Nyelvi anomáliák

Az EU-ban kínosan ügyelnek mindenki méltóságára és jogaira. Különösen igaz ez a kisebbségekre, és mivel mindannyian valamely adottságunkban valamilyen kisebbséghez tartozunk, ezért mindenki méltósága fontos. Ehhez képest a minden ízében európai Romániában megtörténhet, hogy például Sepsiszentgyörgyön (hát igen, nehéz elhinni, de ez a város jelenleg Romániában van) az üzletvezető rászól a magyarul beszélő alkalmazottakra és vevőkre.

Aki azt várta az uniós csatlakozástól, hogy ezentúl ilyen diszkrimináció nem fordulhat elő a magyarokkal szemben (és lássuk be, az egyetlen érv a belépés mellett az volt, hogy eltűnnek a határok, és összenőhet, ami összetartozik), az most súlyosan csalódott. Persze nem most, hiszen a szlovák nyelvtörvényre (amely gyakorlatilag arra kötelezi a beteget, hogy tótul dadogja el a magyar orvosának a baját, aztán majd egy szótárral közösen kibogozzák, mi a gond) sem volt egy szavuk sem, és simán belefért a gyurcsányi szemkilövetés is. Legkésőbb akkor elkezdhettünk volna gyanakodni, hogy valami nem stimmel ezzel az unióval.

A háromszéki eset abszurditásának érzékeltetéséhez képzeljük el, amint a balatoni Spar üzletvezetője rárivall a német turistára, aki a párjával a grillkolbászokat nézegeti, hogy Magyarországon csak magyarul! És ha erre csak töri az ungarischt, jól kipenderíteni a boltból, és legközelebb akkor jöhet be sörért, ha elszavalja akcentus nélkül a Talpra, magyart! Esetleg bevezethetnék az olasz parti őrségnél, hogy akkor veszik fel a fedélzetre a Földközi-tengeren hányódó gumicsónakokból a menekülteket, ha ékes talján nyelven kérik ezt.