Fotó: Karácsony Gergely Facebook-oldala (képernyőfotó)
Hirdetés

Sajnos hálistennek győztünk. Nagy az öröm, de sok a munka is. Reggel óta csörög a telefon. Anyukám hívott, figyelmeztetett, vigyázzak magamra, nagy a felelősség, az első miniszterelnököt, Batthyányt is kivégezték. Felvilágosítottam, hogy nem miniszterelnök lettem, hanem főpolgármester. Csodálkozott, mert utoljára, amikor beszéltünk, még az MSZP miniszterelnök-jelöltje voltam, igaz, már akkor sem értette. Kicsit sajnálkozott, hogy ezek szerint Tarlós nem lesz polgármester, pedig milyen sokat szépült a város, amióta ő van.

Timmermans is rám írt Messengeren, igaz, csak számokat küldött. Először azt hittem, ennyit fizet, de a vállam fölött megnézte Ujhelyi is az üzenetet, és kiderült, ez a migránsok száma, akiket Pesten kell letelepíteni. Tényleg, beszéltünk ilyesmiről a múltkor Brüsszelben, de a fene gondolta, hogy nyerek. Te jó ég, vajon mit ígértem még meg neki?

A legnehezebben Fletóval bírok, ő szinte percenként üzen, utasít, kérdez, tanácsol. Legszívesebben elbújnék egy félreeső kis zugban, meg is próbáltam a pincében, de amikor egy pillanatra elszundítottam, azt álmodtam, hogy egy ló is van mellettem, jól belém rúgott, azt mondta: „Én vagyok a zug ló, ha rossz leszel, eláslak.” 

Jelenleg a dugóban ülök a bérelt kocsiban, és várom a biciklit, amit helikopterrel hoznak nekem Budaörsről, hogy azon karikázzak be a Városház utcába. Elég sokára jutottam oda, gurulok be a kapun, kérdik, mit akarok itt. Hát kiderült, hogy ez a pestszentlőrinci vagy mi a tököm Városház utca, az enyém valahol a Margit hídnál van. Na, taxi, iszkiri vissza, helikopter, bicikli. Nem a Margitnál van, hanem egy másik csajnál, Eszter vagy Edina vagy Erzsébet híd közelében.

Hát ez volt az első napom. Van még 1824, ha a szökőévet nem számolom. Bár néha úgy érzem, előbb-utóbb lesz szökőév. 20-ban vagy 21-ben, de szököm innen gyorsan, csak kifizetem még a lakáshitelem, aztán tanúvédelmi program, és agyő. Nem az én idegeimnek való ez.