Végre egy örömteli sportsiker
Nem vagyok rajongója a Forma-1-nek, de vasárnap délután én is felugorva üvöltöttem, amikor Max Verstappen az utolsó körben megelőzte Lewis Hamiltont, és ezzel világbajnok lett. Bármilyen csúnya dolog is ez, nem feltétlenül a holland sikerén, sokkal inkább a brit pilóta bukásán örvendezve.
A magyar nagydíjra hangolva már megismerhettük mindkettejük személyiségét. A szivárványszínű bukósisakot és maszkot viselő Hamiltont, aki szükségesnek tartotta, hogy gyávának nevezze a magyar kormány „homofób” törvényét, és igazi gyarmattartó mentalitással kioktassa a bennszülötteket locsi-fecsi belügyeikről. Másfelől a fiatal hollandot, aki szeret Budapestre járni, ami „gyönyörű város”, és sosem hagyná ki a gulyáslevest.
Hamilton hozta be (illetve pontosabban rajta keresztül hozták be) a Forma-1-be a politikát. Ugyanazok, akik a legnépszerűbb játékot, a labdarúgást is igyekeznek ezzel tönkre tenni: előbb megtiltják a politizálást nézőtéren és egyebütt, aztán térdepeltetnek, pride-hónapokat tartatnak szivárványos zászlókkal és csapatkapitányi karszalagokkal; nem sorsolnak össze ukrán és orosz csapatokat, de kéjesen záratják be a honi stadionokat a magyar-román összecsapások után. Eltűrik – már-már támogatják –, ha a magyar himnuszt és lobogót meggyalázzák abban az országban, amely nem is létezne talán mai erejében és egységében, ha a meggyalázott zászlajú és himnuszú ország polgárai nem állnak ki annak idején a kelet-német menekültek mellett, belekényszerítve vezetőiket a határok megnyitásába.
Ennek a roppant korrekt korszellemnek a meglovagolója Hamilton is, aki versenyzőtársait is megtérdepeltette az üldözött négerek érdekében, miközben ő maga pontosan annyira fehér (édesanyja révén), amennyire fekete (apai ágon). Hiába tetszeleg áldozati pózban, hiába azonosul az egyik ággal a másik rovására, sikeres, agyonajnározott, világhírű milliárdosként pont annyira „elnyomó”, mint „elnyomott”. Nála nem több puszta marketingnél, hogy heteroszexuálisként a homoszexuálisok, félig fehérként a feketék mellett kampányol.
És – mint abban a kanyarban kiderült – még vezetni sem ő tud a legjobban…