A Duna-úszás ezúttal is elmaradt, a trombitát letartóztatták
Így szúrt ki Szabó Bálinttal Hadházy
Megjön a kedve, ha vár a keddre – szólt a Centrum Áruház reklámszlogenje Kádár-rendszerben. A jelmondat új értelmet nyert néhány hete, amióta keddenként Hadházy Lószerszám Ákos ötletére néhány száz, esetenként néhány ezer LMBTQP, antifasiszta, levitézlett blöffpolitikus és járulékos bolondok elszántan akadályozzák Budapest közlekedését a Duna-hidakon, az estek derűs színfoltjaként pedig Szabó Bálint pufók orcával trombitál, majd ruhástól csobban egyet a hideg folyóban. Sajnos múlt héten a sellőprodukció elmaradt, így izgatottan vártuk a sovány szappanopera újabb epizódját.
Ami váratlan fordulatokat vett, ugyanis ezúttal hétfő volt az új kedd, legalábbis ami Szabó Bálint mentális önindítózását illeti. Történt ugyanis, hogy az Alaptörvény módosításának és más jogszabályok parlamenti végszavazását az aktuális SZDSZ-ek Momentum nevű egyike az Országház körülzárásával akarta megakadályozni. Ez persze támogatók híján közröhejbe fúlt, mindenki tudta is előre, hogy a kis útonállócskáknak ez sem fog összejönni, de ez nem volt ok arra, hogy ne jelenjen meg a téren Szabó Bálint. És innentől bizonyos volt, hogy az értő közönség remekül fog szórakozni.
A korábbi hetekben rendre Dunába merülő kis hablegény, ahogy mondani szokták, rutinból lehozta a szeánszot: trombitált, rendőrökkel ordibált, föl s alá szaladgált, fáradhatatlanul mozgatta a száját rendszerként nehezen értelmezhető szavak előzúdítása céljából, majd elérkezett az ő hétfőjének csúcspontja, amikor megpillantott egy másik nevettetőt, a főpolgármestert. Több se kellett a szárazföldön szikkadástól extrán ingerült sellőfiúnak, felhorgadt öntudattal rontott neki szegény párának, hogy azt mondja:
„Na, Karigeri, akkor kezdjük, jó? Ki az elmebeteg szerinted?”
Mielőtt azonban a tetemre hívott égimeszelő kiadhatta volna a nyilvánvaló diagnózist, a rend éber őrei ott termettek, és megakadályozták a baloldal ígéretesen induló házi pofozkodását, a parlament garázsbejárója előtt üldögélő momentumos operett-Szamuelyket pedig odébb bálázták. Ezzel véget is ért a hétfői forradalom, hogy átadja helyét a keddinek.
Ami a szokásos forgatókönyv szerint zajlott: mindenféle zilált népekből verbuválódott frusztráltak toporogtak az Erzsébet hídon, összejövetelük egyetlen következményeként újfent megbénítva a főváros közlekedését. A színpadon különböző emberek elégedetlenkedtek, majd váratlan húzással Gerendás Péter Bródy-dalokkal támadta a szerény létszámú közönséget. Szívünk mégis csordultig telt örömmel, amiért Gerendás művész mégis itthon maradt, 2013-ban őszintén aggódtunk, hogy a belpesti underground évtizedek óta a siker küszöbén álló dalnoka, amint azt akkor bejelentette, elhagy minket, amire persze meg is lett volna minden oka, miután a Rumbach Sebestyén utcai RS9+ Színházba meghirdetett Közérzeti napló című estjére senki nem ment el, csak egy újságíró és egy takarító néni sorakozott fel munkaköri kötelességből.
A kedd este ezúttal a budai Várban ért véget, néhány százan letáboroztak a Miniszterelnökségnek helyet adó egykori karmelita kolostor előtti téren, és ahol a ceremóniamesterként tündöklő Hadházy elégedetlenkedett, amiért a magyar kormány nem hagyja a kommunisták által építészetileg összebarmolt állapotban a Várat, hanem helyreállítja azt. Ez nem baj, ámde a lódoktor ezzel a vársétával alaposan kiszúrt szegény Szabó Bálinttal, tekintettel arra a sajnálatos topográfiai tényre, hogy ott nincs Duna, de még egy árva csermely sem. Így a habokba merülés ismét elmaradt, bár a baloldal sellőjében benne volt a bugi, meg is indult egymaga a Lánchídhoz, ahol rendőrökkel ordibált, mire azok letartóztatták a sokat látott trombitát, így a Duracell-nyulat megszégyenítő energiától duzzadó bolondos ifjú másnap kora reggel jobb híján sípot fújva tért vissza a Karmelita kolostorhoz, ahol nehezményezte, hogy Hadházy szerint ő bolond vagy fizetett provokátor. Igaza van, ez méltatlan feltételezés a lódoktor részéről, nyilvánvaló, hogy a kis hablegény nem fizetett provokátor. Az ugyan furcsa, hogy – már amennyiben valóban megtörtént – öt elmeszakértői vizsgálat sem talált semmi rendelleneset, de hát valahol meg benne felejtik a megoperált betegben a csipeszt. Van ilyen.
Ellenben az elmúlt két nap eseményeinek legfontosabb tanulsága, hogy a szokásosnál is idegesebb, ha nem lubickolhat a Dunában. De talán majd ma este, amikor az Erzsébet hídon megint forgalmat akadályoz a lódoktor és hervatag szakköre, akik számára van egy áthidaló – értik, áthidaló – javaslatunk:
csinálják ezt az egészet mondjuk a Hajógyári-szigeten, ott napokig szórakoztathatnák magukat a sokat látott K-Hídon
(amelyen ugrálva a múlt évezred végén a Manhattan együttes mért tektonikus erejű csapást a jó ízlésre Rossz vagyok, de használható című rettenetes szerzeményével) és nem dugítanák be Budapestet, ráadásul Duna is van, Szabó Bálint is megnyugodhatna.
