Fotó: shutterstock.com, illusztráció
Hirdetés

A dohányosok pontosan tudják, hányféle súlyos nyavalyát szedhetnek össze szenvedélyük miatt. Rosszindulatú daganatok, légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedések veszélyét zúdítják magukra a cigaretták elszívásával. Ennek ellenére megadják magukat a fondorlatos csábításnak, aminek hátterében függőségek bonyolult hálója áll. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által november 21-re meghirdetett füstmentes nap éppen ezért nem kíván többet a csatlakozóktól, mint hogy huszonnégy órára győzzék le szenvedélyüket, és ne gyújtsanak rá. Emellett a „kihívás napját” kísérő kampány segítséget kínál ahhoz, hogy megszülessen az elhatározás a teljes leszokásra.

A dohányzás elleni kampány és a társadalom figyelme indokolt, hiszen a világon évente nagyjából hétmillió ember haláláért felelős a dohányzás, noha ez a halálok megelőzhető volna. Köztudott, hogy Magyarországon is súlyos népegészségügyi és nemzetgazdasági problémákat okoz e több mint káros szenvedély. A statisztikai adatok szerint 2015-ben több mint 22 ezer ember halt meg, és így több mint 500 ezer egészséges életévet veszítettünk a dohányzás miatt. Ezekkel az adatokkal az uniós tagországok között az utolsó helyen állunk. A számok akkor is riasztók, ha tudjuk, hogy 1990 óta valamelyest javultak a mutatóink. A férfiak körében csökkent a cigarettázás számlájára írható halálozás, a nőknél azonban stagnálnak a hasonló mutatók.

Örvendetes az a tény is, hogy mindkét nemnél valamelyest csökkent a dohányosok száma: a megkérdezettek körében húsz százalék fölé emelkedett azok aránya, akiknek sikerült megszabadulniuk a dohányfüst rabságából. Mint a vizsgálatokból kiderült, e téren leginkább a magasabb iskolai végzettségűek jeleskedtek. A nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek általában ritkábban szánják rá magukat, hogy szakítsanak ezzel a veszélyes és büdös szokással.

Az aktív dohányzók elsöprő többsége fiatal felnőtt vagy középkorú, de az idősebb korosztály tagjai között is sokan vannak, akik naponta rágyújtanak.

Biztató azonban, hogy 1,6 százalékra zsugorodott azok aránya, akik csak alkalmanként füstölnek el egy-egy cigarettát, szivart. Az olyanokat már nem fenyegeti a rászokás veszélye, akik felhagytak azzal, hogy a társaság kedvéért gyújtsanak rá. Derűlátásra ad okot az is, hogy a tizenévesek körében egyre kevésbé „trendi” a dohányzás, visszaszorulóban van ebben a korcsoportban. 2012-ben még a 13–15 éveseknek több mint fele próbálta már ki a cigarettát, 2016-ra ez az arány 32 százalékra esett vissza. Mérséklődött a naponta dohányzó fiatalok száma is, 2013-ban még a tinik közel tíz százaléka füstölt rendszeresen, 2016-ban a korcsoporthoz tartozó fiúknak csak hat, a lányoknak hét százaléka gyújt rá naponta. Ez azért is fontos, mert éppen a tizenéveseket fenyegeti leginkább, hogy az alkalmi rossz szokás szenvedélybetegségbe csapjon át, amitől később csak nagy nehézségek árán lehet megszabadulni.

A dohányosok számában mutatkozó némi csökkenés persze még nem ad okot rá, hogy örömtüzeket gyújtsunk szerte az országban. Azt azonban talán elmondhatjuk, valamiféle változás megkezdődött. A szabályok szigorodása meghozta az első eredményeket. Az intézkedés, hogy a dohányosokat száműzték az éttermekből, a szórakozóhelyekről, a közintézményekből és a munkahelyekről, nem csak a nemdohányzók életét könnyítette meg azzal, hogy nem kell elszenvedniük a passzív dohányzás ártalmait. Azt is előidézte, hogy változóban van e szenvedély társadalmi megítélése. Az is kiderült, hogy a fiatalkorúak kitiltása a trafikokból szintén eredménnyel járt. Ma már nem olyan könnyű a gyerekeknek hozzájutni a dohánytermékekhez, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy a száz év múlva élő utódaink borzongva gondolnak majd vissza arra a barbár szokásra, hogy az emberek önszántukból bűzös füstöt eregetve pusztító mérgeket vegyenek magukhoz.