Tollvonás

Szerda este Olaszországban a baloldali Demokrata Párt (PD) és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) megállapodott a közös kormányzásról. Ezt követően az olasz államfő kormányalakítási megbízást adott a két párt miniszterelnök-jelöltjének, Giuseppe Conténak. Salvini hazárdjátéka tehát a legrosszabb forgatókönyvvel végződött a Liga vezetője számára – olyan fejezetet nyitnak most Rómában, amelyben a múltat (vagyis az elmúlt bő egy év kormányzati eredményeit) törekszenek végképp eltörölni.

Az M5S és a Liga viszonya régóta nem volt zökkenőmentes. A belső viták állandósulásával nyilvánvalóvá vált, hogy nem folytatható a két párt közös kormányzása. Ezen a ponton, augusztus elején Matteo Salvini úgy nyilatkozott, mivel nincs mód az olasz kormánykoalícióban fennálló nézeteltérések rendezésére, új választásokat kell tartani. Az akkori belügyminiszter mindent egy lapra tett fel: pártja kiugróan magas támogatottságát látva játszott az előrehozott választásokra. A politika azonban máshogy keverte a kártyákat. Salvini eltaktikázta magát – az Öt Csillag hatalma bebetonozása érdekében tárgyalásokat kezdett a baloldallal, akik kapva kaptak az alkalmon, hogy újra a tűz közelébe kerüljenek.

Több sebből is vérzik az új kabinet ötlete. Igencsak pikáns, hogy az elitellenességéből, a korábban regnáló baloldali kormánnyal szembeni fellépéséből politikai tőkét kovácsoló Öt Csillag Mozgalom most összebútorozni készül azzal a baloldali elittel, amely ellen évekig agitált.

Hasonlóképpen problematikus, hogy ez a kormány nem fogja az olasz választók többségét képviselni. Egy friss közvélemény-kutatásból látható, hogy míg az M5S és a PD népszerűsége összesen sem éri el a 40 százalékot, addig a Salvini vezette Liga és a két másik jobboldali párt az emberek több mint felének támogatását élvezi.

Ám ezeknél a politikai-népszerűségi szempontoknál sokkal fontosabb, hogy milyen hatással lesz majd nemcsak az olaszok mindennapjaira, hanem a mi életünkre is az éppen alakuló olasz kormány.

Magyarország a szárazföldön, Olaszország a tengeren bizonyította be, hogy meg lehet fékezni a migrációt. A bevándorlásellenes politizálás tekintetében azonban most hazánk fontos szövetségest veszít, ahogy az Európai Unió reformjáról folytatott vitákban sem várható ezentúl partnerség olasz részről. 

A paradigmaváltás várhatóan a spanyol példa szerint megy majd végbe. Spanyolországban a baloldal tavalyi hatalomra kerülésével megnyíltak a kikötők – az újdonsült vezetők deklarálták, Madrid befogadja a migránsokat szállító hajókat. Várhatóan az új olasz kormány prominensei is kitárják Olaszország tengeri kapuit a bevándorlók előtt. Így tehát minden eredmény, amit Salvini következetes, kemény migrációs politikájával elért, egy tollvonással lesz semmivé.

A következmények beláthatatlanok: ha az embercsempészek tudomást szereznek az olasz helyzet változásáról, és meghallják az illegális bevándorlás ösztönzésének szirénhangjait, az újabb migrációs hullámot eredményezhet. Ne feledjük: Angela Merkel meghívólevele egyszer már elég fejtörést okozott nemcsak saját országa, hanem egész Európa számára.

Olaszországban tehát furcsa nász kezd kibontakozni, az új kabinet várhatóan az eddigi trendekkel szembemenő, megalkuvó politizálást folytat majd. Ámde megkerülhetetlen az emberek akarata: jelenleg a jobboldali, konzervatív pártok élvezik az olasz szavazók többségének bizalmát. Salvini népszerűsége az egekben van. Elvtelen szervezkedés ide, hatalomátmentés oda – a választóknak is lesz néhány szavuk az új kormányhoz. A baloldal ezt a meccset megnyerhette, ám a bajnokság még korántsem lefutott.