Soros kapcsolás (ellenzéki szappanopera), 5. rész
„Képesek belenézni a fejükbe, és kicsenik onnan a jó gondolatokat. Ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy nem gondolunk semmire. Nekem ez már sokszor sikerül.”
A mozgókép hatalma
Elkészült az ellenzéki szappanopera ötödik része. A szereplők ugyan fáradnak kissé, de ha már felvették a gázsit, muszáj játszaniuk.
1. jelenet
Megbeszélés a főpolgármester-jelölt kampánycsapatával. Maga a jelölt egy sarokban üldögél, ölében gitár, és próbál néhány akkordot lefogni, mert jövő hétre leszerveztek neki egy koncertet. Elton John előtt lép fel Londonban.
– Muszáj ezt? – kérdezi Karácsony legörbülő szájjal, és szomorúan szopja az ujját, amit felsértett a húr.
– A londoni polgármester hívott meg – magyarázza az egyik kampányguru. – Még videóüzenetet is küldött. Mutatom.
A képernyőn Sadiq Khan tűnik fel. Az angol szöveget magyarul feliratozzák.
– Ha nekem sikerült, neked miért ne sikerülne? – bíztatja a pakisztáni származású muszlim polgármester reménybeli kollégáját. – Ideje – teszi hozzá kicsit szigorúbb arccal –, hogy valaki rendet tegyen Magyarországon, ahol az én megölésemre szólítanak fel nacionalista költők.
– Miről beszél? – kérdezi Karácsony. – Csak hogy tudjam, ha valamelyik tévénél rákérdeznek. Marha kellemetlen, hogy sosem tudok semmit.
– Kiküldtünk neki egy példányt A walesi bárdokból. „Felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz.” Talán erre utalhatott.
– Valami békésebb sztorink nincs?
– De van! – vágja ki diadallal a kampányguru. – Ezt skubizzad!
Újabb videó. Ezúttal magyar gyerekek nyilatkoznak.
– Nagyon szeretem a karácsonyt – mondja éppen egy szöszi, öt év körüli fiúcska. Mellette álló nővérétől is megkérdezi a riporter:
– És te? Szereted a Karácsonyt?
– Igen, a karácsony mindennél klasszabb – sugárzik a kislány.
– Szerinted a budapesti gyerekeknek jó lesz a Karácsony?
– Igen, nagyon.
– És a budapesti gyerekek szeretik a Karácsonyt?
– Persze – felelik egyszerre. – A karácsonyt mindenki szereti.
A jelölt meglepetésében a gitárt is elejti.
– Mivel vettétek rá őket? – kérdezi elismerően.
– Őszintén mondták.
– Hogy szeretik a Karácsonyt?
– Naná!
Teljesen meghatódik. A kampánycsapat kissé megijed, egyikük halkan odasúgja.
– Nem téged, Geri. A karácsonyt.
– De hiszen én vagyok a Karácsony!
Többen leülnek vele egy rövid megbeszélésre. A jelölt bólogat.
2. jelenet
A közös jelölteket állító pártok egyeztetést tartanak egy pesti romkocsmában. Alig férnek el, mert csak jelölőszervezetből van vagy harminc. Sikerül is a szűk térben a kamerának úgy felvennie, hogy óriási tömegnek tűnjön. Valaki meg is jegyzi:
– Na, ez a kétharmad, nem a Fidesz hárommillió választója…
A Jobbikot képviselő férfi végül Gyurcsány és Vágó István közé szorul be, ami levegőt azok ketten kifújnak, azt kénytelen beszívni. De úgy fest, ez nem zavarja. Kordiálisan hátba vágja Gyurcsányt.
– Emlékszel, amikor lőttetek ránk a Deák térnél?
– Mintha ma lenne – mosolyog Ferenc, a szemüvegét törölgetve. – Pedig van már vagy… öt-hét éve is.
– Tizenhárom.
– Ja, ezeket a prímszámokat mindig keverem.
– Akkoriban El Kúrónak hívtunk, elvtársam. Ha elkaptunk volna a tévészékháznál, akkor ma már nem élnél. Hát kivel kötnénk szövetséget?
– Az biz nagy kár lenne, ebugatta – bólogat Gyurcsány.
A jobbikos észreveszi közben Vágót is. Tréfásan meghúzogatja a szakállát.
– Jaj, Pista, hogy megérhettük, hogy te is a Jobbikot erősíted. Emlékszel a kuruc.infón arra a kis mémre, amikor a KFC-s ember fejét a tiédre cseréltük? Ha minden kötél szakad, abból is megélhetsz.
– Jó poén volt – nevet Vágó. – Sokat kacagtam rajta. Szerettem olvasgatni a kurucot.
– Na, ki gondolta volna, hogy így alakul. Erre iszunk! Rendeljek neked valami kóser pálinkát?
– De csak ha te kumiszt iszol!
– Hadd lássuk!
3. jelenet
(A narrátor hangját halljuk: „Sorozatunk egyik ékköve Ágnes, akinek korábban komoly színészi ambíciói voltak. A Színművészeti Egyetemre ugyan nem vették fel, de amatőr társulatoknál – jelenleg az MSZP-nél – volt néhány felejthetetlen alakítása. Tehetsége kamatoztatása érdekében kapott egy rövid saját monológot.„)
Ágnes: (Előre néz mereven, a háta mögött egy csukott ajtó látszik.) Csupa rettegés az élet. (Egy kicsit vihog, de gyorsan komolyságot erőltet magára. Felnéz, oldalra néz, majd ismét mereven előre.) Van egy kis problémánk, Houston. (Lehalkítja a hangját.) A kormány megfigyeli az ellenzéki politikusokat. Képesek belenézni a fejükbe, és kicsenik onnan a jó gondolatokat. Ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy nem gondolunk semmire. Nekem ez már sokszor sikerül. (Vihog.) Sőt! (Körülnéz, suttog.) Törölnek bizonyos információkat. Az én fejemből egy csomó mindent töröltek. De én kijátszom őket. Ha kell, kiüresítem az agyamat, hogy ne láthassanak benne semmit az Orbán-pribékek. Ha kell, bujkálok. Mint most is. (A kamera nyit, kiderül, hogy eddig a tükörképet láttuk. Ági meglátja a tükörben, hogy a mögötte lévő ajtó kilincsét valaki rángatni kezdi. Felsikolt.) Jaj, rám találtak!
Hang kívülről (talán Szél Bernadetté): Ágika, gyere már ki a mosdóból, nyolcan várunk!
