„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” (Wass Albert)

Hogy kicsoda Torzsa Sándor? Nos, államalapításunk ünnepe előtt fogalmam sem volt erről. Aztán persze korszakalkotó megszólalása a nemzeti ünnepen tartott sajtótájékoztatón felülértékelte személyét. Most már tudom, hogy a Societas, az MSZP ifjúsági szervezetének elnöke. És ebből az alkalomból hadd gratuláljak elsőként Orbán Viktornak és pártszövetségének a 2022-es választási győzelemhez! Mert ha az MSZP-ben ez a jövő, akkor…

Ich bin ein Idiot – A Bihali beszéd

A történelem számos híres beszédet ismer. Ilyen például Kossuth ceglédi beszéde, Lincoln gettysburgi beszéde vagy Kennedy berlini beszéde. Ez utóbbi parafrázisaként Torzsa azzal is kezdhette volna szónoklatát: „Ich bin ein Idiot!”. Mert amit mondott, az ép ésszel fel nem fogható. És sajnos nem vonatkoztathatok el attól a ténytől, hogy mindezt augusztus huszadikán mondta. Kicsit olyanformán, mintha a vőfély a Halotti beszédből idézne a húsleves merése előtt az ifjú párnak. De még mielőtt az ifjú főnök megkezdte volna a neves szónoklatot, egy hozzá hasonlóan hirtelen politikustárs, Bihal Dávid adott elő egy olyan bevezető beszédet, ami inkább a stand up kategóriába tartozhatott volna.

Ez a hatalmas koponya azzal kezdte, hogy a honfoglaló magyarok kevesebben voltak, mint amennyi magyar kivándorolt hazánkból. Nézzük akkor azokat a népességi mutatókat. A Föld lakossága körülbelül 1800-ra érte el az egymilliárd főt. A 900-as években, tehát a honfoglalás környékén, a Földön megközelítőleg 320 millió ember élt. Majdnem pontosan annyi, mint ma az Amerikai Egyesült Államokban.

Nézzük a konkrét magyar vonatkozásokat. Mivel erre az időszakra csupán becsléseink vannak, maguk a tudósok is vitatkoznak a honfoglaló magyarok számáról. A szórás igen nagy. Egyesek 20 ezer – 200 ezer fegyveresről beszélnek, s a kísérőkkel együtt egymillió főre teszik a honfoglaló magyarok számát. Mások 500 ezer főben állapítják meg az összlétszámot, s 600-650 ezer főről beszélnek az itt lévő népekkel való keveredés után. Hazánk lakossága körülbelül az 1200-as évekre érte el az egymillió főt. Az alacsony lélekszám vallóit azért szokták kritikával illetni, mert a kis létszámú nép ennyi idő alatt természetes szaporulattal nem fejlődhetett volna millióssá.

De vajon mennyi most az annyi? Konkrétan hányan „hagyták itt” a hazájukat? Korunk nagy politikus-gondolkodója „tényeket” is közöl. Szerinte 600 ezer magyar ment ki, és további 250 ezer gondolkodik rajta. Tehát… és most tessék megfogódzkodni valami masszív tárgyban… „Magyarországon jelenleg kivándorlási válság van.” Nos, a Nemzetgazdasági Minisztérium januári adatai alapján megközelítőleg 300 ezer magyar dolgozik külföldön. Ebbe azok is beletartoznak, akik a határokon ingáznak, például Ausztriában vállalva bejelentett munkát. Mindezek ellenére elképzelhető, hogy a Bihali által mondott 600 ezres szám igaz. Csakhogy ennek a töredéke sem jelent meg a külföldi képviseleteken leadott választási szavazatokban.

Még szerencse, hogy míves bevezetőjének végére Bihali egy igen vidám kis záróakkordot illesztett, miszerint Orbán Viktor a fiatalok hátán jutott be a nagy politikába, és ugródeszkaként használta Nagy Imre koporsóját. E csodálatos gondolatokkal adta át hebegő szájából a szót (a remegő kezében tartott mikrofonnal együtt) a vele mindenben egyívású Torzsának.

Ich bin ein Populist – A Torzsa beszéd

A szintén makogó, s karizmában egy vásott kiskölök által szántszándékkal a hátára fordított szarvasbogárhoz hasonlító Torzsa Sándor azzal indított, hogy Szent István nyugati típusú, tudásközpontú államához képest Orbán államában (sic!) „…mindig lesz egy fideszes, akinek a te állásod, vagy éppen vállalkozásod fog kelleni.” Majd folytatta azzal, hogy mindenki világában vannak ilyen fideszes haverok. Erről hogy, hogy nem, Obersovszky Péternek Gyurcsány Ferencről és bandájáról írott könyve, „A haverok…” jutott az eszembe, de biztos, csak tévedésből.

Torzsa beszédének fő vonulata – kivándorlási válság, 600 ezer fiatal, további 250 ezer hezitáló, etc. – sajnos idő előtt el lett pufogtatva a spoilerező Bihali által, úgyhogy ez nem hozta meg a kellő katarzist. Igaz, gagyogása már a harmadik percben többórás hosszúságúnak érződött. Cseppet sem javított az összképen a háta mögött ifjú proletárokkal tartatott megannyi tacepao, melyeken olyan populista lózungok szerepeltek, mint lakhatási gondok, pénztelenség, röghöz kötöttség (sic!).

Ennek utána a szónoklat „konstruktív” része következett. A Societas angol tudósokat is megszégyenítő szakemberei (Torzsa által) azonnal felszólították Orbán Viktort, hogy állítson fel egy válságstábot, s nevezzen ki ennek irányítására egy államtitkárt. Addig ők elindítanak egy nemzeti konzultációt az ifjúsági kivándorlásról. Mert ők konstruktívak. Azért. Csakhogy bármibe lefogadom, hogy az általuk megkérdezett fiatalok (természetesen nem kormánypárti szimpatizáns fiatalok) 110 százaléka azt fogja válaszolni a kérdésekre, hogy a kivándorlás fő oka Orbán Viktor. Az egész kísértetiesen hajazni fog a Drágabolgárúr klubrádiós műsoraiban feltett hallgatói kérdésekre.

***

Az Európai Unió szabad munkaerőpiacot garantál tagországainak polgárai számára. Ebben nincs semmi ördögtől való. Sőt kifejezetten hasznos, ha tapasztalás és nyelvtanulás céljából némi időt külföldön tölt a fiatal pályakezdő. Az sem mellékes, hogy az ottani magasabb munkabérek segítségével némi megtakarítást is el tud érni.

A kommunista diktatúra éveit leszámítva mindig is voltak olyan vállalkozó kedvűek, akik külföldön próbáltak szerencsét. A helyzet annyiban módosult, hogy a külföldi munkavállalók jó része – közvetve vagy közvetlenül – az MSZP asszisztálásával létrejött, a gazdasági válság idejére datálható devizacsapda miatt kénytelen a magasabb nyugati bérekért elhagyni hazáját. Ezt a problémát a kormány évek óta próbálja orvosolni. Csakhogy pontosan a kirobbantók azok, akik a kormányzati politikának minden adandó alkalommal gátat vetnek. Amíg tehát az ellenzékiek kifelé konstruktívnak és humanitáriusnak mutatják magukat, belül az adósságcsapdák fenntartásában érdekelt pénzügyi szövetségek kollaboránsai.

Az MSZP ifjúsági tagozata Szent István napján megmutatta oroszlánkarmait, amelyekről kiderült, hogy ízléstelenül kifestett zselés műkörmök. A szomorú az egész történetben az, hogy markukba röhögő uraik, akik pajzsok nélkül az elővédbe küldték őket, jókat kacarásznak ezen és az ehhez hasonló performanszokon. Kunhalmi Ágnes például mindeközben Csongrádon, ahol vidáman birkát bográcsozott. Hiába, no, ő aztán sosem marad túl távol a húsos fazéktól.