A Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) által leginkább támogatott európai szervezetek 1587 lobbitalálkozón vettek részt az Európai Parlament képviselőivel 2020 és 2023 között. Óriási szám ez és jól mutatja, hogy az NGO-k segítségével miként váltja tényleges politikai befolyásra a pénzeket a tőzsdespekuláns. Ezekre a találkozókra ugyanis jellemzően jogalkotás vagy valamilyen irányvonal kijelölése idején került sor, így okkal feltételezhetjük azt, hogy a hazánk számára kedvezőtlen fejlemények mögött is ott voltak a Soros-birodalom láthatatlan csápjai.

Hirdetés

Az Alapjogokért Központ legújabb, sorban negyedik elemzése azt mutatja be, hogyan is működik a gyakorlatban a politikai korrupció, amely annyira szerves részévé vált a brüsszeli működésnek, és mire fordítódik az az 1,4 milliárd dollár (mintegy 538 milliárd forint), amelyet az Európában működő liberális szervezetek az elmúlt években Soroséktól kaptak.

Brüsszelben aligha kell nagyítóval keresni a politikai korrupciót, hiszen az így-úgy előbukó ügyek rendszeres időközönként emlékeztetnek mindenkit annak mindent átható jelenlétére. A legemlékezetesebb talán Eva Kaili botránya, a guruló bőröndökben szállított eurókötegekkel, a lakásaikból bilincsben elvitt EP-képviselőkkel. Nem utolsósorban azért, mert itt kivételesen kiderültek a sötét üzelmek, de érdemi jogi következményekkel egyetlen érintettnek sem kellett számolnia. Ahogy nem kell ilyen kifutástól tartania Ursula von der Leyennak sem, aki még korábbi bizottsági elnöki ciklusa idején SMS-ezett párat a Pfizer vezérigazgatójával, mielőtt túlárazva megvásárolt tőle pár milliárd adag vakcinát. Szerencséjére a brüsszeli átláthatósági szabályok olyan tág módon vannak megfogalmazva, hogy esély sincs rá, hogy valaha nyilvánosságra kerüljenek ezek az üzenetek. Előző bizottságában a jogállamiság hazánkban tapasztalható helyzete miatti egyik versenyaggódóról, Didier Reyndersről pedig kiderült, hogy szabadidejében lottószelvények segítségével mosott pénzt a hatóságok gyanúja szerint. Közben Manfred Weber több közeli munkatársáról (köztük a kabinetfőnökéről, aki a Néppárt főtitkára lett) is megtudhattuk, hogy a tiszta számadás nem erősségük.

Mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen ezek csak azok az ügyek, amelyek nyilvánosságra kerülnek. A Kaili-botrány idején maguk a brüsszeli tisztségviselők is arról beszéltek, hogy az egész intézményrendszer, de különösen az Európai Parlament a korrupció melegágyává vált az elmúlt években. Mi sem mutatja jobban, hogy rendszerszintű problémáról van szó, mint a lobbisták száma, akiknek fő feladatuk a képviselők befolyásolása. A The Economist 2021-es becslése szerint 25 ezer lobbista ténykedik Brüsszelben, és ehhez még hozzájön a tagállami fővárosokban működő lobbiszervezetek tömkelege. Ezen személyek egy része tagállamokhoz és ottani vállalatokhoz kötődik, de nagyon sok közöttük a liberálisok globális hálózatának része. Mintegy harmaduk, 7500 fő pedig az Európai Parlamentnél is akkreditálva van, így rendszeresen találkozhat képviselőkkel. Miután az EP-nek most 720 képviselője van, nyugodtan mondhatjuk, hogy mindegyikükre tíz lobbista jut, ami óriási szám.

Kapcsolódó cikkünk

Érdemes egy kicsit visszatérni a Kaili-ügyhöz, ez ugyanis az a kapocs, ami világossá teszi az összefüggéseket. A rendőrségi nyomozás során számos vallomás született, amelyek során maguk az érintettek beszéltek arról, miként is működik a politikai korrupciós gépezet a gyakorlatban. Bár az EP vagyonnyilatkozati és átláthatósági rendszere még viccnek is rossz lenne (egyebek mellett Roberta Metsola EP-elnök 142 alkalommal „felejtett el” nagy értékű ajándékot bevallani), ezt a minimális kötelezettséget is igyekeznek megkerülni. Itt jönnek be a képbe a globalista szervezetek, ahogy az egyik asszisztens fogalmazott: „Az NGO-k? Szükség van rájuk, hogy pénzt forgassanak.” Vagyis azért van rájuk szükség, mert a pénz könnyedén és észrevétlenül célba juthat rajtuk keresztül.

Így válik tehát a Soros-dollárokból politikai befolyás, és ezért is beszélhetünk politikai korrupcióról az egész folyamat kapcsán. Az Alapjogokért Központ legújabb elemzése az EP-képviselők által bevallott lobbitalálkozókat vizsgálta – mivel az adatsor hiányos, nem 2016-tól (amikortól az OSF-támogatások igénybe vehetők), csak – 2020-tól kezdődően 2023 végéig. Maga a hivatalos regiszter felülete is igen nehézkesen kezelhető, ráadásul a minimális odafigyelés is elmaradt, így egy szervezet több nyelven és több formában is előfordulhat rajta. Ez a fajta amatörizmus már-már olyan hatást kelt, mintha szándékolt volna, azzal a céllal, hogy megnehezítse a politikai korrupció feltárását.

Az elemzés a legnagyobb európai és brüsszeli támogatottak lobbitalálkozóit vizsgálta. Az Európába 2016 és 2023 között küldött 1,4 milliárd dollárból 90 millió ment közvetlenül Brüsszelbe, egyre növekvő intenzitással, az EP-választás előtti évben érve el a legmagasabb értéket. A tények azt mutatják, hogy ez a pénz Sorosék számára jól hasznosult: a húsz legaktívabb szervezet összesen 1587 találkozót bonyolított le képviselőkkel ebben a három évben. A részt vevő NGO-k nevei aligha ismeretlenek: Helsinki Bizottság, Transparency International, Civil Liberties Union for Europe (aminek a TASZ a magyarországi tagja). Ezek alapján aligha kell külön bizonygatni a globalista ideológiai beállítottságot és a hazánkkal szembeni teljes elfogultságot.

Akadnak aztán más szervezetek is, így a genderügyekben igen hangos International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association (ILGA), amely több közleményben is támadta a magyar jobboldalt, amiért a gyermekvédelem érdekében korlátozni akarja a Pride-felvonulást, emberi jogként mutatva be az öncélú szexuális magamutogatást. Abortuszpárti szervezet sem hiányozhat erről a listáról, ez a Planned Parenthood Federation európai hálózata, amely többek között a magyar szívhangtörvényt is támadta. A European Council on Foreign Relations már eleve Sorosék pénzügyi támogatásával alakult meg, és azóta is kiemelt célpontja a pénzeknek, amiért alaposan megdolgoznak, hiszen nyíltan háborúpárti szervezetről van szó, amely szintén számos lobbitalálkozón vett részt. Végezetül pedig a migráció terén elengedhetetlen beszélni a listán szereplő Platform for International Cooperation on Undocumented Migrants (PICUM) szervezetről, amely alapvető emberi jogként kezeli a migrációt és folyamatosan támadja azokat, akik fellépnének ellene.

A Soros-féle pénzek sikeres hasznosulását mutatja, hogy az ezen szervezetek által képviselt liberális programot az EP balliberális–néppárti többsége alapvetésként kezeli és bármilyen eszközzel rákényszerítené bárki másra, aki nem ért egyet velük. Ezek a szervezetek az első helyen állnak, amikor hazánkat elítélő hazug jelentéseket, határozatokat írnak és fogadnak el. Ezért fontos felismerni ezt a hálózatot, ugyanis teljes egészében eltorzítják a valóságot és lehetetlenné teszik a demokratikus párbeszédet. A Patrióták történelmi feladata lesz az, hogy a jelenleg az emberek helyett ezt a globalista kört képviselő elitet leváltsák, és Brüsszelben újra az európai érdek legyen az első.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.