Gergő naplója, 2. rész
Hallom, hogy a Duna-parti bálnáról beszélnek a fideszesek. Nem hagyom magam csőbe húzni, több bálnának nem eshet baja, amíg én vagyok itt a főpolgármester.
Reggel megyek be a városházára, ott az a sok szoci pofa, kicsit kellemetlenül érzem magam köztük. Horváth Csaba a legkínosabb. Beslisszol az irodámba, olyan a feje, mint aki citromba harapott. Körülnéz. „Lehetne az én irodám is”, sírdogál, „de megfúrtatok”. Széttárom a kezem és ártatlanul pislogok, ahogy csak én tudok. Valóban, ennyi erővel ő is nyerhetett volna. De aztán legyint, nem baj. Volt ő már budai polgármester, ismeri a dörgést, őt ugyan le nem csukják, de ez a zuglói dolog kicsit megviselte. Kereste a polgármesteri hivatalt, ott bóklászott fel-alá a Thököly úton, de nem találta. A fideszesek javasolták, hogy menjen a 44-es villamossal, az ott teszi le a közelben, várt is rá vagy másfél napot, mire megtudta a Wikipédiáról, hogy a 44-es villamos 24 éve megszűnt.
Nagyon fáradtnak tűnt, összetette a kezét: „Könyörgök, Geri, azt mondtad, ha hagyom magam megverni az előválasztáson, egyszer kérhetek valamit. Hát áruld el, hol van Zuglóban az a tetves polgármesteri hivatal!” Jó kérdés. Próbáltam elmagyarázni, hogy a Thököly út felől kis mellékutcákon be tud menni, de elvesztettem a türelmemet. Hogy lehet valaki ekkora kretén? Én mindig fogtam a Bosnyák téren egy taxit, azzal odavitettem magam, és kész.
Alig sikerült megszabadulnom tőle, jön Demszky, fején a kis satyesszal. „Akarsz modern városvezető lenni, Geri?”, kérdi. Hát persze, ki ne akarna. „Vegyél fel hitelt, abból fejlessz, így csinálja minden korszerű polgármester.” Kicsit megriadok. Kölcsönt? De azt vissza is kell fizetni. „Talán te fogod visszafizetni?”, háborog Demszky, kivesz a repikeretemből egy üveg ásványvizet, félig megissza, a többit meg ráönti az utcai járókelőkre. „Tudod, mit kéne?”, kérdezi hirtelen, mintha csak most jutott volna az eszébe. „Lehetnék díszpolgár.” „Nagyon kilógna a lóláb”, próbálom hárítani. Demszky újabb üveget vesz elő, és most rám locsolja a tartalmát. „Hát avassuk Tarlóst is”, szól megengedően. „Megvesztél? Az egész kampányban azt mondtam, hogy Tarlós rosszul csinál mindent, Orbán bábja, lepusztította a várost. Ha olyan nagy véleményem van róla, hogy díszpolgárrá akarom avatni, akkor mi a fenének indultam el ellene?” Legyint. „Akkor csak engem”, egyezik bele.
A következő vendégem egy itt élő nyugat-európai nő. Angolul beszél, de tudom, hogy a párbeszédesek közül valaki úgyis lehallgat, majd elkérem tőle a szalagot, mit mondott a csaj.
Addig is kihirdetem gyorsan a klímavészhelyzetet. Vigyázni kell a bálnákra, a múltkor a Temzében is volt egy Londonnál, aztán megdöglött és partra vetette a víz. Pestnél is partra vethetett valamikor egyet, mert hallom, hogy a Duna-parti bálnáról beszélnek a fideszesek. Nem hagyom magam csőbe húzni, több bálnának nem eshet baja, amíg én vagyok itt a főpolgármester. És a jegesmedvék kihalása ellen is sokat teszünk, olvastam a szakértőim jelentésében, hogy a Városligetben él jegesmedve. Azért is kell leállítani a Liget-projektet, mert a jegesmedvék életterét elveszi a Nemzeti Múzeum.
Közben sikerült Szabó Timinek megszereznie a külföldi nő szövegét, le is fordították. Kiderült, hogy gratulált a többi itt élő honfitársa nevében is, rám szavaztak, nehogy a populista nacionalisták maradjanak hatalmon a városban. Ő csak tudja, odahaza, az ő szülőföldjén is liberális a polgármester, de már nem bírt megmaradni a kosztól, a sátortáboroktól, no-go zónáktól és az utcán imádkozó félmeztelen mohamedán férfiaktól. Inkább ideköltözött Budapestre, amelyik majdnem tökéletes volt: rend, biztonság, fejlődés. Egy baja volt, ez az átkozott jobbos vezetés. Ezért is szavazott rám.
Már mennék haza, de most kapom a titkárságról a jelentést: a jegesmedvék az állatkertben élnek, nem zavarja őket a Liget-projekt. Kár, jegesmedvével mindent könnyebb eladni.
Az első rész itt olvasható:
Gergő naplója
