Soros kapcsolás, ellenzéki szappanopera, 7. rész

A történet szereplői a képzelet szülöttei. Bármilyen hasonlóság vagy névazonosság valós személyekkel csak a véletlen műve.

A producer kissé szkeptikusan vette kézbe az újabb forgatókönyvet.

– Érdekel bárkit az ellenzék szappanoperája? – kérdezte nyafogós hangon.

A rendező a vállát vonogatta.

– Az a helyzet, hogy úgy általában az ellenzék senkit nem érdekel komolyan.

– Akkor mégis miért foglalkozunk velük?

– Hálás téma, mert a kormánypártiak röhögnek rajta, az ellenzékieknek pedig megvan az az illúziója, hogy kedvenc pártjaik azért mégiscsak csinálnak valamit. Azt gondolják: sárgák, savanyúak, de a mieink.

– Én azért sajnálom egy kicsit őket, hogy harminc éve nincs egy szerethető politikusuk. A legnépszerűbb még a pufajkás, láncdohányos Horn volt. Nem valami nagy felhozatal. Olyan, mintha az életedet egy ronda, agresszív feleséggel kéne leélned. Csoda-e, ha nem tudnak örülni semminek? – Belepillantott a szövegbe. – Na, nézzük, milyen jeleneteket hoztál.

1. jelenet

Helyszín: vastag betonfalakkal védett pince. Ketten vannak; a homályos megvilágításban nehéz kivenni az arcokat, de egyikükben – jellegzetes mozdulatai láttán – Gyurcsány, másikukban mesterkélt, kiabáló hanghordozása alapján Molnár Csaba gyanítható.

– Mire ez a nagy biztonság? – csodálkozik Molnár.

– Nem szeretem, ha bizonyítékok maradnak utánunk.

– Miről lenne szó? – suttogja az EP-képviselő.

– A polgármester-választásról. Nagyon figyelj az ikszelésnél. Nézd az asszony kezét is, el ne kalandozzon.

– Persze, persze. Megmutatom neki a Karácsonyt, odateszem az ujjamat is, el ne tévessze, és szépen behúzza az ikszet.

– Majd ha a pézsmapocok hármat ellik, Csabikám! Tarlósra fogunk szavazni.

– Tessék? – kerekedik még tovább Molnár szeme. – De miért? Nem értem.

– Mert hülye vagy. Tíz évem van abban, hogy a baloldalon átvegyem az irányítást, az ellenfeleinket beolvasszam, megsemmisítsem. Az MSZP már a kezemből evett, már mögöttünk végzett az EP-választáson. Mi vagyunk a Janik, ha érted ezt. Mit gondolsz, ha most Budapesten a szocik embere nyer, az nekünk jó?

– A kormányváltáshoz ez jól jönne…

– A kormányt mi akarjuk majd leváltani, ezt magyarázom mióta. Türelem kell hozzá. Régebben kapkodtam, hadartam, elsiettem. Nézz rám: most bölcs vagyok. Orbán nyolc évig kiböjtölte, és visszatért. Ha én 2022-ben miniszterelnök akarok lenni, azt nem fogja segíteni, ha a szocik a budapesti pénzekkel, a győzteshez húzás pszichológiájával megelőznek engem. Aki már átjött egyszer hozzánk, szépen visszaszivárogna oda, mert onnan várja a lóvét, a pozíciót.

– De a Karácsony nem is szoci – ellenkezik Molnár.

– Karácsony… – kacagja el magát Gyurcsány. – Az annyira fog beleszólni a dolgokba, mint kakukkférj a fészek dizájnjába. Szavazzatok csak Tarlósra, aztán jön a DK-s NER.

– Az mi?

– Novemberben elrajtolunk.

2. jelenet

A szűkös költségvetés miatt a jelenetet az előző helyszínen kell felvenni, de néhány aprósággal, tárggyal jelezzük a gazdagságot, fényűzést. Ez nem csökkenti a bunkerhatást, de mutatja a szereplő vagyonát.

Az idős pénzember mögött a falon térkép. Rajta kis zászlók jelzik, melyik ország tartozik már a birodalomhoz, melyik a billegő körzet és ki az ellenség. Egy alkalmazott éppen lecseréli az olasz trikolórt egy erszényt ábrázoló ikonra.

A pénzember dühösnek látszik. Ököllel veri az asztalt, amelynek túloldalán, a szőnyeg szélén Frans Timmermans ácsorog.

– Beleöltem egy csomó pénzt a projektbe, és még mindig nem látom a győzelmet – kiabál a milliárdos. – Nyolcvankilenc éves vagyok, talán ha húsz jó évem maradt. Még látni szeretném az eredményét a munkámnak.

– Hiszen vannak eredmények – hápog a holland. – Éppen most szereztük vissza Itáliát – mutat a térképre. – Nyitva a határok, özönlenek a migránsok, a hagyományos Európa romokban. Bevándorláspárti koalíció lesz az EP-ben is, a bizottság…

– A bizottság? Hát ki ez a germán nőszemély?

– Kicsináljuk. A Néppárt nem mer ujjat húzni velünk. Elkaszáljuk a magyar jelöltet is. Nincs érdemi ellenállás.

– Még szerencse. Hallom, az emberkereskedelem zökkenőmentesen zajlik. Nagy elődeink még Amerikába hozták koszos lélekvesztőkön a feketéket Afrikából, nekünk épp csak a Földközi-tengerre kell kilökni őket, onnan már viszi az olasz parti őrség. Mennyivel nehezebb volt ez háromszáz évvel ezelőtt…