Hirdetés

Nagypéntek van. Ki-ki hite szerint megéli az évezredes tradíciót, ha mással nem, legalább húsmentes ebéddel. Az önazonosságunk része még ez is. Maradjon is meg annak. Az önazonosságát elveszítő ember könnyen olyanná lehet, mint Chamisso kisregényének hőse, Schlemihl Péter, aki eladta az árnyékát az ördögnek.

Nem tudom, Bécs árnyéka megvan-e még.

Olvasom, hogy a szomszédos, egykor szinte száz százalékban katolikus Bécsben az általános és középiskolákban a vallását megnevező 77 százalék között már 41,2 százalék a muszlim dikákok aránya, az összes keresztény felekezeté együtt 34.5 százalék, közűlük 14.5 százalék ortodox, igen valószínűen Kelet-európai bevándorlók gyereke. Csupán 17.5 százalék azok aránya, akikről római katolikus vallásuk alapján föltételezni lehet, hogy osztrákok a szüleik (vagy magyarok, lengyelek, szlovákok, és így tovább). Jó, legyen, a fenti adatokat számítsuk át 100 százalékra: muszlim 31 százalék, katolikus 13.4 százalék.

A demográfia az a tudomány, amely nemcsak a jelent, hanem a jövőt is megmutatja. Ha ma az iskolások egyharmada muszlim, akkor néhány évtized múlva a felnőttek egyharmada is muszlim lesz. Ha mától kezdve egyetlen muszlim bevándorló sem érkezik Bécsbe, ez már akkor is eldőlt, megtörtént, biztos, gyakorlatilag elkerülhetetlen, ahogy az is, hogy a katolikus, tehát valószínűleg osztrák felmenőktől származó bécsiek a város lakosságának a nyolcadát sem fogják kitenni.

És a muszlimok aránya évről évre nő, a katolikusoké évről évre csökken. Bécs akkori bíboros érseke néhány évtized múlva egy egzotikus kisebbség lelki életét gondozza majd. A fő ünnep pedig nem a húsvét lesz, hanem a ramadán vége.

Kapcsolódó cikkünk