A Dunántúl egyik vármegyéje, melynek egykori területe négyezer-száz négyzetkilométer volt, az átlagos megyeméretnél kissé nagyobb, lakossága 1891-ben kétszázhuszonkétezer lélek.
Soltész Miklós elmondta, hogy a nemzetiségek természetes részei a magyar nemzetnek, fontos, hogy meg is maradjanak és továbbadják nyelvüket, kultúrájukat.