A most megkezdett 500 milliárdos osztogatás már a kampány része

A miniszterelnök szerint évtizedek óta nem látott fejlődés veszi kezdetét azzal, hogy nyilvánosságra hozták az Új Magyarország Fejlesztési Terv támogatott akcióterveit, melyek alapján még idén mintegy 2800 milliárd forint értékű beruházás kezdődhet el. Az ellenzék szerint újabb ígérethalmazról van szó, sokak számára teljesíthetetlenek a pályázati feltételek, előteremthetetlen az önrész, átláthatatlan az elbírálás rendszere és túl sok a látványprojekt, miközben kevés pénz jut gazdaságfejlesztésre. Itt az aranykor vagy bukdácsolunk tovább a lejtőn?

2005. november. Mi a fenét akar tőlünk Európa? – kérdezett vissza a miniszterelnök a Financial Times tudósítójának. Ha a brüsszeli illetékesek az unió Statisztikai Hivatalához továbbították volna a kérdést, az lett volna a válasz: „némi őszinteséget”. Gyurcsány Ferenc arra a felvetésre reagált ezekkel a szavakkal, hogy az EU visszatarthat bizonyos támogatási pénzeket Magyarországtól, amennyiben az saját költségvetési céljait sem teljesíti. A kormányfő azzal érvelt, hogy egyrészt hazánkban alacsonyabb az életszínvonal, mint az európai átlag, másrészt még nem vezettük be a közös pénzt, és szankciókat csak az euróövezet tagjaira szabhatnak ki. Kóka János gazdasági miniszter akkor úgy vélekedett: más európai országok sem teljesítik a maastrichti kritériumokat, de velük (így Németországgal, Franciaországgal és Olaszországgal) ellentétben a magyar gazdaság legalább növekszik és még versenyképesebbek is vagyunk.

Diplomáciai bonyodalom egyik kijelentésből sem keletkezett, de a német és francia polgárok csodálkoztak: a II. világháború utáni romokon országaik hozták létre az Európai Unió elődjét, amely 50 évig Magyarország nélkül is jól megvolt, és mely országok már több esetben teljesítették a konvergencia kritériumokat, ellentétben az erre mindeddig képtelen hazánkkal. Rosszul eshettek nekik Kóka szavai azért is, mert Németország és Franciaország az Unió költségvetésének legnagyobb nettó befizetői közé tartoznak, Nagy-Britanniával, Svédországgal, Hollandiával együtt lényegében ők finanszírozzák (adófizetőik pénzéből) a Magyarországnak juttatott uniós forrásokat. Az Eurostat és a Bizottság vezetői magukban bizonyosan visszakérdeztek (nem mi akarjuk, hogy csökkentsétek a hiányt, ti ígértétek, ti vállaltátok, mi a fenét csináljunk veletek?), a németek és a franciák ellenben legfeljebb a vállukat vonták meg a miniszterelnök szavai hallatán. Mi a fenét akar tőlünk Magyarország? Pénzt. Sokat.

Összecsórt fontok

2006. október. Egy parlamenti választási kampánnyal és egy Gyurcsány-csomaggal később, október 24-én Orbán Viktor Strasbourgban tartott beszédet az ’56-os forradalom alkalmából az Európai Néppárt frakciójának. Jókora botrányt kavart balliberális oldalon, hogy szerinte „… az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.” Utalás volt ez az őszödi beszédre és a költségvetési trükközésekre, egyben felszólítás: Brüsszel fejtsen ki politikai nyomást, és ne hunyjon szemet a szervezett, tagállami szintre emelt hazugságok felett, mert ezzel saját magát gyengíti. Emlékezetes: 2000-ben Ausztriát szankciókkal büntették azért, mert a Jörg Haider-féle Szabadságpárt bekerült az osztrák kormányba.

Hogy az idézett mondatból miként hozta ki a kormányoldal azt, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség első embere több milliárd euró visszatartását kérné Brüsszeltől, máig rejtély. Egy magyarázat persze lehetséges: bár az uniós támogatások az országnak járnak, és nem a kormánynak, a szocialista-szabad demokrata kabinet azonosítja magát az országgal. Megint elszólták magukat? Orbán szavai éppen hogy nem a milliárdokra vonatkoztak. A Fidesz elnökét az európai ügyek parlamenti bizottsága elé citáló SZDSZ-es Eörsi Mátyás és társai azonban mindjárt a hamarosan eleredő euróesőre gondoltak, azt azonnal veszélyben érezték. Veszélyben a pénzt, ami jár. Nekik.

2007. február. Fél évvel később a miniszterelnök évértékelő és kitekintő beszédet mondott az Országgyűlésben. Ezalatt „a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében 2007 és 2013 között pályázható pénzeket osztogatta … , miközben egy szóval sem utalt rá.” – jelentette minderről az index.hu. A kormányfő a hátrányos helyzetű kistérségeknek, a pólusvárosoknak, a kis- és középvállalkozásoknak adandó támogatások kapcsán újra és újra elfelejtette közölni: a pénzt nem a kabinet, hanem az EU adja.

2007. július. Kihelyezett kormányülést tartottak a budai várban. A szimbolikus tett oka: a kormány elindította a hétéves Nemzeti Fejlesztési Terv első két évének programjait. Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter bejelentette: az összesen 271 kiemelt projekt közül 80-at átdolgozásra visszaküldtek, 191 esetben azonban féléven belül sor kerülhet a szerződéskötésre.

Ez utóbbiak nagyobb részét útépítések és útfelújítások teszik ki, de megújul többek között a Budai Vár, az esztergomi bazilika pincerendszere, a budapesti Szépművészeti Múzeumban térszint alatti bővítés kezdődik. Felújítják a Zeneakadémiát, támogatást kap a szentendrei skanzen, Balatonfüred reformkori városközpontja, és Hajdúszoboszló, hogy a kontinens egyik legnagyobb gyógyvíz- és fürdőközpontját alakíthassa ki. A sárvári kórházat a térség rehabilitációs központjává alakítják.

A kiemelt projekt országosan vagy regionálisan fontos fejlesztést jelent, a pénzek nagy többségét azonban pályázati úton lehet majd elnyerni; a beérkezett projektek közül 246 az akciótervekben szereplő pályázatokon indulhat majd. Ez vonatkozik az oktatási, egészségügyi, szennyvíz-gazdálkodási, hulladékkezelési, gazdaságfejlesztési programokra.

Az Észak-magyarországi Régiónak például 65 projektje került be a támogatottak körébe, ezek összköltsége körülbelül 18 milliárd forint. Az alsóbbrendű utak felújítása, építése ebből 10 milliárdot tesz ki. A fennmaradó 8 milliárdból pedig megvalósulhat az öt kiemelt projekt: a miskolci Mechatronikai Ipari Park, az edelényi kastélysziget, a tokaji „fesztiválkatlan”, a történelmi Avas és Miskolc belvárosának rehabilitációja, és a salgótarjáni városközpont rekonstrukciójának második üteme.

A budapesti 1-es és 3-as villamos meghosszabbításáról és a 4-es metróról augusztusban és októberben dönt a kormány. Továbbfejlesztendő projektként támogatták a városligeti műjégpályát, a Szabadság híd és a szociális városrehabilitáció projektjét, illetve a fürdő- és kórház-rekonstrukciókat is. Az országos támogatott projektek között szerepel az egészségügyi információs adatbázisok kialakítása, a központi elektronikus szolgáltató rendszer bővítése. Az elkövetkező hónapokban a kiemelt projekteken kívül több mint 2000 milliárd forint támogatásra vonatkozó pályázatot fog kiírni a kormány, a pályázatok augusztus végétől indulnak el.

A széf kódja ismeretlen

Bár a kormány saját állítása szerint nem pártpolitikai alapon vagy várospolitikai lobbik nyomán, hanem szakértői testület által előkészített döntések alapján ítélt a pénzekről, a Fidesz úgy véli, az EU-s projektekről politikai döntés született, hiszen a kabinet többséget biztosított magának a döntéshozatali folyamatban. A rendszer ugyanis zárt: a Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) azok, melyek elsődlegesen javaslatot tesznek a kiemelt projekt listára, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül a kormány dönt végül ezekről. A kormányoldal pedig – emlékezetes Lamperth Mónika tavaly októberi elszólása a a szocialisták választmánya előtt – mind az RFT-kben, mind az NFÜ-kben kényelmes többséget hozott létre magának van, nem beszélve a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületről, benne több bukott szabad demokrata és szocialista politikussal, mint Magyar Bálint, Németh Imre vagy Kolber István. A demokratikusan megválasztott polgármesterek, kistérségi vezetők kisebbségben maradtak. És míg az Állami Számvevőszék is számos kifogást fogalmazott meg az I. Nemzeti Fejlesztési Terv eredményével kapcsolatban – leginkább az átláthatatlanságot, a követhetetlenséget, a nemzeti stratégia hiányát, az elhúzódó kifizetéseket és a költségtúllépéseket emelve ki -, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv tervezése, módszertana semmit sem változott. A most meghirdetett fejlesztéseknek egyébként 2010-ig kell megvalósulniuk, ugyanis az unió visszakérheti a források egy részét, ha a szerződéskötéstől számított három éven belül nem valósul meg a beruházás. A 2004 és 2006 közötti periódusban többször előfordult a határidő túllépése.

Vitatott kérdés a magántőke beengedése a fejlesztésekbe. A budavári teljes projekt körülbelül 22-23 milliárd forintba kerül, ebből az állam 10 milliárd forintot ad, azt is 85 százalékban uniós és csak 15 százalékban hazai forrásból. Jól olvasták: a magyar állam a közel negyedszáz milliárdos projektbe mindössze egymilliárdot tesz bele. Emellett mintegy 12-13 milliárd forintos magántőkével számolnak, Bajnai ígérete szerint a magánbefektetőket versenyeztetéssel, pályázaton választják majd ki.

Augusztus 8-án dönt csak a kormány arról, milyen közlekedési fejlesztések indulhatnak el európai uniós támogatással a következő két évben, de azt már biztosan lehet tudni, hogy idén alig kezdődik beruházás. A négyes metró építésének előkészületein edződött közvélemény a jövőben alighanem újabb végtelen történetekkel szembesülhet majd: az uniós támogatásokhoz sem egyszerű hozzájutni. A szerződéskötés előkészületei, az újabb elbírálás és kormányjóváhagyás és az 50 millió eurónál (12,5 milliárd forintnál) drágább projektek esetében egy brüsszeli forduló, a közbeszerzések – ezek csak a fontosabb állomások.

Választásra készülve

Emlékezetes: tavaly a hét éves uniós költségvetés keretében 50 százalékról 85 százalékra emelték a társfinanszírozás mértékét, így a magyarországi fejlesztéseket túlnyomórészt európai forrásokból lehet fizetni, magyar részről csak 15 százalékot kell hozzátenni. De látható: itthon ennek a kifizetése is gondot okoz. Mi lenne, ha a felét az államnak kellene állnia? Pedig a helyzet így sem könnyű, az unió ugyanis csak utófinanszírozással ad támogatást. A pályázati rendszer működtetésének már most jól látható visszásságai, a korábban elkövetett hibák, és a már hatodik éve kormányzó pártok baklövései ráadásul jelentős mértékben csökkentik a támogatások hatékonyságát.

Az EU-s alapokból megvalósítható fejlesztések esetében tehát „nagy a kísértés, hogy amire állami forrásból nem futja, azt a kormányzat EU-s forrásból oldja meg” – figyelmeztetett egy hónappal ezelőtt Simor András jegybankelnök. Így tömné be a kabinet közvetve a költségvetési lyukakat?

Ha másért nem is, a szigorú uniós ellenőrzés és a 2009-es uniós és ’10-es országgyűlési választások közelsége miatt a következő években a támogatások nagyobbik részét a kormányoldal nyilván megpróbálja majd jó helyre juttatni, és így a pénz egy része bizonyosan Magyarország javát fogja szolgálni. Talán még fellendülést, növekedést is hoz a választások előtt, „igazoldandó” a korábbi megszorításokat és reformokat.

Monostori Tibor