Pohárba töltött elegancia

A Demokrata december 20-i számában megjelent írás.

A whiskey mindig is az elegancia és a stílus szimbóluma volt. Kiválasztása személyes ízlésünk és a megajándékozott preferenciái alapján történhet. Akár egy különleges single malt scotch, egy komplex bourbon vagy egy izgalmas rye – mindenki megtalálhatja a neki tökéletes változatot. Egy jól megválasztott csiszolt üveg vagy egy exkluzív készlet garantáltan fokozza fogyasztásának élményét, örömet szerez, és akár kellemes esti italként is hozzájárulhat a hangulat javításához.

Honnan származik a whiskey, hogyan lett egy hosszú történelmi és kulturális hagyomány része? Arra invitáljuk a kedves olvasót, hogy merüljön el velünk a whiskey világába.

Karácsonyi whiskey-történelem

Ahhoz, hogy megértsük a whiskey varázslatos világát, röviden fel kell idéznünk évszázadokon átívelő történetét, amely az emberi képzelőerő, kísérletezés és az alkotás szeretetét tükrözi. Hivatalos meghatározása szerint olyan szeszes ital, amelynek alapja gabona, és amelyet az erjesztést követően lepárolnak és hordóban érlelnek. Innen nézve pedig nyugodtan tekinthetjük ősének azt a tömény italt, amit a kínaiak állítottak elő rizsből már Krisztus előtt 800-ban. Az ázsiai módszer évszázadokkal később kereskedők közvetítésével jutott el a mediterrán régiókba, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy ír misszionáriusok a VI–VII. században magukkal vigyék hazájukba. Itt aztán szerzetesek vették kézbe a receptet, akik kezdetben többnyire gyógyszer gyanánt használták a nemes nedűt, például a himlő ellen. Az bizonyos, hogy a ma ismert whiskey története a középkorba vezet, amikor az alkimisták kísérleteztek az életvíz kinyerésével. Az ír, skót és angol kolostorokban élő szerzetesek tekinthetők az első whiskey-készítő mestereknek. Ők főzték először a „uisce beatha”-t, azaz az életvizet, ami később a whiskey előfutára lett.

A XV. században az ír szerzetesek már tudatosan állították elő az italt, és a környező közösségek is felfedezték ízletes és élénkítő tulajdonságait. Az első hivatalos ír whiskey-lepárló 1608-ban nyitotta meg kapuit. A skót whisky (a kétféle írásmódról lásd rövid keretesünket) története is évszázadokra nyúlik vissza: a skót Felföldön található tiszta források és az éghajlat adottságait kihasználva kezdték el készíteni a whiskyt. Az amerikai whiskey története az 1700-as évekre nyúlik vissza, amikor az európai bevándorlók elhozták magukkal a receptet. A bourbon, a rye és a Tennessee whiskey ma már ikonikus amerikai italok, amelyeket az egyes régiók sajátos körülményei és ízlésvilága határoz meg.

A whiskey köré számos érdekes és romantikus legenda fonódik. Az egyedi lepárlási és érlelési módszerek, a családi receptek és a mesterségesen kimunkált ízvilág mind-mind hozzájárulnak az ital köré szövődött mítoszokhoz. Ilyen például az ifjú Jack Daniel története, aki egy lelkészhez szegődött dolgozni, akinek mellékesen egy desztillálója is volt. Isten elfoglalt szolgája, hogy magát tehermentesítse, kitanította a fiút a whiskey-készítés művészetére, aki olyan szépen beletanult, hogy mára egy világszerte ismert márka névadója lett. Egy másik történet szerint Daniel nem a tulajdonostól tanulta meg az ital készítésének titkát, hanem annak egyik rabszolgájától, Nearis Greentől. Szinte minden nagy márka mögött meghúzódik valamilyen színes kis történet vagy eredetmítosz.

Magyar whiskey

Hazánkban nincs akkora keletje a whiskey-nek, mint az angol nyelvű országokban, ettől függetlenül néhány főzde pár éve elkezdett foglalkozni vele. A Beerporn.hu összefoglalója szerint ilyen például a Békési Pálinkafőzde 2014-ben piacra dobott 12 éves Békési Single Malt Whiskey-je. Egy évvel később pedig az Agárdi Pálinkafőzde jelentkezett egy malátaprofilból készített párlattal, amelyet tölgyfa hordóban érleltek, utána tokaji hordóba is kerül, amely elsősorban karamellás, mazsolás illatokat ad hozzá a 43 százalékosra beállított italhoz. Végül megjelent a Gemenc Whiskey is, amely 48 százalék alkoholtartalommal kerül a palackba, és legkorábban hároméves korában kóstolhatják meg a vásárlók.

Akik pedig szkeptikusak a hazai gabonapárlatokkal, érdemes megnézniük Japán példáját. Az ázsiai szigetországban egészen a XIX. század közepéig ismeretlen volt a whiskey, míg amerikai kereskedők révén meg nem jelent a császárságban. A nemes ital akkora érdeklődést váltott ki a japánok körében, hogy megpróbálták maguk is elkészíteni. Miután ez nem hozta meg a remélt eredményt, egy Takecuru Maszataka nevű honfitársukat tanulmányútra küldték Skóciába, ahol megismerkedett a whiskey-főzés minden apró részletével. Bámulatos tanulékonyságát jól mutatja, hogy később otthon felépített lepárlója megalapozta a japán whiskey-gyártást, amely mára világhírű lett, és a szigetországot a whiskey-nagyhatalmak között tartják számon.

Így kóstoljunk whiskey-t

De hogyan is érdemes whiskey-t kóstolni?

Dave Francis, az Edrington márka nemzetközi nagykövete szerint a whisky kóstolás számos vonatkozásban hasonlít a borkóstoláshoz, például körkörös mozdulatokkal megpörgetjük a pohár tartalmát, és elkezdjük elemezni az ital külalakját. Avatott szemeknek a színe egyebek mellett azt is elárulja, hány évet töltött el az adott hordótípusban. Összességében megállapítható, hogy minél idősebb egy whiskey, annál mélyebb a színe, így lehet akár mély aranysárga vagy éppen mahagóniárnyalatú is. Ahogy a bor esetében, a szakértők itt is azonosítani tudják illat alapján a kóstolandó ital stílusjegyeit.

Végül következik maga a kóstolás. Dave Francis azt javasolja, hogy egy kis kortyot nyeljünk le, majd vegyünk egy közepesen nagy levegőt a szánkon keresztül, hogy átjárja nyelvünket a zamatok kavalkádja. Az íz pedig a fajtától függően lehet citrusos, gyümölcsös, vaníliás, esetleg sós vagy akár füstös, ezt számos tényező befolyásolhatja. Például az alapanyag, amely lehet árpa, rozs, kukorica, búza, sőt zab, köles és cirok is. Befolyásolja a lepárlás technikája, a hordó anyagaként felhasznált tölgyfa típusa, az éghajlat, a víz, az élesztő, az érlelési idő egyaránt. De éppen ezektől lesz a whiskey az a nemes ital, aminek ismerjük, a „siker, pénz és csillogás” attribútuma, a pohárba töltött elegancia.