Lukácsi Huba emlékére

A január 15-én elhunyt, Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Lukácsi Huba ilyen ember volt. A József Attila (később Szent Imre) Gimnázium tanáraként alapította meg 1986-ban a később Latinovits Zoltán nevét felvevő diákszínpadot. Az évtizedek során több tucat bemutatót tartottak, a szereplők a diákok, öregdiákok és tanárok közül kerültek ki; játszottak tragédiát és vígjátékot, Moliére-t, Shakespeare-t, Tamásit, Wildert; elsősorban klasszikusokat, magyart és külföldit egyaránt. Valamennyi darabjuk a színházi előadások élményét adta nézőnek és résztvevőnek egyaránt. Innen indult el a színpad vagy a média világa felé a teljesség igénye nélkül Schneider Zoltán, Endrédy Gábor, Kovács András Péter, Takács Bence, Süveges Gergő és Sudár Annamária. Vendégszerepléseikkel eljutottak vidékre, de Erdélybe és Rómába is.

Tanárként vagy szülőként az elmúlt 18 évben folyamatosan közöm volt a gimnáziumhoz, így azóta szinte minden bemutatójukat láttam; bármely évfolyamból, tehetséges vagy kevésbé tehetséges gyerekekből hozta ki mindig a maximumot, évről-évre megújulva, a minőségből soha nem engedve. Személyesen is megrendít, hogy utolsó befejezett rendezése Apor Vilmosról szóló színdarabom volt, amellyel egy előadás erejéig a Nemzeti Színházba is eljuthattunk; sajnos ő már, egészsége megromlása miatt, azon nem lehetett jelen. A Rómeó és Júlia olvasópróbáit még elkezdte, de utána már Bátor Anna és Endrédy Gábor vezette tovább a diákszínpadot.yq

Manapság, amikor pár tucatnyi érdeklődő számára játszó alternatív színjátszó körök azon lamentálnak, ki és mennyire támogassa őket, Lukácsi Huba harminc évig működtetett egy profi előadásokat tartó teljesen amatőr társulatot. A hatalmat az igaz ember nem anyagiakban vagy pozíciókban méri, hanem a kifejtett hatásban. Ebben pedig a tanár úr a legnagyobbakkal van egy sorban. Isten nyugosztalja!