Azelőtt az utcakép fontos része volt a telefonfülke, amely előtt gyakorta álltak sorban a telefonálni vágyók. (Ez abban az idilli korban történt, amikor minden jobb volt…) Ezek a készülékek még a kilencvenes évek elején is érmékkel működtek (később jött a kártya, majd a mobil), a száguldó inflációnak köszönhetően előbb 1, aztán 2, majd 5 forintossal, végül már mindent be lehetett dobálni. Az én történetem abból a korból való, amikor kettessel lehetett 3 percig – ha kaptunk vonalat… – beszélni. 

Egy alkalommal valahol az egyetem környékén (az ELTE-re jártam, ami akkor se volt jobboldali fellegvár, de egy plurális konzervatív fészeknek tűnt a mai liberális tobzódáshoz képest), szerettem volna telefonálni, és sikerült is egy üres fülkére akadnom, de örömöm korainak bizonyult. Nem bírtam a kettesemet bedobni, mert valami eltorlaszolta az e célra szolgáló rést. Hosszas piszkálással sikerült csak kiemelnem az előző kliens otthagyott érméjét, ami egy szovjet pénzdarab volt, talán kétkopejkás. Azzal akart telefonálni a szerencsétlen, de beleszorult a lyukba, mert nagyobb volt és nehezebb a „bélás” gúnynévre hallgató kétforintosunknál. Egy dologban azonban hasonlított rá: pont olyan sárgásbarna színű volt. A delikvens tehát azt gondolta, nem a méret vagy a súly a lényeg, a színével jól becsapja a telefont, ami majd elfogadja a kétkopejkását.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Az eset az ellenzék hétvégi akciójáról jutott eszembe: meg akarják ismételni 2006-ot, mert onnan gyökereztetik a Fidesz kétharmadát, és azt hiszik, ha lemásolják és megidézik az akkori eseményeket, majd az ő támogatottságuk is meredeken emelkedik. Utcai harcokkal, rendszeres tüntetésekkel izgatják magukat, a Kossuth térre vonulnak, könnygázt nyelnek, és az egésznek a betetőzése – á la 2006 – a tévészékház elfoglalása, ami időközben kiköltözött a város szélére, némi testmozgásra késztetve a vonulókat. Akik a felvételek tanúsága szerint nagyjából annyian lehettek, mint egy kisebb templom minden év nagyszombatján megtartott feltámadási körmenete.

Lemásolják tehát a menetrendet, csakhogy amiképpen a kétkopejkást a színén kívül semmi sem teszi hasonlóvá a 2 forintoshoz, és az érme színe irreleváns a telefon működése szempontjából, úgy az ellenzék 2006-os ihletettségű vonulgatása, jelszavai is csak halvány utánérzései az eredetinek. 

Ezek a nagyon hülyék (aki látta Szél Bernadett vagy Kunhalmi Ágnes bántóan tehetségtelen alakítását, az nem nevezheti őket másként) nem értették meg a lényeget. És nem esik le nekik a tantusz, hogy a pénzüket rossz lyukba próbálják gyömöszölni. Aztán ha beszorul, csodálkoznak, hogy már megint nem sikerült a kommunikáció.