Titkos találkozó

Erre a különös légyottra a budapesti Mátyás Pincében került sor, mivel mindketten ott vacsoráztak éppen, s ha hihetünk a forrásoknak, az amerikai követség kulturális attaséjának, Edward Alexandernek a közbenjárására Douglast bemutatták a külön teremben étkező Kádárnak.

Sokáig nem derült ki, vajon miről beszélgethettek, azonban a színművész hagyatékából most sikerült megszereznem a hangfelvételt.

Douglas: Hello, Mr. Kádár!

Kádár: Zdravsztvujtye, Tovaris Duglasz! Húzzon oda magának egy széket!

(A háttérből tolmácsolás hallatszik, az egyszerűség kedvéért innentől csak a magyar szöveget közlöm.)

D: (Elismerően.) Nem véletlenül áll puritán ember hírében, Mr. Kádár, dacára annak, hogy miniszterelnök. Közvetlen az emberekkel, szereti az egyszerűséget a külsőségekben, az ételekben…

K: Egyszerű ember vagyok. (Leveti a zakóját, és a szék karfájára akasztja. Az elfogyasztott vacsora – szarvasfilé aszalt meggyes vörösbor-esszenciával és burgonyafánkkal, majd roston sült libamáj grillezett almával, tócsnival és lilahagymás aszaltszilva chutney-val – melegítette belülről.) Nem is miniszterelnök vagyok (folytatja szerényen), hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára. A miniszterelnök most a Münnich. Nem, várjon csak. (Cuppogott, mert a hús a fogai közé szorult.) Kállai Gyula. De nem javaslom, hogy vele vacsorázzon. (Itt rosszul lehet érteni a szöveget, mintha Douglas mondana valamit, Kádár közbevág.) Tudom, ismerjük Spartacus elvtársat, láttam a róla készült filmet. Úgy hallottam, maga is baloldali, mint Spartacus.

D: Hollywoodban minden művész baloldali.

K: Csak üldözik őket, igaz?

D: Amerikában borzalmas a cenzúra. Dalton Trumbo nevét ki sem írhatták a film végére, aminek ő írta a forgatókönyvét. Csak azért, mert 1943-ban belépett a kommunista pártba.

K: Gyalázat! Bezzeg nálunk kiírhatják annak a forgatókönyvírónak a nevét, aki belépett a kommunista pártba. Hiába, ilyen a szabad világ.

D: Irigylem magukat, Mr. Kádár. Itt biztosan nem fordulhatna elő, ami az USA-ban megtörtént. Arról kellett szegény Trumbónak tanúskodnia, vajon a kommunista ügynökök és szimpatizánsok nem csempésztek-e titokban kommunista propagandát az amerikai filmekbe. (Kádár valamit dünnyög, nem érteni teljesen. Douglas erre harsányan, jókedvűen mondja): Látom, ebben az országban béke van, kaja, nyugalom, biztonság. Itt talán még rendezhetnek is a kommunisták szabadon.

K: Mi nem állunk útjába a tehetségnek. Itt van ez a Szabó Pista, még csak huszonhat éves, de már megírhatta, megrendezhette az első nagyjátékfilmjét. És ezért nem is várjuk el tőle, hogy ne csempésszen kommunista propagandát a filmjeibe.

D: Hej, ha Amerikában is ilyen szépen mehetnének a dolgok.

K: Na, majd ott is győz a kommunizmus, akkor végre forgathatnak olyan filmeket, amikben a fasiszták a gonoszak és a baloldali emberek a jók.

D: Mi azt talán már meg sem érjük.

K: Mi nagyjából egykorúak vagyunk. Körülbelül ugyanannyi lehet hátra kettőnknek.

D: Vajon milyen lesz a világ ötven év múlva, amikor már egyikünk sem él?

K: Egyszerű. Nekem szobraim lesznek, utcák és iskolák viselik a nevemet. Angyalföldön vagyok a legnépszerűbb, azt tervezem, az Árpád hidat majd rólam nevezik el. Addigra mindenütt a Szovjetunió vigyázza a világbékét, Amerikában is szocializmus lesz…

D: Néger elnök?

K: Hát, azt maga már aligha éri meg. De miért is ne? Csak nem elnök lesz, hanem pártfőtitkár. Majd meglátogatja őt a szovjet főtitkár, vodkát isznak vagy pálinkát.

D: Pálinka?

K: Ja. Barack. De ebben nem vagyok biztos, csak a többiben. (Nevet.) Jót beszélgettünk. Az urak majd kikísérik. Csak ne tegyen hirtelen mozdulatot!