Az egykori Magyarország középső részén, a Duna bal partján elterülő vármegye, melynek területe négyezernégyszáz kilométer volt, lakóinak száma 1891-ben kétszáztízezer lélek.
Erdély délkeleti részének vármegyéje, területe háromezeregyszáz négyzetkilométer volt, lakóinak száma 1891-ben százharmincötezer fő, köztük tíz százalék magyar, negyvennégy százalék német, negyven százalék román és öt százalék cigány.
Erdély hegyes-dombos vármegyéje volt a Maros felső folyásánál, közel a román határhoz, mellyel egy keskeny kiszögellés révén Beszterce-Naszód és Csík között közvetlenül is érintkezett.
Erdély középső területén, ötezeregyszáz négyzetkilométeren elterülő megye volt, lakóinak száma 1891-ben kétszázhuszonötezer lélek, köztük hetvenhétezer magyar, százharmincháromezer román, nyolcezer német, a többi egyéb nemzetiségű.