A Budapest-áramkör részei

Az a baj, hogy rosszul közelítettük meg eddig a dolgokat. Pedig a politikatudomány manapság már emocionális alapokon nyugszik. Muszáj tehát másféle nézőpontból, a racionális oldalról megközelíteni a kérdést, s így a látszólagos ellentmondások oly szépen kisimulnak, akár a gőzölős vasaló alatt a hernyóselyem blúz.

Minden fizika

A megoldást természetesen a fizika adja. Már csak azért is, mert a Demszky-éra és a még korábbi korok pusztító bajkeverőinek újbóli felbukkanása már eddig is fizikai fájdalmat okozott nekünk. Feltéve, de nem megengedve, hogy nekik a mellőzöttség évei legalább ennyire fájtak. Azok az évek, amikor igazgatótanácsokban, NGO-kban, álfüggetlen, álszamizdat sajtóorgánumokban kellett enniük az illegalitás keserű kenyerét. Hiszen valljuk be, nagyon kevesen vannak, akik normális életet tudnak biztosítani maguknak csupán havi néhány millióból. 

Most pedig dőljünk hátra kényelmes karosszékünkben, és képzeljük el Budapestet egy áramkör részeként. A főváros költségvetését mindenben teljesen átlátó, a gazdasági folyamatokat irányító hatfejű áramforrás a főpolgármester és öt helyettese. Eddig tiszta sor. A néhol sorosan, néhol párhuzamosan kötött vezetékek a DK, a Párbeszéd, az MSZP, a Momentum és a Jobbik. A kapcsoló (meta)fizikai szerepét természetesen Gyurcsány Ferenc tölti be, mint mozdulatlan mozgató. S így már egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy szép számmal kellenek az egyenletbe fogyasztók is. Ezek (egyelőre) leghíresebbike Vágó István.

Egy okos ember 

Vágó István egykori kvízprofesszorról tudni illik, hogy mindent tud. Mindent is. Mégpedig azokról a papírokról, amiket mások eléje tesznek. Néha persze rosszul tudja, amit tud, de ez nem az ő hibája, hanem azoké, akik a papírokat kezelik. Ugyanakkor el kell mondani róla, hogy kedves, bájos nagypapás sármja már-már vetekszik Göncz Árpádéval, s még erkölcsi tartásuk is hasonló alapokon nyugszik. 

Vágó ráadásul közismerten jó fogyasztó, így számára nem fog gondot okozni az ötéves ciklus alatt a zsebébe vándorló néhány millió forint, valamint a számos egyéb juttatás. Szakmai kompetenciája pedig megkérdőjelezhetetlen, hiszen ült már villamoson, tudja, hogyan működik, így megszereltetni is meg tudja.

Ha pedig hivatala gyakorlásában egy röpke pillanatra elakad, még mindig megengedhet egy telefont:

– Tessék, Kálmán Olga!
– Szia, Olgikám! 30 másodpercünk van, kérlek, segíts!
– Mondjad, Pistám!
– A Rákóczi téri megállóban vesztegel egy elromlott villamos. Mit tegyek? A: Vonjam meg a vállam, és mondjam azt, hogy én csak felügyelőbizottsági tag vagyok, B: 16-os villáskulccsal húzzam meg az első tengelynél, aztán huzalozzam át, C: Egyek egy sajtburgert a Blahán, vagy D: Egyek egy baconös sajtfalatkákat, szintén a Blahán?
– A D biztosan nem, mert a sajtfalatkák helyett már újra hagymakarikák vannak. A B túl életszerűtlen, a C hizlal, szóval szerintem az A válasz a helyes.
– Biztos?
– Persze.
– Köszi!

És akkor ennyi az egész. Mert nem az az okos ember, aki mindenre tudja a választ, hanem aki tudja, hogy a helyes válaszért kit kell keresni. 

***

Persze van, aki szerint felesleges foglalkozni a fizikával, hiszen a matematika az alapja mindennek. De aki ilyen bődületes ostobaságokat mond, az nincs tisztában azzal, hogy a matematika a liberális politika szűrőjén áteresztve még a homeopátiánál is varázslásgyanúsabb dolog. Ezektől pedig Vágó mint fő szkeptikus úgy ódzkodik, mint ördög a karácsonytól. Maradjunk tehát annyiban, hogy végre okos és észszerű magyarázatot adhattunk mindenre, ami ebben a röpke másfél hónapban a Főpolgármesteri Hivatal háza táján történt.