Ha majd egy szép napon béke lesz

„Itt állok, másképp nem tehetek”, mondta Luther, és idézte őt nemrég az Ez itt a kérdés című televíziós műsorban Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus a pedofilok és általában az értékvesztettek elleni érvelésében, lándzsát törve a gyermekvédelem és az istenhit mellett, mintegy engem és a hozzám hasonlókat erősítve, akik ki mernek állni ezek a dolgok mellett, még akkor is, ha azok – vagyis a hit és a gyermekjogok – manapság egyáltalán nem „progresszívek”. És még közben arra is vigyáznunk kell, hogy ne kapjon el bennünket a gőg, a hübrisz, ne gondoljuk azt, hogy többek, jobbak vagyunk másoknál, még akkor sem, ha bolond módon gúnyolódnak rajtunk.

Pedig a múltkor én is így jártam – tudniillik a gúnyolódás alanya lettem –, mert az itt megjelent, Miért nem vagyok elfogadó? című írásomat kitettem a közösségi hálóra (közismertebb nevén: Pofakönyv), és egy fiatalember megtámadott, mondván, szép kis szalmabábút fabrikáltam. Don Quijote-harcot folytatok, és különben is, miért problémázom én azon, hogy átírnak bizonyos meséket, mikor az egész irodalom a történetek újragondolásáról, újrafogalmazásáról szól.

Udvariasan válaszoltam, ám az ember csak kötötte az ebet a karóhoz, valamiért nem akarta megérteni, hogy egy mesében ha két királyfi szerelmes egymásba, az nem „irodalmi újrafogalmazás”, hanem a gyermekek megrontása.

Dúl a vita, hogy hány éves korra kell felemelni a pedofília felső határát, miközben tőlünk nyugatra éppen hogy egyre koraibb gyermekkorban kezdik el a „progresszívek” az „érzékenyítést”, azaz a megrontást. Spanyolos barátomtól tudom, hogy manapság például óriási botrányt kavar annak a tizenkét esztendős (!) ikerpárnak az esete, akik a Barcelonától északra fekvő Sallent településen a harmadik emeleti lakásukból ugrottak ki, öngyilkossági szándékkal. Egyikük, Alana nemváltó műtétre készült, és ezért, valamint argentin akcentusa miatt gúnyolták, míg testvére, Leila feltehetőleg csak a kiejtése miatt, no meg nővére iránti szolidaritásból akart meghalni. Alana meghalt, Leila életben maradt.

Miről is van itt szó tulajdonképpen? Ahogy az M5 műsorában a meghívott vendégek is pedzegették, a gyermek fogyasztási termék lett egyes országokban és egyesek szemében. Az okok természetesen sokrétűbbek és messzebbre vezetnek. Először is óriási üzlet a gyógyszergyártóknak, mert például ha valaki átesik a nemváltó műtéten, élete végéig hormonokat kell szednie, drága pénzen. 

Azonkívül ma már közhely, hogy az új baloldal már nem talál magának hagyományos támogató bázist, ezért figyelme az általa kreált „nemi identitásukban megzavart” úgynevezett „kisebbségek” felé irányul, őket akarják támogatni. Aztán az is evidencia, hogy ha „mindent szabad”, akkor a vásárlás terén sem kell válogatni, nem köt majd minket sem nemzet, sem család, sem gyermekvédelem. A nemzetközi tőkének ez egy fontos szempont, mint ahogy az is, hogy a gazdag amerikai, európai, stb. felnőttek ne a gyereknevelésen törjék a fejüket, ne a születendő vagy már megszületett gyerekeikre gondoljanak, ne rájuk költsék a pénzt, mert ha család van és gyerekek, önkéntelenül is megérlelődik bennük a takarékoskodás és az egymást segítés eszméje, és nem fognak gátlástalanul és ész nélkül költekezni. Nem étterembe járnak akkor, hanem például otthon főznek, nem annyi autót vesznek, ahányan vannak, hanem beosztják pénzt, és így tovább.

Az sem baj aztán, ha ezek a gazdag fehér európaiak vagy más nációk emiatt nem szaporodnak, mert majd jönnek helyettük mások, például a túlnépesedett Fekete-Afrikából.

Így aztán ehhez is kell persze egy új ideológia, a bűnös fehér ember eszméje.

De ezek a bolondságok már évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is napirenden voltak. Most nyilvánvalóan azért erősödtek fel ennyire, hogy eltereljék az emberek figyelmét a háborúról és az európai országok kormányainak Oroszország elleni szankcióiról, melyekkel legjobban saját népeiket sújtják. Ez is egy gitt. Van még az éghajlatváltozás gitt, a szegény migránsok gitt, és mindig jönnek újabbak és újabbak, a dollárpapák ötletei kimeríthetetlenek. De azért ez a nemi izé most elég rágós gittnek tűnik. És főleg hogy pont akkor borul ki Budapesten a bili, amikor annyi „baj” van velünk, magyarokkal.

Egyszóval: gyanús ez az óbudai ügy. Egy újabb provokáció? Attól tartok, nem fogjuk mi megkapni azt a brüsszeli pénzt, ami most járna nekünk. Valószínűleg velünk van a baj: nem értjük meg az idők szelét. Mindig előre gondolkodunk, előre látjuk, hogy mi fog történni. Mert egy szép napon ezt az LMBTQI, meg ki tudja még, hány betűs őrületet is elfelejtik majd, mint ahogy a migráció pártolását és a háború erőltetését is. Nem fogják azt fújni, hogy négy láb jó, két láb rossz, akár Orwell Állatfarmjában a birkák. Majd egyszer, ha végre béke lesz. n