Márciusban indul a medvehagymaszezon
Az erdő aranya
Kedvező élettani hatása mellett zamatos íze és könnyű beszerezhetősége is egyre népszerűbbé teszi a kora tavasz erdei növényét, a medvehagymát avagy vadfokhagymát. Honnan ered az elnevezés? Mennyit szedhetünk belőle saját használatra? Mire figyeljünk, hogy véletlenül se tévesszük össze a gyöngyvirág mérgező levelével?A medvehagymának legfeljebb annyi köze van a nagy testű ragadózóhoz, hogy a népi hiedelem szerint a téli álmából felébredő barna medve olyannyira bolondul a vadfokhagymáért, hogy a föld alól is kikaparja a gyomortisztító csemegét. Más magyarázat szerint a rendkívül egészséges növényt elfogyasztó személy nem kevesebbet mint egy medve erejét tudhatja magáénak, innen eredne az elnevezése. A népnyelvben sokféle néven emlegetik, van, ahol kígyóhagymának, poroszhagymának, erdei fokhagymának hívják, máshol boszorkányhagymát, sási hagymát mondanak, de hivatalos elnevezése a legtöbb európai országban tartalmazza a medve szót.
Bár a medvehagyma buzogány alakú hagymája és hófehér virága is fogyasztható, elsősorban mégis átlagosan 15 centiméter hosszú, kihegyesedő, fényes sötétzöld levelei miatt közkedvelt. Leginkább bükkös és gyertyános–tölgyes árnyas erdők aljnövényzetében érzi jól magát, ahol április–májusban virágzik, de ilyenkor már nem érdemes leszedni a leveleit, mert azok virágzás előtt, kora tavasszal a legzamatosabbak.
A medvehagyma gyűjtése körültekintést igényel, hiszen levelét könnyű összetéveszteni a gyöngyvirágéval és a kikericsével, amelyek erősen mérgezőek. A növények megkülönböztetésénél segítségünkre lehet, ha az ujjaink között megdörzsölt levelekből illatmintát veszünk, mert így könnyen azonosítható a fokhagymás aromájú medvehagyma. Ezzel szemben a gyöngyvirág és a kikerics levelei szinte szagtalanok. A medvehagymát saját felhasználásra az állami erdőkben magánszemély is gyűjtheti, de naponta maximum két kilogrammot szabad hazavinni belőle, ugyanakkor természetvédelmi területen tilos, illetve engedélyhez kötött a szedése. Célszerű kíméletesen, egyenként, nem marokszámra letépkedni a leveleket, így nem akadályozzuk a virágzást és a későbbi szaporodást. Ahol a kereskedelmi forgalomba kerülő mennyiséget kaszálva gyűjtik, ott akár 10-15 évre is eltűnik a medvehagyma és csak magról, lassan tud visszatelepülni.
Frissen, a szedéstől számított egy-két napon belül fogyasztva a legfinomabb. A fel nem használt mennyiség lefagyasztható, de a megszárított, felaprított leveleket sóval összekeverve vagy olívaolajban is lehet tartósítani.
Medvehagymás zöldségleves, omlett, tojásos nokedli, töltött csirkemell, kemencés lángos, sonkás lepény, rikottás főtt gombóc, túrós pogácsa, gombás rizottó, pesztós tészta, zöldséges fasírt. Több száz medvehagymás recept forog közkézen, ezért lehetetlen vállalkozás felsorolni a vadfokhagymával készített ételek sokaságát. A gasztronómiában alapanyagként és fűszernövényként is használják. Íze és beltartalma miatt egyaránt kedvelt, hiszen amellett, hogy a fokhagymánál enyhébb aromájú, vitaminokat és nyomelemeket is tartalmaz. Készíthetünk belőle levest, főzeléket, mártást, salátát, de felhasználhatjuk szendvicskrémek, töltelékek, halételek, tészták ízesítésére, díszítésére is. Tulajdonképpen minden olyan fogáshoz kiváló, amibe petrezselymet, snidlinget tennénk.
Ezenfelül prémium kategóriás hazai termékek alapanyagaként is szolgál. A kecsketenyésztők sajtot töltenek bele, a mecseki medvehagyma nektárjából pedig pikáns mézkülönlegesség készül, de még bort is állítanak elő belőle. Bár tulajdonságai lényegében megegyeznek a fokhagymáéval, a medvehagyma gyógyereje jóval nagyobb, elképesztően szerteágazó. Segít gyomorbántalmak ellen, enyhíti a szédülést, a fejfájást, csökkenti a magas vérnyomást, nyugtatja az idegrendszert, csillapítja a nők változókori panaszait, méregtelenít, gyógyítja a bőrbetegségeket, tisztítja a vesét és az ereket, csökkenti a koleszterint, emellett természetes antibiotikum. Különféle kivonatokat, cseppeket, kenőcsöket is készítenek belőle. Egyes vélemények szerint még afrodiziákumként is hatásos… Nem véletlen, hogy mások mellett Johann Künzle, a XX. század első felének neves svájci természetgyógyásza is az erdő aranyának tartotta. „Az egész testet megtisztítja, kihajtja belőle a megrekedt, kórós anyagokat, egészségessé teszi a vért, kiűzi és elpusztítja a mérgező anyagokat. Az örökké betegeskedő embereknek, a sömörös, pattanásos, korpázó arcbőrűeknek, a reumásoknak úgy kellene tisztelniük a medvehagymát, mint az aranyat. Nincs a Földön még egy olyan növény, amelyik ennyire hatásosan tisztítaná a gyomrot, a bélrendszert és a vért, mint ez” – hangoztatta a híres gyógyfüves lelkész.
A medvehagymaszezonra épülő közösségi programok ma már a települések turisztikai kínálatában is megjelennek. A Vérteserdő Zrt. Medvehagyma tanösvénye az ínyenc túrázókat szólítja meg hasznos információkkal és különleges receptekkel. A leghíresebb fesztiválok pedig a Fejér vármegyei Déghez, a baranyai Orfűhöz és a Veszprém vármegyei Bakonybélhez kapcsolódnak. Orfűn idén tavasszal immár XX. alkalommal rendezik meg a Medvehagyma-fesztivált, ahol a finom ételek mellett medvehagymagyűjtő túrákat is szerveznek. Dégen többek között főzőversennyel és ételkóstolóval várják az ízek szerelmeseit. A Bakonyban pedig elsősorban a medvehagyma egészségre gyakorolt jótékony hatása kerül a figyelem középpontjába.
Medvehagymapesztó tésztaételekhez, húsokhoz
Hozzávalók 2,5 dl-es üveghez:
100 g medvehagyma, 35 g fenyőmag vagy dió, 70 g parmezán sajt, 1 teáskanál só, kevés őrölt bors, 100 ml extraszűz olívaolaj
A frissen szedett medvehagymát alaposan mossuk meg, majd a szárával együtt vágjuk pár centis darabokra.
A fenyőmagot vagy diót egy kissé pirítsuk meg serpenyőben.
Tegyük aprítóba és daráljuk közepesen durvára a medvehagymát, a pirított fenyőmagot, parmezánt, sót, borsot, majd öntsük hozzá az olívaolajat is, és az alapanyagokat dolgozzuk egyneműre. Sterilizált befőttesüvegben hetekig eláll. Sült húsokhoz, tésztára feltétként is finom.