Yankees go home

„Ruszkik, haza”, íratta ki óriásplakátokra az aktuális megszálló helytartója a lesajnált gyarmat városainak utcáin. Elfelejtve, hogy a szimbólumoknak pont az a lényegük, hogy nem szó szerint kell őket érteni. 

Az 56-os ruszkikat ma jenkiknek fordítanánk. Hiszen ma is van egy katonai szövetség, amelyiknek vezető hatalma saját céljaira használja ezt a szövetséget, s benne minket. (Jó, ebbe önként léptünk bele, kellő tájékoztatás és alternatívák – ld. például semlegesség – híján, villámgyorsan, egy érvénytelen népszavazás után.) 

Bele akarnak rángatni minket egy háborúba, amihez semmi közünk (ld. például csehszlovák bevonulás, készülődés az olasz hegyi vadászok ellen), közben meg hidegen hagyja őket, amihez közünk lenne (például határon túli magyarok). 

Megint van egy patrónusunk, amelyik megszabná, milyen politikai rendszerben éljünk. Régebben tervutasításos rendszer, a termelőeszközök állami tulajdona, szocialista embertípus, kötelező orosz tanítás, szovjet partizánok dicsősége; most liberalizmus, kötelező angol nyelv, nőbe oltott férfiak, apák és apák, műhúsok és abortuszjog, amerikai hősök (Amerika Kapitány, Pókember, Batman). 

Mi magyarok sokfélék vagyunk, de egyet nagyon rühellünk: ha mások akarják elmagyarázni nekünk, hogy mi mit is akarunk. Ebbe már beletörött a Habsburgok bicskája éppúgy, mint a kommunistáké. Az amcsikat is már egyre jobban utáljuk. 

Az erő most velük van, de volt idő, amikor a tatárokkal, a törökökkel, az osztrákokkal, a németekkel, a szovjetekkel volt. Majd csak kipipáljuk ezt is.