Free SZFE!

Aggódom a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kialakult helyzet miatt, mert nem vagyok ugyan szakmabeli, de rendszeresen színházba járó, pártpolitikával soha nem foglalkozó, korábban az SZDSZ-re, majd annak sajnálatos megszűnése után a Demokratikus Koalícióra, legközelebb pedig vagy a DK-ra vagy a Momentumra szavazó, teljesen független budapesti értelmiségiként mélyen átélem a kialakult helyzetet. Ezért voltam kint a múltkori tüntetésen is, pedig nagyon ritkán járok tüntetésekre, ha ki is megyek, akkor is mindig csak szigorúan pártpolitika-mentesekre. Ezt még 1991-ben határoztam el, amikor az első ilyen rendezvényen, az MSZP és az SZDSZ által szervezett, mindenféle pártpolitikától mentes Demokratikus Charta-tüntetésen együtt vonultam Pető Ivánékkal. Azóta is őrzöm a függetlenségemet, nem politizálok, és kizárólag olyan megmozdulásokon veszek részt, amiknek pártokhoz és politikához semmi közük, mint például a nyugdíjalapok államosítása elleni tiltakozás, az internet-adó elleni tüntetés, az oktatás szabadságáért szervezett tüntetés, a NAT ellen szervezett tüntetés, a rabszolgatörvény elleni tiltakozás, a köztévé elleni demonstráció, az MTA átalakítása elleni tüntetés, az egyre terjedő náci veszély elleni antifasiszta felvonulás, vagy éppen Kövér László homofób kijelentései ellen szervezett tiltakozás. 

Különösen azokat a tüntetéseket szeretem, amelyek a Lendvay utcában érnek véget, ahol jól meg lehet dobálni a Fidesz székházát. Ja, és persze minden évben kimegyek a Pride-ra, olyan jó látni, ahogyan ezek a remek meleg fiúk vagy lányok vagy micsodák szigorúan pártpolitika-mentesen törnek borsot a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak (meg azért nők is vannak közöttük) orra alá, hol egy kamionplatón nyilvánosan maszturbáló, a lába között keresztet tartó, katolikus papnak öltözött melegjogi aktivista performanszával, hol az úgynevezett „Szent Korona” szivárványszínbe borításával. Nagyszerű alakítások, mintha csak a Színművészetin tanulták volna! 

És nagyon jó ezeken a megmozdulásokon együtt tapsolni Fekete-Győr Andrissal meg Gyurcsány Ferenccel, és jó lenne Karácsony Gergővel is, főleg azért, mert ő is egy olyan független értelmiségi, mint én, de ő sajnos nem tud tapsolni, mert tolnia kell a kerékpárját, amire a tüntetés kezdete előtt két perccel pattant fel, miután kiszállt a hivatali autójából és átvette a Főkert kisteherautóján utána hozott biciklit. 

Szóval jók ezek a tüntetések, van lázadás, elérzékenyülés, vannak elismerésre méltó retorikai bravúrok, és főleg van sok jó csaj, de ezt csak halkan mondom, nehogy véletlenül én is beleszaladjak egy metoo-pofonba, mint szegény Gothár Péter. A fene gondolta, hogy egy liberális is beleeshet ebbe a csapdába, azt hittük, a szexuális zaklatás a jobboldaliak sajátja, erre kiderült, hogy ők úriemberek, és inkább mi, liberálisok szoktunk erőszakoskodni. Persze ez érthető, nehezen dolgozzuk fel, hogy nem minden nő liberális, legalábbis abban az értelemben, hogy nem minden nő örül annak, ha puha kézfogású, élemedett korú liberálisok próbálnak rájuk mászni, mint állítólag Donáth László vagy a Gothár Péter. Szóval ezeken a tüntetéseken van sok jó csaj, és aki inkább a fiúkat szereti, az is válogathat kedvére. 

És hát nagyon magvas üzenet is elhangzik, hétfőn például megtudtam, hogy az utca, ahol tüntettünk, az volt akkor Magyarország legszabadabb utcája. Meg is ijedtem, hogy lehet, hogy otthon már az Orbán-rezsim tankjai szaggatják az aszfaltot, de aztán megnyugtattak, hogy a színpadon a nyers erőt, a butaságot, a dühöt, a hataloméhséget és a jóllakást egy gondolatfüzérbe fűző fiatalember a legszabadabb utcát csak képletesen értette, mondhatni egyfajta művészi túlzást, felnagyított ábrázolást alkalmazott azzal a céllal, hogy a művészi közlés által eljuttatni kívánt üzenetet a hallgatóság könnyebben megértse és befogadja. 

Sok ilyen művészi közlés hangzik el mostanában, és én nagyon figyelem ezeket a művészi közléseket, mert sokat meg lehet tudni belőlük. Ott van például Alföldi Robi, aki végre nyíltan kimondta, hogy miről szól a küzdelem: a tehetségtelenség elüldözi a tehetséget, és igaza is van, ő különösen tehetséges, főleg Vidnyánszkyhoz képest, akinek például még sosem sikerült meztelen férfiakat és nőket szaladgáltatni a színpadon, rózsaszín marcipánból sem formázott még férfi nemi szervet, és még olyan ötletre sem futotta neki, hogy az Istvánt Koppánnyal szemben fegyverrel hatalomra segítő németek náci karszalaggal és Trabanttal érkezzenek a színpadra az általa rendezett István, a király előadásban. 

Másfajta művészi közlést alkalmaztak az Egyetem Doktori Tanácsának tagjai. Ők nem tehetségtelennek nevezték Vidnyánszkyt, hanem kirekesztőnek. Megtelt a szemem könnyel, amikor olvastam a közleményüket, olyan szép liberális érvelést alkalmaztak. Csak az a baj, hogy harminc éve csak ezt a két dolgot tudjuk felhozni a jobboldaliakkal szemben: az egyik, hogy mucsaiak, a másik, hogy kirekesztők. Jó lenne már valami újat is kitalálni, mert úgy tűnik, ezzel a kettővel egyre kevésbé vagyunk sikeresek, választást legalábbis tíz éve nem bírunk nyerni. Az utóbbi években alkalmazott diktatúrázás jó irány lehet, csak az a baj, hogy Orbánék sosem lövetnek közénk, és bármit is csinálunk, egyikünket se csukják börtönbe, még csak a munkahelyéről sem rúgnak ki senkit. Sőt, még pályázati pénzeket is kapunk, amiből nyugodtan szidhatjuk őket, így aztán nehéz elhitetni a választókkal, hogy itt diktatúra van, pedig még az EU is besegít.

Közben tett egy rendkívül fontos művészi közlést Stohl Buci is. Azt mondta, hogy nagy baj van, ha Székely Gábor távozik a Színművészetiről, és ez tényleg nagy baj, mert akkor hogy fog ő világnézetileg elkötelezett szocialista-liberális színházat tanítani, ahogyan tette 1975 óta Kádár és Aczél elvtársak, majd később az MSZP és az SZDSZ legnagyobb megelégedésére. 

Vannak aztán kevésbé művészi közlések is, de hát ezek kellenek is, nem elég csak szavalni meg énekelni, ettől Vidnyánszkyék nem ijednek meg. Dobrev Klára például uniós beavatkozást sürget, ez nagyon jól áll neki, hitelesen csinálja, de hát ezen nincs is mit csodálkozni, ez nála jön von Haus aus, hiszen ezt már a nagypapa is művelte, aki egy másik unió beavatkozását sürgette egy hasonlóan kényes szituációban, 1956-ban, és meg is jött a várva várt uniós beavatkozás…

A Feri is nagyon jókat mond, hogy majd földönfutóvá teszi Vidnyánszkyt és társait, vagyis azt a két és félmillió magyar jobboldalit, akik itt csinálják a fesztivált, és én el is hiszem neki, hogy meg tudja csinálni, elvégre negyvenöt után már megcsinálták egyszer, majd akinek akkor még maradt valamije, és 1956 után sem végeztette ki Apró-nagypapa, azt a hatvanas évek elején a téeszesítéssel végleg elintéztek, szóval van ebben gyakorlatuk. Mondjuk lehet, hogy egy kicsit korán szólta el magát a Feri, ez egy rossz szokása, az őszödi beszédet még most is szívjuk, először valahogyan hatalomra kellene kerülni, aztán majd ráérünk utána lövöldözni. 

Mert remélem, hogy tényleg lesz kemény fellépés, ha egyszer valahogy megnyerjük a választásokat, ezzel a jobboldali, nemzeti csürhével, amelyik folytonosan hatalomra segíti ezt a rezsimet, nem lehet kesztyűs kézzel bánni, mert mindig visszajönnek. És ha nem tudjuk végleg elintézni őket, akkor még a végén ki kell vándorolnom valahová. Ezért is vannak a cuccaim becsomagolva már 2010 óta.

(a szerző a nevét a fasiszta fenyegetéstől tartva nem kívánja közölni – a szerk.)