Homocentrikus világkép
Mindig vannak meghatározó divatok (világnézetek, elvek), amelyekhez illik alkalmazkodni. És vannak örök értékek, amelyek nem nagyon változnak; ezek népszerűsége folyamatos az évezredek során, bár pillanatnyi kiugrásokat, hirtelen felfutásokat ritkán produkálnak.
Jó példa erre Lennon híres mondása: „Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus!”; lehet, hogy abban az időpillanatban a Földön csakugyan több Beatles-rajongó volt, mint hívő keresztény (bár az esetleges átfedések miatt ezt nehéz pontosan megállapítani), de az elmúlt kétezer évben ez csak röpke pillanatokra lehetett igaz. S habár azóta is sokan szeretik a gombafejűeket és zenéjüket, az egyre fogyó ismertség és elkötelezettség immár markánsan elmarad Jézusé mögött.
A ma embere is szívesen fordít hátat a Teremtőnek, és több – egymásnak látszólag ellentmondó – kultuszt is ápol. Az egyik szerint az egyén kiteljesedését, szabadságát semmi sem gátolhatja, önmegvalósításunk érdekében akár át is gázolhatunk a világon. Egy másik – sokszor ugyanazon körökből vallott – divat a környezetvédelemre, a Föld megmentésére helyezi a hangsúlyt. E szerint az emberi tevékenyég árt a glóbusznak, ezért ne szaporodjunk, ne bántsuk az állatokat, ne járjunk autóval, ne szennyezzük a környezetet, stb. Sokszor nem zavarják őket olyan apróságok, mint hogy világszerte tüntetnek például a húsevésre tartott marhák szellentése miatti gázkibocsátás károssága miatt, miközben ők maguk hetente utaznak repülővel egyik megmozdulásról a másik konferenciára, hirdetve tanaikat, és százszor annyi károsanyag-kibocsátáshoz járulva így hozzá, mint egy elkötelezetten húszabáló város lakossága egész életében. Ezek az emberek egyszerre irtanák ki a komplett emberiséget, ami csak bajt csinál, miközben saját fontosságukat mindennél többre értékelik.
A meglévő világot egyfajta kultusszal övezik (gleccserek, jegesmedvék, gorillák), de mindebből kihagyják az Istent és az embert. Betiltanák az állatkísérleteket és a húsevést az állatok védelmében, de lelkesen üdvözlik az abortuszt. (Érdekes gondolatkísérlet annak felvetése, hogy az abortusz minél szélesebb körűvé, minél egyszerűbbé tételét követelők jelentős része valószínűleg meg sem született volna, ha az általuk optimálisnak vélt abortusz-szabályozás már az ő fogantatásuk idején is létezik.)
Paradox módon amiben igazuk van, azt fordítják éppen az ellenkezőjére; a világban ugyanis csakugyan az ember áll a középpontban. Természetesen nem X vagy Y, hanem az emberi faj, a teremtés koronája, az Isten képmása. Ebben a világképben minden ember egyformán fontos.
Az „én ezt megtehetem, mert megérdemlem” típusú szlogen éppen nem erről szól; ez a fogyasztói társadalom egoistája, aki saját önérvényesítését, kényelmét, boldogságát mások elé helyezi.
A teremtéskor az Isten nyilvánvalóvá tette, hogy az emberekre bízza, nekik adja a világot, amit uralmuk alá kell hajtaniuk. Minden tárgy és élőlény ezt a célt szolgálja. Az ember ugyanis az a lény, amelyik képes megérteni, felfogni és méltányolni Isten fantasztikus művét: a teremtett világot.
A dinoszauruszok hiába éldegéltek céltalanul százötvenmillió éven keresztül, puszta létük is csak azért tudható, mert az ember képes volt ezt felfedezni, leírni, dokumentálni, megcsodálni. Az elektromosság, a mikrohullámok, a gravitáció úgy nyernek értelmet, ha van valaki, aki ezt kiszámítja, felfogja. A barlangok évmilliók alatt kialakult gyönyörű cseppköveinek az ad értelmet, ha van, aki látja. Még akkor is, ha ez esetleg pusztulásukkal jár. Mert ugyan mi értelme egy föld gyomrába zárt, soha senki által nem méltányolt természeti jelenségnek? A jegesmedve is csak azért olyan cuki és érdekes, mert az ember ilyennek látja. Ember híján épp annyira értelmetlen egy jegesmedve, mint a napfogyatkozás vagy a vulkánkitörés.
Az emberi táplálékul szolgáló állatok (baromfi, sertés, marha, stb.) éppen annak a nagy célnak az eszközei, hogy etessék, életben tartsák a teremtés legfontosabb szereplőjét, az embert. Mert a vágóhídról megszökött tehén sosem fogja sem az elektronfelhőket, sem a táguló világegyetemet, sem a hexametert, sem Bach zenéjét méltányolni. Minden kis fogaskeréknek az a feladata a világban, hogy az embert szolgálja, aki pedig létét arra használja, hogy a teremtés fantasztikus művét megértve csodálja a Teremtőt. Ezért is alkotta őt Isten a saját képmására: részesítette őt valamennyire saját intelligenciájából (ezért alkalmas rá agyunk, hogy a világ törvényeit – részben legalábbis – felfogja) és belső életéből (melynek lényege a szeretet).
Minden olyan törekvés, amely a „természet érdekeit” az ember elé helyezi, ellentmond Isten szándékának. Esztelenül persze nem szabad pusztítani a világot, pontosan azért, mert ezzel rontjuk saját életesélyünket (esőerdők kiirtása), és romboljuk a Mindenható gyönyörűséges, sokszínű, izgalmas alkotását (jegesmedvék, cseppkövek).
