Illatos és finom a magyar fehér akác
Porcukorral hintve, bundázva…
Nemcsak szemet gyönyörködtetnek a májusban virágba boruló illatos akácfák, de ízük és gyógyító erejük miatt is különlegesek. Az Európában magyar akácként is ismert fafaj, illetve a virágából készülő, aranylóan áttetsző világhírű hazai akácméz 2014 óta szerepel a Hungarikumok Gyűjteményében.
A fehér akácfürtöket ajánlatos frissen, a virágzás kezdetén, május végén, június elején begyűjteni, lehetőleg a forgalmas helyektől távoli erdős részeken. A kocsányról lefejtett és időnként átforgatva szárított fehér virágszirmokból kellemes aromájú, finom teát készíthetünk, ha két teáskanálnyit belőle két deciliter vízzel leforrázunk és pár perc áztatás után leszűrünk. Az akácfák virágaiból számos egyéb ínyencség is elkészíthető, mint például a palacsintatésztában sütött, porcukorral hintett, bundázott akácvirág, az akácvirágos aprósütemény és omlett, az akácvirágos túrókrém, a rebarbarás, akácvirágos puding, akácdzsem, akácvirágos limonádé és tea, akácszörp, bor, illetve pálinka. De díszíthetünk szirmaival salátát, gyümölcslevest és desszertet is. Az édes ízű növényt akár közvetlenül a fáról leszedve is el lehet rágcsálni, de érdemes a mértékletesség elvét követni, hiszen a nyersen elfogyasztott akácvirág hányingert okozhat.
Az akáclombok között megbújó akácvirág nemcsak a gasztronómia, hanem a gyógyászat és a kozmetikai ipar számára is értékes alapanyag. Jótékony hatását élvezhetik a gyomorbántalmakkal, gyomorsav-túltengéssel vagy refluxszal küzdők, de köhögéscsillapító hatása miatt a felső légúti megbetegedésben szenvedők tüneteit is enyhítheti. Kiváló görcsoldó, nyugtató- és tonizálószer.
A fehér akác aromás vegyületeit a kozmetikai ipar főként ráncsimításra, bőrtónus javításra, illetve az érzékeny, gyulladásra hajlamos bőr ápolására használja. Fürdővízbe téve a bőrt kényezteti, a testet kellemesen ellazítja. Étvágycsökkentő hatása miatt a fogyókúrás étrendbe is beilleszthető.
Önmagáért való szépsége számos ismert hazai költőt is megihletett, élükön Petőfi Sándorral. „Ti ákácfák e kertben, / Ti szépemlékü fák, / Amelyeken szivemnek / Oly drága minden ág” – írta a poéta a Ti ákácfák e kertben… című költeményében, arra a sorsdöntő pillanatra utalva, amikor 1846 augusztusában – a legenda szerint a nagykárolyi Arany Szarvas Fogadó egyik ablakából kitekintve – először látta meg múzsáját, Szendrey Júliát, a park akáclombjainak ölelésében…
Tessedik Sámuel és a magyar akác
A köznyelv főként a fehér akácot érti „akácfa” alatt, de fürtökben nyíló virágai sárgák és rózsaszínűek is lehetnek. A lombhullató fa akár 25 méteresre is megnő. Számos változata létezik, a különböző akácfajok száma négy és húsz közé tehető. A növény már sok millió évvel ezelőtt a harmadkori Európában, így a Kárpát-medencében is jelen volt, ám a nagy geológiai átalakulások következtében utóbb eltűnt a földrészről. Napjainkban Európában voltaképpen invazív fajnak számít. Tudományos nevét (Robinia) Jean Robin udvari kertészről kapta, aki az 1600-as évek elején újra elterjesztette földrészünkön az egyébként az Egyesült Államokban őshonos fafajt. Hazánkban Tessedik Sámuel evangélikus lelkésznek, a felvilágosodás jeles képviselőjének iránymutatásával a XVIII. században kezdték el telepíteni, az alföldi futóhomok megkötésére. Tessedik nyugat-európai tanulmányútja során figyelt fel a metódusra, majd tudását hazahozta Szarvasra. Neki is köszönhető, hogy ma már az európai akácállomány legnagyobb része Magyarországon található, ezért az öreg kontinensen jórészt magyar akácként hivatkoznak rá.