Szereti az Olvasó a fából vaskarikát?

Hirdetés

Forduljon a szaktekintélyhez! A haladó sajtóhoz. Mindent a profitól!

„Lezajlott az első LMBTQI tüntetés a Lex Pride bevezetése óta
Homofóbia, bifóbia és transzfóbia ellen és a szabad gyülekezésért vonult fel négy civil szervezet ma délután Budapesten az Andrássy úton. A gyűlés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az LMBTQI közösség jogegyenlőtlenségére, és elítélje a jogaikat korlátozó törvényeket, áll a szervezők (Amnesty International Magyarország, Háttér Társaság, Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért) közleményében.”

Nekem ez az egész az elejétől fogva katyvasz. Hol a tiltás és hol az egyenlőtlenség?

Kapcsolódó cikkünk

Azt mondják, nem vonulhatnak, tehát tilos, de közben itt írják, hogy vonultak, hogy vonulhassanak. Tehát mégse tilos. Nem értem.

„Dudits Luca, a Háttér Társaság (mije?– a szerk.) arról beszélt, hogy a magyar társadalom egyre elfogadóbb az LMBTQI emberekkel és a társadalom 60 százalékának van LMBTQI ismerőse, egyre többen ítélik el a jogkorlátozó jogszabályokat.”

Hát, lehet, hogy én mozgok rossz körökben, de nekem egy sincs. Sőt! Kapaszkodjanak meg, de életemben nem láttam és nem találkoztam egyetlen LMBTQI-élőlénnyel. Nem úgy értem, hogy nem jött át hozzám sörözni, nem röhögcséltünk egymás mellett a húszéves érettségi találkozón, vagy a rokonságban esküvőn, keresztelőn és temetésen. Nem, kérem. A pénztár előtt a sorban, az élelmiszerboltban, a moziplakát előtt, a second hand üzletben bogarászva a true metal CD-kínálatban, vagy a megállóban, a váci vasútállomáson.

Az ember kezdi azt hinni, hogy LMBTQI-emberek nem léteznek, csak a klipekben, újságírók cikkeiben, meg az ún. felvonulásokon.

Olyan embert, aki meleg, mint a radiátor, olyat ismerek. Nem sokat, de léteznek, ez tény. De LMBTQI emberek nincsenek, vagy csak annyi, amennyi a bolondokházában, aki azt vallja magáról, hogy ő Napóleon. Vagy jó, lehet, hogy vannak, de ég a pofájuk úgy kinézni, mint egy majomparádé, ami érthető. Tehát nem azért nem riszálnak kirúzsozva tűsarkúban bajuszos pasik, mert a társadalom tiltja, hanem oltári ciki. Minden nemi sérülést magunkra aggatni az. Én sem írtam ki egy táblára 17 éves koromban, hogy „Bakker, miért nem hívtam randira a Melcsit, simán benne lett volna, de már késő”. A kudarcait az ember nem reklámozza. A laktózérzékenységét meg a nagyothallását se.

Lapozzunk.

Ja, mi az az I-betű a végén? Eddig az nem volt. Vagy csak rosszul emlékszem?

Szóval még egyszer: megvolt az első felvonulás azóta, hogy a felvonulást betiltották. Ünnepeljünk!