A kiindulópont

A VI. században Dionysius Exiguus, egy Dobrudzsában született keresztény szerzetes megelégelte, hogy még mindig a pogány Róma alapításától számítják az éveket, ezért a rendelkezésére álló források segítségével kiszámította Krisztus születésének idejét, és azt tette meg kezdőpontnak. Igaz, bő ötszáz év távlatából tévedett 6-7 évet, de az elv a lényeg. (Jellemző, hogy a kronológia felkent mesteréről tudja az utókor, hogy „szkíta” volt, de mivel születési helye a mai Románia területére esik, ezért a román ortodox egyház szentje lett 2008-ban. Így formálódik a történelem…)

Nos, attól fogva, amiképpen az logikus is, az emberi történelembe belépő Isten testet öltése lett minden idő kezdete. Így is datálták királyok oklevelein éppen úgy, mint történészek tanulmányaiban: Anno Domini, vagyis az Úr x-edik évében. Amikor az ókor kutatása nagy lendületet kapott, és szükség volt a korábbi évek megnevezésére is, kialakult a „Krisztus előtt” jelölés gyakorlata. Angolul BC (Before Christ), olaszul AC (Avanti Cristo), magyarul Kr.e. stb. 

Igen ám, de jöttek a kommunisták, akik felforgatták az egész világot, megtagadták az Istent és a történelmet, és nem tudtak mit kezdeni Krisztus nevével. Kicserélték hát a Kr-t i-re, vagyis nem Krisztus született meg, hanem az időszámítás. A valóság helyébe egy értelmetlen marhaságot állítottak. Azt még ők is belátták, hogy az időszámítás utánnak semmi értelme (az majd valami futurisztikus világ lesz, amikor már nem lesz időszámítás sem), ezért kiegyeztek a bravúros „időszámításunk szerint”-ben. (Mivel „időszámításunk” Krisztus születésével kezdődik, ez ugyanaz, mint a Krisztus után, de mégis úgy tehetünk, mintha nem az lenne. Az igazán kemény fickók a jakobinusok voltak, akik valóban alkottak egy teljesen új időszámítást, 1792. szeptember 22-ével indítva az első évet, még a hónapokat is átnevezték. Az egész kísérlet tizennégy esztendőt élt meg, Napóleon egy mozdulattal eltörölte.)

Elérkezett a rendszerváltás, és a kommunista kísérlet zsákutcájának több más ostobaságával együtt a Krisztustól megfosztott krisztusi időszámítást is zárójelbe tették. Hivatalosan visszaállt az eredeti Kr.e., Kr.u. alak, amit a történelem tankönyvek, a történelmi folyóiratok és a sajtó értelmes része is használni kezdett. De amiképpen számos kommunista csökevénytől (és megannyi utcanévtől!) nem bírtunk megszabadulni, a mai napig él az értelmetlen i.e., i.sz alak. A gimnazistáknak íródott Pethőné Nagy Csilla féle irodalom 9/I. tankönyvben is i.e. szerepel, további nemzedékeket nevelve abban a szellemben, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyva építünk alternatív valóságokat (menekültnek nevezve például a bevándorlót, szélsőségesnek a normálist), ráadásul magunkat is asszimilálva; a Mária Rádió ingyenes áprilisi magazinjában például egy, a rákról szóló kis kultúrtörténeti szösszenetben, a katolikus rádió kiadványának szerzője (a szerkesztők éber figyelmét is kijátszva) „i.e. 17. századi Egyiptom”-ról ír. Amiképpen tisztességes ember száján nem csúszott/csúszik ki ’56-ról, hogy „ellenforradalom”, a szovjet megszállásról, hogy „felszabadulás”, úgy értelmes ember nem írja le, hogy i.e. 

Amikor arról beszélünk, hogy Európa keresztény, ezeket a dolgokat is értjük alatta: origónk, kiindulópontunk, a történelmünk kezdete Krisztus születése. És persze hittől és vallásgyakorlástól függetlenül vasárnap tartjuk a heti pihenőnapot, karácsonykor ajándékot adunk-kapunk, húsvétkor locsolkodunk, stb.

Ha az irodalom tankönyv egy hamis trükkel kiiktatja Krisztust, vajon hogyan fogja meghamisítani a világirodalom vagy képzőművészet legnagyobb alkotásait? Kétezer év keresztény kultúráját nem lehet csak úgy levetkőzni vagy orwelli duplabeszéddel elhallgatni, mert mindenünnen előtör. Még a szovjet időkben is úgy mondták oroszul a vasárnapot, hogy voszkreszenyije. Azt jelenti: feltámadás. Ez az Úr napja, amikor feltámadt. Vajon Tolsztoj zseniális regényét, aminek ez a címe, Pethőné Vasárnapnak fordítaná?