Május 26.

Igaz, hogy összesen 365 (időnként 366) nap van egy évben, tehát nem csoda, ha két esemény egybeesik, azért mégis szimbolikussá válhat az idei EP-választás.

1912. május 26-án született Kádár János, akinek nevéhez az 56-os forradalom leverése utáni megtorlás, a nemzet erkölcsi hanyatlását hozó, a látszólagos jólétért kompromisszumokba menekülő emberfajta kitermelését eredményező rezsim fűződik. Az ő szemszögükből sikertörténetnek látszó szocialista kísérlet azonban mégis a teljes bukással végződött. Elhúzódó agónia után csak kimúlt a rendszer, és még az öröknek hitt szovjet birodalom is megszűnt. Kádár még épp megérhette, hogy lássa Nagy Imre újratemetését és egész hazug életművének összeomlását.

2006. május 26-án hangzott el Balatonőszödön az a beszéd, amely nyilvánvalóvá tette (a sokak számára addig sem kétséges tényt), hogy Kádár utódpártját pont olyan hazaáruló gazemberek vezetik, mint az eredetit. Maga az akkori miniszterelnök (későbbi pártelnök) ismerte el, hogy semmi mást nem tudnak, mint hazudni, trükközni, a hatalom érdekében nem riadnak vissza a legaljasabb eszközöktől sem (ezt októberben aztán a bőrünkön is érezhettük). Mindenki megismerhette Gyurcsányék gondolkodását, és a számukra diadalt hozó választás utáni titkos vallomás mégis elindította azt az erjedést, aminek Magyarország 2010 utáni helyes pályára állását köszönhetjük. 

És most egy újabb május 26-a, amikor megkapják rá az esélyt a kontinens népei, hogy az önpusztításba, önfeladásba robogó Európa expresszt a normális jövőbe vezető vágányra állítsák. A rossz emlékű május 26-át fordítsuk a remény napjává.

A mi családunkban egyébként május 26-a huszonegy éve mindig csodálatos, szép ünnep. Aznap született a kislányom.