Volt idő, mikor Hollywoodban menő volt kalocsait hordani
Folk Fashion – Divat a folklór címmel nyílt új tárlat a Hagyományok Házában, amely a magyar népművészet és a divat kapcsolatát mutatja be: megtudhatjuk, hogy a XX. század elejétől napjainkig hogyan inspirálta a népi kultúra formavilága, minta- és motívumkincse, sőt, anyagválasztása a divattervezők alkotásait. A tárlat közel másfélszáz ruhát, kiegészítőt és a témához szervesen kapcsolódó tárgyat vonultat fel, köztük muzeális értékű darabokat és neves tervezők munkáit.
A tárlat anyagának középpontjában a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum textilgyűjteménye áll: ahogyan Czingel Szilvia, a tárlat kurátora, a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum igazgatója fogalmaz, gyűjteményükben rengeteg öltözetet őriznek, amelyeket már régóta szerettek volna a közönség elé tárni. A tárlaton a népművészet és a divat kapcsolódási pontjait bontják ki, a felvonultatott mintegy 150 műtárgyon – hetven ruhán, valamint több tucat cipőn, táskán és egyéb kiegészítőn keresztül. Látható többek között a harmincas évek divattervező nagyasszonyának, Tüdős Klárának színes hímzéssel díszített éjfekete öltözete, Dalaarna hófehér csipkés-romantikus menyasszonyi ruhája, vagy az a népi ihletésű estélyi ruha, amelyben Sebestyén Márta az angol királyi család előtt énekelt a Buckingham palotában, és amely egyébként a Dívák című, Magyar Zene Házában rendezett tavalyi kiállításon is szerepelt.
– A kiállítás célja, hogy a népművészet és a kortárs divat közötti összefüggésekre mutassunk rá: az itt látható tárgyak nemcsak esztétikai értékük okán különlegesek, hanem történeteik révén is, akár az ikonikus alkotói, akár a megelevenedett történelmi pillanatai révén – fogalmaz Czingel Szilvia kurátor.
Úton a világhír felé
A tárlat négy magyar tájegység viseletével indít: a látványos formavilággal és díszítettséggel bíró hagyományos öltözetek – a matyó, a sárközi, a kalocsai, valamint a kalotaszegi – mindig is a tervezők legnépszerűbb és leggyakoribb inspirációs forrásai között szerepeltek. A tárlat történeti ívet rajzol fel, így felbukkan néhány, itthon talán kevéssé, ám a tengerentúlon igencsak ismert tervező neve a XX. század elejéről: például Almásy Jacqualine, aki Louis J. Cartier ékszerész feleségeként a felsőbb társadalmi körök ismert alakja volt, ám nem csak a francia férje nyomán vált a magyar elit egyik divatikonjává. A visszaemlékezések szerint gyönyörű nő volt, akit a Vogue című francia divatlap számára a korszak egyik legismertebb divatfotósa is lefényképezett, és olyan barátokkal büszkélkedett, mint Elsa Schiaparelli, a kor híres divattervezője, aki a szürrealista festőkkel, Salvador Dalival, és Man Ray-jel is együtt dolgozott. Schiaparelli olyannyira beleszeretett a magyaros motívumokba, hogy a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményét is felkereste inspiráció céljából. De nem ő volt az egyetlen, akit elvarázsoltak a hagyományos öltözékek: Kárász Mariska Budapestről New Yorkba kivándorolt divattervező és textilművész a magyar népművészetből kölcsönzött elemeket hangolta össze a korabeli modern nő által hordható extravagáns öltözetekkel, sőt, használta a batikolást, a hímzést, a szűrrátét technikáját is. De Robert Piguet és Edward Molyneux divattervezők sem hagyták ki ruhaterveikből a magyaros motívumokat, a „motif hongrois-t”. Sőt Molyneux Pesten Tüdős Klára Pántlika szalonját is felkereste, és a kollekció két darabját meg is vásárolta. Ahogyan egy korabeli pesti újságíró lelkesen fogalmazott: „ezután biztos világdivat lesz e kreációkból”.
Matyó a tengerparton
Nos, nem lett, mert a történelem közbeszólt, és egy ideig más irányba terelte az ország divatéletének lehetőségeit. Jött a világháború, majd a vörös diktatúra, New York és Párizs helyett pedig maradt Moszkva és a KGST országai. A szocialista időszakban a háziipari szövetkezetek berkein belül igyekeztek a tervezők szűkös lehetőségeikhez mérten alkotni. Aztán pedig virágot bontott a táncházmozgalom, amely a népi kultúra (újra)felfedezésével az öltözködésre is hatással volt.
A vasfüggönyön túli világ eközben lelkesen inspirálódott a népi motívumokból: a holokauszt elől menekülő, Izraelben letelepedő Lea Gottlieb tervező – Holon Design Múzeum Lea Gottlieb fürdőruha-kollekcióját most először mutatják be Európában –, az esőkabátkészítést cserélte fel a luxus fürdőruhák tervezésre, darabjait olyan híres modellek hordták a ’90-es években a kifutón, mint Naomi Campbell és Claudia Schiffer. Az 1991-es Csárdás-kollekció a matyó hímzésmintáit dolgozta fel, míg a Hungarian Rhapsody nevű kollekciója kalocsai motívumok kavalkádját használta fel. Lea Gottlieb korabeli vásárlói között olyan hírességeket találunk, mint Diana walesi hercegné, valamint Elizabeth Taylor és Brook Shields amerikai színésznők.
Virágok a repülőn
A (divat)történeti érdekességek mellett a tárlat anyaga kitér a nemzeti reprezentáció témakörére is, felvonultatva Sebestyén Márta már említett fellépőruháját, vagy éppen a sportban megjelenő reprezentációs lehetőségeket: Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó matyómintás kűrruhája is jó példa erre, amit egyébként partnere, Sallay András édesanyja első bálozóként hordott ruhájáról kölcsönzött övvel díszítettek. A 2012-es londoni olimpia kalotaszegi motívumokkal díszített formaruhái már megosztóbbnak bizonyultak, esztétikájukkal kapcsolatban nem volt éppen egységes a társadalmi konszenzus. Ma már afféle repüléstörténeti érdekesség az egykori, kalocsai motívumokkal díszített Malév repülőgépmakett, amely szintén látható a kiállításon. A légitársaság 2009-ben pályázatot írt ki a nemzeti jelleget hangsúlyozó festésminták megtervezésére: a zsűri Ferencz Attilát hozta ki nyertesnek, aki kalocsai mintát tervezett a repülőgépre – a megvalósítására azonban a Malév bezárása miatt már nem került sor.
A tárlat ugyanakkor aktuális kérdéseket, így a kulturális kisajátítás témáját is felveti, amely jelenség a fast fashion világát éppúgy érintheti, mint az haute couture-ét – mindezt két példával is alátámasztják a tárlat rendezői. Egy nagynevű francia divatház a közelmúltban olyan női inget dobott piacra – hivatkozás nélkül –, amely erősen hasonlított a romániai Szeben-Hegyalja régió női népviseletéhez. Mindez Romániában olyan nagy felháborodást váltott ki, hogy a divatház képviselői a francia nagyköveten keresztül kénytelenek voltak bocsánatot kérni a román államtól. Egy fast fashion divatcég tavaly őszi kollekciójában pedig egy régi kalotaszegi mintával díszített kabátot jelentetett meg, ami ugyancsak felveti a kulturális örökség kisajátításának problémáját – a cég ebben az esetben sem jelezte a minta eredetét. Mindez olyannyira elgondolkodtatta az uniós döntéshozókat, hogy az esetek elkerülése végett idén egyértelmű szabályozás bevezetését fontolgatják.
A kiállítás október 30-ig látogatható a ház nyitvatartási idejében, a tervek szerint több ízben tartanak majd tematikus tárlatvezetéseket.
