Veszélyben a növényevők?

A növényi alapú étrendet már korábban is kapcsolatba hozták a tudósok a csontok károsodásával, de kifejezetten a csípőtörés kockázatával járó összefüggésekről nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték. A Leedsi Egyetem kutatói szerint az ok-okozati összefüggések vitathatatlan igazolására indokolt lenne további vizsgálatokat elvégezni. A tanulmány szerzőinek szándéka nem a speciális étrend elleni támadás, hanem hogy hozzájáruljanak a növényi alapú étkezés hosszú távú veszélyeinek megértéséhez és az egészségi kockázatok mérsékléséhez.

Miért a nők?

A kutatás során több mint 20 éven keresztül 26 ezer 35 és 69 év közötti egyesült királyságbeli nőt követtek nyomon. Mindannyian egy étkezési szokásokat felmérő kérdőívet töltöttek ki. A kutatók három csoportba sorolták a résztvevőket: húst evőbe, húst nem, de halat és tenger gyümölcseit fogyasztó peszkatáriánus csoportba, illetve vegánok és vegetáriánusok közösségébe.

Figyelembe véve az olyan változókat, mint az életkor, a fizikai aktivitás szintje, a társadalmi-gazdasági státus és az életmódbeli tényezők, egyetlen csoport emelkedett ki a többi közül, amely nagyobb valószínűséggel szenvedett csípőtörést.

– Tanulmányunk rávilágít a csípőtáji törés kockázatával kapcsolatos lehetséges aggályokra a vegetáriánus étrendet követő nők esetében. Ugyanakkor ez nem arra irányuló figyelmeztetés, hogy az emberek hagyjanak fel a vegetáriánus étkezéssel – magyarázta a rangos brit BMC Medicine szaklapban publikált tanulmánnyal kapcsolatban James Webs­ter, a Leedsi Egyetem Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Karának kutatója. Hozzáfűzte, hogy a vegetáriánus étrend személyenként nagyon eltérő, és egészséges vagy egészségtelen egyaránt lehet csakúgy, mint az állati termékeket tartalmazó.

A tanulmány társszerzője, Janet Cade táplálkozásepidemiológia-professzor pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a csípőtáji törés magas gazdasági költségekkel járó globális egészségi probléma, amely csökkenti az életminőséget és növeli más problémák kockázatát.

A kutatók ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy bár a húsmentes étrendben gyakran alacsonyabb az olyan, csontok számára fontos tápanyagok aránya, mint a fehérje, a D-, a B12-vitamin, az omega-3 zsírsavak vagy a kalcium, ez a tényező önmagában még nem magyarázza a vegetáriánus nők különös sérülékenységét. Úgy vélik, a rejtély egyik lehetséges kulcsa a testtömegindexben (BMI) keresendő. A vegetáriánusoknak ugyanis átlagosan alacsonyabb a BMI- mutatójuk, mint a húsevőknek, és ez bizonyítottan növeli a csípőtörés kockázatát.

A kutatók szerint további vizsgálatok indokoltak a vegetáriánusok és a húsevők eltérő BMI-indexének, D-vitamin-szintjének és hormonháztartásának elemzését illetően is, hogy olyan közegészségügyi iránymutatásokat dolgozhassanak ki, amelyek célja mérsékelni a csípőtáji törésének kockázatát étrend-változtatás vagy testsúlyszabályozás révén.

A csontot éltető kalcium

Szűcs Zsuzsannának, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) elnökének tájékoztatása szerint a beavatkozás és kontrollcsoport nélküli, úgynevezett megfigyeléses vizsgálaton alapuló brit tanulmány módszertana nem nyújt cáfolhatatlan bizonyítékot arra, hogy a figyelemmel kísért jelenségek között bármilyen ok-okozati kapcsolat volna. Egy példán keresztül szemléltetve, ha húsz év távlatában mind nagyobb túlsúlyt halmoz fel valaki, ugyanakkor egyre több palackozott vizet fogyaszt, az még nem jelenti, hogy bárminemű összefüggést tudnánk kimutatni a kettő között. Vagyis ha a brit kutatásban szereplő vegetáriánus nők csoportjában több csípőtáji csonttörést mutattak is ki, mint a húst evők csoportjában, a megfigyeléses vizsgálat nem bizonyítja, hogy a jelenség egyértelműen a húsmentes étkezés miatt lépett volna fel.

– A kérdésben számos vizsgálat zajlott a korábbi években, amelyek változó megállapításokkal zárultak. Az egyik legfontosabb általános következtetés az volt, hogy amennyiben az egyén napi kalciumbevitele megfelelő, akkor a csípőtörés kockázata nem tér el a vegetáriánusok és a vegyes táplálkozást választók között akkor sem, ha a kalciumforrás növényi eredetű. A csontok egészsége szempontjából egyébként kulcskérdés a magas kalciumtartalmú tej és tejtermékek fogyasztása, amelyekből egyrészt könnyebben tudjuk magunkhoz venni a szükséges tápanyagmennyiséget, másrészt nagyon jól hasznosulnak a szervezetben. Éppen ezért a kalciumbevitel és a csontok egészségének kritikussága leginkább a tej- és tejtermékmentes étrendeknél merül fel. Ilyen például az ovovegetáriánus, illetve a vegán étkezés.

A szakember kifejti, hogy a kalcium a tejtermékek mellett ásványi anyaggal dúsított készítményekből, köztük növényi eredetű italokból, gabonapelyhekből is bevihető, de számos leveles zöldség, a csontos halak és a mák is kiváló kalciumforrás csakúgy, mint egyes magas kalciumtartalmú ásványvizek.

A vegyes étrend védelmében fontos hangsúlyozni, hogy míg például parajból napi 74, kínai kelből 60, édesvízi mikroalgából pedig 47 dekagrammot kellene elfogyasztanunk a szükséges kalciumbevitelhez, addig sajtból elegendő 13 dekagramm, tejből, joghurtból vagy kefirből pedig hét deciliter.

Teremtsünk egyensúlyt!

Szűcs Zsuzsanna kiemeli, hogy a csontok egészségéért rendkívül összetett rendszer felel, és az említetteken túl a fizikai aktivitás is igen fontos, hiszen a mozgásnak csontvédő hatása is van. Ugyanakkor számít a fehérje-, a foszfor- és a D-vitamin-fogyasztás mértéke is.

– Minél kevesebb forrásból állítjuk össze az étrendünket, annál tudatosabban oda kell figyelnünk az alapvető, illetve védő és kiegészítő tápanyagok bevitelére. A kiegyensúlyozott vegyes étrend számos előnnyel járhat. A mértékletes húsevés például hozzájárul a megfelelő fehérjebevitelhez, de a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellőzése, a húst hússal evés már komoly egészségi kockázatokat rejt. A tudományos bizonyítékok alapján összeállított táplálkozási ajánlás, az Okostányér a szervezet hatékony működése és a krónikus betegségekkel szembeni védelem érdekében fele-fele arányban tartalmaz zöldséget és gyümölcsöt, illetve gabonaféléket és teljes értékű fehérjéket magában foglaló élelmiszereket. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az ajánlások betartásával a környezetterhelés mintegy 30 százalékkal csökkenthető lenne. A szakember hozzáfűzi, hogy az univerzális táplálkozási ajánlás arányai egyaránt érvényesek a felnőtt férfiakra és nőkre, de életkoruk, munkájuk és fizikai aktivitásuk jellegétől függően a napi össz­kalória-bevitel és az adagok nagysága egyénenként változhat. A felnőtteknél egyébként a napi 2 ezer kalória bevitele az irányadó.