Gyógyító fűszerek a konyhaasztalon
Az ételek sava-borsa
Nem könnyű a jó pörköltet egy nagy adag őrölt színes paprika, a gyümölcslevest az intenzív illatú fahéj, a zsenge borsófőzeléket egy csokor petrezselyem vagy a bablevest néhány szép fényes, lándzsa alakú babérlevél nélkül elképzelni. A leggyakrabban használt fűszerek nemcsak ízükkel és aromás illatukkal hódítanak, de az egészségünk védelméhez is hozzájárulhatnak. Felhasználásuk azonban különösen krónikus betegség esetén körültekintést igényel.
Bazsalikom, gyömbér, kurkuma, fokhagyma, zsálya, menta, oregánó, fahéj, babérlevél, fekete bors, rozmaring, kakukkfű, borsmenta. Felsorolni is nehéz azokat a fűszernövényeket, amelyeket évszázadok, sőt évezredek óta ismer és használ az emberiség. E növények nemcsak ételeink ízét gazdagítják, de a bennük található gyulladáscsökkentő, antioxidáns, antibakteriális és emésztést segítő hatóanyagok, illetve vitaminok révén az egészségünkre is jótékony hatást gyakorolhatnak.
Folyamatban lévő kutatások szerint többek között a curry, a fahéj, a fokhagyma, a csilipaprika, a kömény, a bazsalikom, a gyömbér, a rozmaring és a kurkuma lehetnek azok a fűszernövények, amelyek akár a rákos sejtek növekedését is lassíthatják.
A konyhakert egyik szuperhőse kétségkívül a petrezselyem, amit szinte bármilyen ételhez hozzáadhatunk. Gyakran jószerével csak díszítésként használjuk, pedig értéke ennél sokkal szerteágazóbb, hiszen amellett, hogy természetes úton javítja a vashiányt – mert maga is tartalmaz egy kevés vasat és a felszívódásában is segít – az energiaszintünket is fellendítheti. Magas a C-vitamin tartalma, erősíti az immunrendszert, emésztést támogató klorofillban gazdag és fontos folátforrás, így nélkülözhetetlen a vörösvértestek képződéséhez. Ráadásul a petrezselyemben található folát (B9) elengedhetetlen a szerotonin és dopamin nevű boldogsághormonok termelődéséhez, ezért is hívják örömvitaminnak. A hűtőszekrényben egy pohár vízben frissen tartva, reggeli turmixba keverve igen hatásos lehet a szervezetünkre. De a leveleiből készült főzet haj- és bőrápolásra is kiváló, a pakolás pedig gyorsítja a ficamok, vágott sebek gyógyulását.

A petrezselyemhez hasonlóan a körömvirág is a legsokoldalúbban felhasználható fűszer- és gyógynövényeink egyike. Szirmai sárgás árnyalatot és csípős, enyhén kesernyés ízt kölcsönöznek a rizottónak, leveseknek, krémeknek, de díszítésre is használhatjuk őket. Anno a sáfrány helyettesítésére is szolgált, bár ízviláguk meglehetősen eltérő. A gyógyászatban tea, öblögető és kenőcs formájában belsőleg és külsőleg egyaránt kedvelt alapanyag fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó és sebgyógyító tulajdonságai miatt, ugyanakkor ülőfürdőhöz és borogatásnak is kiváló.
Számos kultúrában azoknak a növényeknek is különleges szerepük van, amelyekről a spirituális beállítottságú emberek úgy gondolják, hogy képesek elűzni a negatív rezgéseket, miközben pozitív energiát sugároznak a lakótérben. Ilyen tisztító növény lehet az élénk illatú zsálya, különösen a fehér zsálya, amelyet íze mellett antibakteriális tulajdonságai miatt is termesztenek. És bár természetfeletti ereje hit kérdése, a belőle készített köteg füstölése az utóbbi időben kezd divattá válni, ám e szenvedélynek csak körültekintéssel hódoljunk!

A népi gyógyászatban a zsálya mellett a relaxációt segítő növények csoportját erősíti például a citromfű, a levendula, a rozmaring és a fekete üröm. Utóbbi kettőt az agyi funkciók támogatására, idegerősítőként, a memória élénken tartására és az álmok felidézésére is használják.
Annak érdekében, hogy az aromás és illatos leveleket idényen kívül is élvezhessük, számos zöldfűszert cserépben, akár az erkélyen is nevelhetünk, de a friss növények ágaiból kötött csokrot lefelé fordítva, száraz helyen, a tűző naptól távol tartva meg is száríthatjuk. Ugyanakkor mások mellett a fahéjból, gyömbérből, citromfűből, szegfűszegből, kardamomból, csillagánizsból, kakukkfűből, oregánóból vagy borsmentából még teát is készíthetünk. A belőlük előállított főzetet önmagukban vagy akár kombinálva is fogyaszthatjuk.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a gyógyerővel bíró fűszernövények mértékletes fogyasztása nem helyettesítheti az orvosi kezelést. Felhasználásuk módjáról különösen akkor érdemes szakemberrel konzultálni, ha valamilyen krónikus betegségben szenvedünk, illetve rendszeresen gyógyszert szedünk.

Sáfrányért lovat, borsért aranyat
A legrégebbi régészeti leletek tanúsága szerint az emberiség Mexikótól Európán át Kínáig már az ókorban is számos fűszert ismert. A fűszerek őshazájának mégis az ázsiai kontinens, azon belül is a világ egyik legfontosabb fűszertermelő és -exportőre, India tekinthető. A Föld legnépesebb dél-ázsiai országa számos fűszernövény, például a fahéj, a kömény, a kardamom és a kurkuma eredeti élőhelye, mivel éghajlati és földrajzi viszonyai ideálisak a termesztésükhöz.
Az indiai fűszer a már több ezer évvel ezelőtt is létező, kiterjedt fűszerkereskedelmi hálózat révén jutott el Perzsián és Mezopotámián át egészen a fáraók földjére, ahol a piramisokban a régészek számos Távol-Keletről származó fűszernövény maradványát megtalálták, ezeket egyrészt élvezeti értékük miatt használtak, másrészt a rabszolgák körében terjedő fertőző betegségek pusztító hatását próbálták csillapítani velük.
A leghíresebb görög orvos, a Kr. e. V–IV. században élt Hippokratész a Corpus Hippocratium (Hippokratészi gyűjtemény) című művében nem kevesebb mint 230 gyógy- és fűszernövényről tesz említést. Ezek egy része többek között a rómaiak hódításai nyomán jutott el Közép-Európába, de a híres Selyemúton arab és velencei kereskedők közvetítésével is érkeztek fűszernövények Ázsiából a kontinensre. A messzi földről, fáradságos karavánutakon keresztül érkező fűszerek nagyon drágán keltek el. Egy font (körülbelül fél kilogramm) sáfrány egy ló árával, a borsé pedig az aranyéval vetekedett.
Idővel a szárazföldi karavánutak mellett a felfedezők a tengeren is eljutottak Indiába. 1497-ben a portugál Vasco da Gama húzta fel vitorláit, hogy Afrika partjai mentén hajózva Ázsiából Európába szállítsa az őrleményeket. Néhány évvel korábban pedig Kolumbusz Kristóf indult expedícióra, hogy fűszernövényekkel megrakottan térjen vissza Spanyolországba. Akkor még nem tudhatta, hogy a fűszerek iránti egyre élénkülő kereslet voltaképpen az Újvilág felfedezéséhez vezeti…
