A divide et impera a Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv, amely igazán naggyá Európában a XX. század elején vált, amikor az európai nagyhatalomnak számító Osztrák–Magyar Monarchiát az első világháborút követően a rivális hatalmak saját pozíciójuk megerősítése érdekében darabokra szedték, és ha már így benne voltak, Európa legősibb kultúráját, a Magyar Királyságot még tovább nyeszetelték…

Aztán fordult a kocka, és a korábbi haszonélvezők, a kis szláv nemzetek estek áldozatul. A meglepően sikeresen működő, éppen ezért nyugtalanítóan stabil Jugoszlávia hirtelen felrobbant, és újra felrobbantak a romok is. Hamarosan Macedónia is áldozattá válik. A sok kicsi, egymással nem túl jó viszonyban lévő délszláv ország pedig a jelek szerint nem lesz képes ellenállni az északra tartó iszlámnak. Az ügyesen összeácsolt Csehszlovákia is kettészakadt, Ukrajna egy kész csődtömeg.

Oszd meg és uralkodj! Magyarország hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy a határain kívülre szakított nemzetrészeket – ahol még van ilyen – szellemi és lelki, újabban nem kevéssé anyagi értelemben is a megcsonkított nemzettesthez kapcsolja vissza. A magyar nem százmilliós nemzet, nincsen hatalmas területünk, nincsenek tengerpartjaink, nincs hadiflottánk, sem óriási hadseregünk, a szomszédaink tegnap még kivétel nélkül az ellenségeink voltak, így mi nem léphetünk fel a megosztottság helyreállítására olyan megrázó őszinteséggel, mint az oroszok, akik az amerikai ügynökök által a Soros-terv szerint végrehajtott puccsal polgárháborúba taszított Ukrajnától egy határozott mozdulattal visszavették az ősi orosz földet, a Krímet.

A falkahad csaholt, Oroszország népe ünnepelt, Ukrajna kormánya lapított. Oszd meg és uralkodj? A válasz erre így szól: tartsd meg, és légy erős! Ahogy Nagy-Britannia vette vissza a jelentéktelen Falkland-szigeteket. Akkor senki sem csaholt, hogy úristen, micsoda önkény! Pedig aki ránéz a világtérképre, az láthatja, hogy a Falkland-szigetek egyértelműen Argentínához tartoznak. De a britek jól ismerték a magasabb szempontot: tartsd meg, és légy erős!

Nagyjából ez a helyzet most a Spanyol Királysággal. Van egy ország, amelyik nemzetállami létét a népek életkorával mérve nem is olyan régen teremtette meg, hosszú és gyötrelmes harcok árán, előbb az iszlám hódítók, utóbb a bolsevik agitátorok által feltüzelt polgárai ellen hadakozva. Volt egy fényes korszaka, a gyarmatosítások hajnala, amikor élen járván a távoli népek kirablásában, térdig gázolt az aranyban, és ebben nagyjából mindenki osztozott, aki Spanyolföldön élt.

Ám most e mesének mintha vége volna. Mintha volna egy terv arra, hogy az Ibériai-félszigeten minél több kicsi államot kell létrehozni. Aztán azokat majd jól egymás ellen kell ugrasztani: spanyolokat, katalánokat, baszkokat és persze a portugálokat. És akkor a francia–német tengely a szabadkőműves-hálózat segítségével, megszabadulván az időben kiugró angoloktól, végre akadály nélkül uralhatja Európa megosztott kis népeit. Még az északolaszokat kell itt-ott megbolondítani, nehogy a pizza felrobbanjon, aztán már meg is valósulhat Nagy Károly álma. Mégiscsak lesz Egyesült Európai Birodalom – nagyjából a Német-római Birodalom helyén…

Valahogy úgy gondolkodnak, hogy ha nem megy a nemzetek beolvasztásával, ha nem áramolnak be eléggé gyorsan a migránsok, akkor nosza, ugrasszuk egymásnak egy-egy nép gyermekeit. Oszd meg és uralkodj…