A nyugat megoldásaira mi valahogy mindig ráfázunk
Mindenki Európa újrafelfegyverzéséről beszélt ma nyugaton, és alig esik szó az Európát a mélybe taszító ukrajnai háború befejezéséről. Az európai országok vezetői – köztük a két atomhatalom, Franciaország és az Egyesült Királyság – nagy fogadkozások között jelentették be, hogy növelik védelmi kiadásaikat, készülve arra az egyre valószínűbb helyzetre, hogy az Egyesült Államok teljesen magára hagyhatja a kontinenst.
Igazság szerint ezt felfoghatjuk akár előremutató és ésszerű célnak, és reménykedhetnénk, hogy a nyugat végre felfogja, hogy gyengék vagyunk, és ne pattogjunk, csak valahogy ez nem az önérdek miatt történik, hanem egy olyan szemléletmódot tükröz, amit a HVG így fogalmazott meg egy cikkben: „Brutális hadiipari költekezésbe kezdett Európa, de kérdés, mire elég ez Putyinnal szemben.”
Tehát veszek új kabátot és cipőt, de nem azért, mert a cipőm lukas, és jön a tél, hanem azért, mert szemben, a C lépcsőházban a Horváth úrnak majd ez jó lesz.
Miközben a béke erővel történő kikényszerítése egyáltalán nem reális. Eddig sem volt, de most még kevésbé az.
Igazság szerint a józanul gondolkodó kisember nem is igazán érti, hogy mi ez a beteg szemléletmód. Hogyan és miért lett Ukrajna Alfa és Omega, miért kéne egy országot, amihez semmi közünk, pénzzel tömni, rosszabbul élni miatta, és világháborút kockáztatni. Itt most nem a politika csinálóira gondolok, a nemzetközi játszmákban mindenkinek megvan a maga helye és érdeke, inkább a kisemberekre. Zolira, a kisbolt eladójára, aki hisz abban, hogy nekünk igenis jogunk van beleokoskodnunk abba, ami nem tartozik ránk, miközben ha egy munkatársa verekedne a lépcsőházban a közös képviselővel, esze ágában sem lenne odamenni, intézkedni, és elszakítani miatta az ingét, és több áramszámlát fizetni.
Mit köszönhetünk az ukránoknak? A kárpátaljai magyarok sanyargatását. Ukrán maffiát. Zárjegy nélküli cigarettát. A Tisza folyó szennyezését. Logisztikai kiselőadásokat arról, hogy az ukrán hadsereg hány óra alatt lenne harckocsikkal a Balatonnál. Biztos előnyünkre válik, ha Ukrajna az unió tagja lenne?
Az új ukrán nagykövet és a XII. kerületi kétfarkú polgármester megállapodtak, hogy emlékhelyet állítanak a kerületben a háború ukrajnai és kárpátaljai magyar áldozatainak. Szép gondolat. A Turul sem bánja. Sőt, szívesen venné, ha Munkácson is ennyire empatikusak lennének.
A német hírszerzés vezetője kijelentette: „Ha a háború 2030 előtt véget ér, Oroszország nagyobb veszélyt jelent majd Európára”. Ezt nem is értem. Tehát el kéne húznunk addig, hogy még meghaljon pár millió áldozat?
A történelem az élet tanítómestere – mondta Hérodotosz. Félő, Donald Tusk nem lapozgatja a historikai kiadványokat, ami hiba. Különben tudná, hogy
amikor keletről jövő konfliktusokat – iszlám invázió, mongol, török, vagy akár a kommunizmus – jönnek megoldani a nyugatiak, akkor mi, itt Közép-Európában, erre valahogy mindig ráfázunk.
