Egy jó aktnaptár és a köd

A Jóisten áldja meg Lentulai Krisztiánt ezért a facebookos bejegyzéséért. Mivel nem biztos, hogy az önök kedvenc lapjának minden olvasója követi a Facebookot, Krisztián utólagos engedelmével a bejegyzést szó szerint közlöm. Előzetesen még annyit, hogy ismerősünk, a hercig Poloska elment Rómába, megtekinteni Ferenc pápa temetését, és ha már ott járt, őt viszont házi fotográfusa tekintette meg, sőt le is fényképezte, amint laza eleganciával sétál egy római utcán. Szóval akkor a bejegyzés:

„Aztat szeretném meg kérdzni hogy Peter urfi akt naptárt nem e tervez e készitteni illedve hol tudnák rendelni belölle lányomat is édekli az uj szexy miniszterünk mindenki lássa értünk dolgozik a képen is badygardok nélkül van bezzeg a orbán csak gorilákkal jár gojómellénybe a tolvaly csuti bezeg Péter aki fínomult ügyvédjogász meg ügyész nyelveketbeszél most hogy meghalt a Spanyol főpap oda is elment a zsinatra lerólni a kegyeletét naccerű férfi férj és enber de az aktnaptár érdekel meg akkor viszek belölle Erzsikéjéknek melóba kőszönöm Csalogányné Rozsomák Antalné Editt puszi edit”

Az a vicc, hogy bár Lentulai kolléga műve szellemes irodalmi termék, egyre többen tudják vagy sejtik, hogy eme fennkölt stíl és úgymond magvakkal teljes gondolkodás egyre nyomasztóbb mértékben jellemzi azt a tábort, amelyik a Tisza folyó nevét elorozva készül arra, hogy Magyarországon átvegye az uralmat. Sajnos sok ilyen Rozsomákné puszi Edit jellemzi azt a rajongótábort, amelyik a karcsúsított ingekben tündöklő és női napszemüveget viselő őrültben afféle földi istent, de legalábbis egy új prófétát lát. Nem véletlenül. Ismét idéznék egy jeles gondolkodót, ezúttal a testvéremet, Bencsik Gábort, aki ugyanerről a fotóról és ugyanitt írt:

„Figyelj, Péter, akkor lassan jössz felém, nem sietsz, mutatod, hogy neked van időd. A fekete nyakkendő marad, ugye gyászban vagyunk, de az inged felső gombját gombold ki, a nyakkendőt lazítsd meg, te egy laza csávó vagy. Slimfit ing látszódjon, de zakó karon, nem nyaralunk. Mobil a bal kézben, bármikor hívnod kell valakit, téged keresnek, fontos ember vagy. Ja igen, és a napszemüvegedet jobb kézzel érintsd meg, az olyan életszerű, ellesett pillanat. Ne mereven, csak éppen nyúlj oda, mintha véletlenül megigazítanád. Gyerekek, fény rendben? Készen vagy? És… eksön!”

A hétköznapok rideg valóságába visszahullva azt kell mondanunk, hogy lám, a prófétaságért keményen kell dolgozni. Állandóan látszódnia kell, hogy a próféta a nap 24 órájában tiszta erőből és száz százalékban prófétáskodik, de olyan lazán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna – neki az is, de a hívek meg se próbálják utánozni, mert próféták nem születnek minden bokorban, és ezt a szakmát nem lehet tanulni, erre születni kell…

Szóval azt szeretném mondani, hogy e szerencsétlen félnótást, ahogy megy előre az áhított diadalhoz vezető útján, lassan mindenki kiismeri és kineveti. A gyűlöletre szocializálódott tömeg szeme elől – amelyet csak egyetlen dolog érdekel, hogy az Orbán bukjon meg – az idő múlásával oszladozni kezd majd a vörös köd, és a kiábrándulás keserű lesz. Poloska már megkapta az első fájdalmas pofont, amikor önhitten el akart menni egy olyan fórumra előadónak, ahol a feleségüket támogató férjek szerepéről lett volna szó, de nyilvánosan megszégyenítették. Még oké a napszemüveg, még jól feszül a karcsúsított ing, de valami már nem stimmel.