Egyik csapás követi a másikat a Csíki Sör és a Heineken közötti háborúban. A holland multi legutóbb az EU törvényszékén támadta meg a csíkszentsimoni manufaktúrát, de a csatatér már ide, az anyaországba is átkerült. Miután Semjén Zsolt megpendítette, hogy a kormány támogatást adna Lénárd András vállalkozásának, elszabadultak az indulatok. Abban semmi meglepő nincs, hogy egyes kommentelők a legtrágárabb szavak kíséretében szedték ízeire a hírt, majd a kiváló sört előállító székely manufaktúrából „román zugfőzde”, termékeikből pedig „szar román sör” lett.

Fotó: MTI/Haáz Sándor, archív


Megszokott reakció ez: ők azok a demagógok, akik menetrendszerűen és bármiféle értelmes körítés nélkül kórházért meg iskoláért kezdenek hangoskodni, ha a kormány valamilyen támogatást ad a határon túli magyarságnak. Bár Bivalybasznád Alsón nyilvánvalóan nem azért nem fog a közeljövőben kéttannyelvű gimnázium és baleseti sebészet létesülni, mert az állam segítené a határon túli sörfőzde talpon maradását, világos, hogy ez az erőltetett felháborodás nem is a pénzről szól. Ezek a kommentelők már korábban is nekimentek a Csíki Sörnek, csak akkor az volt vele a bajuk, amit képvisel. A márka ugyanis a székely öntudat, a marosvásárhelyi táblabíróság döntése a többségi román állam és a székelység viszonyának, hazai fogyasztása pedig a határon túli testvéreinkkel való összetartozás szimbóluma.

Hát ezért szálka sokak szemében, főleg azokéban, akik leragadtak ott, hogy ami a Csenger-Makó-Gyula-vonalon túl kezdődik, az Románia, akik ott élnek, azok egytől egyig románok, így az ott készülő sör az csakis román lehet és ezen véleményüket a lehető legarrogánsabb módon hangoztatják is – huszonhárommillió román bevándorló és társai, régi nóta ez már.

Ami viszont meglepő: milyen sokan kapkodnak a vörös csillag után most, hogy a kormány napirendre tűzte az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról szóló törvényt. A lövészárok túloldalán ugyanis ott áll a Heineken, jól ismert címkéjével. A holland multi mindeddig pökhendi módon és a bíróság hathatós támogatásával söpört félre minden kritikát, amit a sörösüvegeken éktelenkedő vörös csillag miatt kapott. A cég globális dizájnért felelős menedzsere még kérkedett is vele három évvel ezelőtt: „a vörös csillag egyike a Heineken legfontosabb vizuális jelképeinek és mindig is része volt a brand identitásának. Nagyobbá és jobban láthatóvá alakítottuk, szóval igazán szembeötlik majd a fogyasztóknak”.

Ez pedig szemlátomást imponál a hazai közélet számos szereplőjének, kezdve egyes sajtómunkásoktól Vágó Istvánig, aki azzal szellemeskedett a minap, hogy ő viszont a fantás üvegről vetetné le a narancsot, mivel riadalmat kelt benne.

Ez a hozzáállás még azzal együtt is vitatható, hogy a sörösüvegek vörös csillagának semmi köze nincs az 1917-es oroszországi bolsevik forradalomhoz, sem pedig a kommunista eszméhez, elvégre az üvegekre már 1889 után elkezdtek csillagos címkét ragasztani, míg a kommunisták csak 1910-es években vették birtokba a jelképet. Ez azonban semmi esetre sem menti fel a céget a jelképükkel járó felelősség alól. Hitler felemelkedése előtt bármilyen retorzió nélkül akárki rajzolhatott horogkeresztet, a náci jelképpé vált balkezes szvasztikát, ma viszont ennek ellentétével, a jobbra dőlő horogkereszttel is megüthetné a bokáját a forgalmazó, ha ezzel akarná termékét népszerűsíteni, dacára annak, hogy egy több évezredes jelképről beszélünk.

A történelem közbeszólt, ami mellett a holland sörgyártó sem mehetne el szó nélkül, főleg a volt kommunista országokban kellene tapintatosabbnak lennie, ahol okkal érzékenyebbek az emberek az egykori diktatúra szimbólumára, mint Nyugaton, ahol negatív tapasztalatok hiányában ennek nyoma sincs, és valószínűleg az sem verné ki a biztosítékot, a Heineken bejelentené, hogy a sztálini Szovjetunió csodás emléke miatt van az üvegen a kommunista jelkép.

Semeddig nem tartana a cégnek levenni az átkos emlékű jelképet a Közép-Kelet Európai polcokra szánt sörösüvegekről – elvégre ha az élelmiszerek minőségében tudnak különbséget tenni a multik, akkor a címkék átrajzolása sem vágná őket földhöz. A Heineken egyszer már meglépte ezt: a hidegháború kitörésekor gyorsan levették a vörös csillagot, ami arra enged következtetni, nagyon is tudják, hogy az emberek mivel azonosítják a szimbólumot. Az pedig, hogy később visszarakták, egyszerű bunkóság.