Hétről hétre egyre riasztóbb valósággá válik, amit korábban rémálomként emlegettek. A múlt évi 100 százalékos áremelkedés után az olaj nemzetközi ára nemhogy nem tér vissza a korábbi hordónkénti 20 dollár körüli szintre, de tovább emelkedik. Pedig év elején még szépnek tűnt minden: az olaj ára megrekedni látszott a 40 dollár körüli szinten, s mindenki arra számított, ezzel véget ért az újabb árrobbanás. A magyar kormány vagy a Mol például a legrosszabb forgatókönyvben is csupán 8-9 százalékos üzemanyag-áremelkedéssel kalkulált egész évre. A Máv vagy a Volán pedig már áprilisban bajba került, ugyanis egész évre nem vártak akkora üzemanyag-árnövekedést, mint ami csak addig a hónapig bekövetkezett.

Az azóta eltelt hónapok egyre sűrűbbre főzik a feketelevest. A 40-45 dollár körüli toporzékolás után az olaj ára átlépte a korábban elképzelhetetlennek tartott 50 dolláros szintet, majd meg sem pihenve a 60 dollárt vette célba. Július végére ezt is áttörte, s 62 dollár körüli értéknél állapodott meg. Egészen a múlt hétig, amikor szerdától péntekig újabb 5 dollárral drágult a fekete arany. A világ tőzsdéin most 67 dollárért lehet olajat vásárolni, 10 dollárral drágábban, mint három héttel ezelőtt, és 21 dollárral az egy évvel korábbi szint fölött. S elemzők immár a 100 dolláros szintet sem tartják kizártnak.

Csillapíthatatlan olajéhség

Az árrobbanás okát másfél éve fújják az olajpiaci szakértők: a világtermelés nem bír lépést tartani a kereslettel. Kína és Amerika olajéhsége csillapíthatatlannak látszik, miközben az kitermelő országok egy részében politikai bizonytalanság akadályozza a termelés bővítését. A világ kőolaj-kitermelése napi 82 millió hordó (13 milliárd liter), s éppen ennyit is fogyasztanak el az ipari hatalmak. Csakhogy miközben a következő évek a kereslet számottevő bővülését valószínűsítik, a termelés növekedésére legfeljebb egy évtized múlva számíthatunk. Sőt, az olajvállalatok már most is csak feszített tempóban tudják kiszolgálni az igényeket. Korábban az olajkutak átlagosan 90 százalékos kapacitással működtek, ami napjainkra elérte a 98 százalékos szintet. Ahol lehet, bővítik a termelést: Oroszország például 24 százalékkal, napi 9,5 millió hordóra növelte olajkitermelését, s immár Irakból is 1,6 millió hordó érkezik a piacokra. De ezzel együtt is igaz: a rendszer teljesítőképessége határán küszködik, s bármilyen megingás pánikot idézhet elő. Ahogy ez a múlt héten is történt, amikor néhány amerikai feldolgozó egyidejű meghibásodása váltotta ki az ötdolláros ugrást.

Bár a szakértők nagy része úgy véli: a világ olajtartalékai a vészforgatókönyvekben jelzett két-három évtizednél még jóval tovább kitarthatnak, a termelés gyors bővítésére nincs remény. A kapacitások kiépítése ugyanis több évig eltart, s a világ az elmúlt években nem jeleskedett új olajmezők feltárásában. S a nemzetközi helyzet most sem csábító. Az iraki olajmezők biztonságát két és fél év háborúskodás után sem tudja biztosítani az Egyesült Államok, Nigériától és Venezuelától szintén a politikai bizonytalanság tartja vissza a befektetőket, s az orosz olajvállalatok állami szétverése sem csábító a nemzetközi tőke számára.

A fogyasztás viszont pontosan meghatározhatóan növekszik évről évre. Az utóbbi éveket tekintve átlagban 2,5 százalékkal nőtt a világ olajfelhasználása. A legnagyobb fogyasztó továbbra is az Egyesült Államok, amelyik a világ olajtermelésének negyedét falja fel. Környezetvédők régóta az amerikaiak szemére vetik, hogy energiagazdálkodásuk pazarló: míg ezer dollárnyi GDP előállításához Európában 0,4-0,5 hordó olajat használnak fel, a tengerentúlon 0,7 hordót. S mivel az Egyesült Államok gazdasága most ismét 3,5 százalék körül növekszik, az olaj iránti kereslet fokozódása a következő évekre is prognosztizálható. De nem csak az amerikai ipar okolható. Valójában az olaj felét a gépkocsik emésztik fel. Sokatmondó adat: az Egyesült Államokban pöfög el a világ üzemanyag-fogyasztásának 45 százaléka! Az amerikai családokban ugyanis átlag 2,2 autó gurul, s ezek több mint fele nagyfogyasztású terepjáró. A 15-20 litert is felzabáló monstrumok azért maradhattak népszerűek, mert az Egyesült Államokban még mindig olcsó a benzin. Bár az utóbbi másfél év olajár-emelkedését az amerikai fogyasztók is saját bőrükön érzik, odaát még mindig csak fele annyiba kerül a benzin, mint Európában. Az itteni magas, 50-60 százalékos adótartalommal szemben ugyanis az amerikai kormány alig adóztatja az üzemanyagokat. A fegyvertartáshoz hasonlóan az autózást is egyfajta alapvető szabadságjognak tartja az amerikai társadalom, a vezetők tehát politikai öngyilkosságnak tartják az adótartalom feszegetését.

S Amerikához rövidesen zárkózni fog Kína. A jövendő második nagyhatalom egyelőre csak a világ kőolajtermelésének 9 százalékát használja fel, de fogyasztása rendkívül intenzíven nő, s növekedni fog a következő évtizedekben is. A gazdasági fejlődés ugyanis szükségszerűen az olajfelhasználás növekedésével jár, különösen, ha egy ország még a fejlődés kezdeti, iparosító szakaszában van. Márpedig a kínai gazdaság már vagy egy évtizede tíz százalék fölötti növekedési rátát produkál. S az olajfelhasználás további fokozódását okozzák majd az első jóléti eredmények. Becslések szerint a következő két évtizedben 300-500 millió kínai és indiai család számára válik elérhetővé a személygépkocsi. Összehasonlításul: jelenleg a nagyvilágban 800 millió autó gurul.

Decemberben 300 forint

E nemzetközi kényszerpályák fogságában a magyar benzinforgalmazók sem tehetnek mást: emelik áraikat. A piacot alapvetően a Mol irányítja, amely a nagykereskedelem 80 százalékát kezében tartja – vagyis a konkurens benzinkutak többsége is tőle veszi az üzemanyagot. Mivel a benzin kiskereskedelmi árrése csupán 15-20 forint, a Mol lényegében az egész országban meghatározza az árszínvonalat. Ami utoljára 2001 végén volt kellemes, amikor rövid időre 200 forint alá süllyedt a benzin literenkénti ára. 2002-ben 233 forint volt az átlagár, ami 2003-ra 236 forintra nőtt. 2004-ben, a tavaszi olajárrobbanás után immár 250 forint fölé is bucskázott a benzin ára, év végére azonban – ahogy nyugvópontra jutottak a piacok – ismét 230 forint körül vásárolhattunk üzemanyagot. S aztán idén tavasztól jött az újabb robbanás: a benzin ára márciusban átlépte a 240, áprilisban a 250, júniusban a 260 forintos határt, s július közepén már 270 forinton állt. Megfelelően a Mol nyár-eleji prognózisának, amelyik 270-275 forintos árat ígért az idegenforgalmi szezon végére. Csakhogy akkor azt gondolták, itt megáll az ár – most viszont Varró Dániel, a Mol vezető közgazdásza azt valószínűsíti: amennyiben a kőolaj ára tovább nő, vagy a forint gyengül az euróval, esetleg a dollárral szemben, a benzin ára könnyen felfuthat a 300 forintos szintig.

Törékeny tehát a jelenlegi árszint. Amit mutat: tulajdonképpen most is csak szerencsés árfolyammozgásoknak köszönhetjük a 275 forint körüli árat. Tavaszi prognózisában ugyanis a Mol a harmatgyenge dollár várható erősödése miatt számolt benzinár-emeléssel. Mivel az olajvásárlások elszámolása dollárban történik, ha drágul a dollár, természetesen drágul a forintban kifejezett benzinár is. Csakhogy mintegy 8 százalékos erősödés után a dollár megtorpant, és a nyári hónapokban váratlanul gyengülni kezdett az európai valutákkal szemben. Ennek köszönhető, hogy a benzinár hetek óta 275 forint körül mozog, noha az olaj világpiaci ára elképzelhetetlen szintre nőtt – a dollár gyengülése egyelőre kiegyenlíti az áremelkedést. Hogy mennyit jelent a dollár/forint árfolyam, jól példázza Mosonyi György, a Mol vezérigazgatójának egy korábbi számítása: ha ugyanis a 2000-ben érvényes 282 forint/dollár árfolyam lenne aktuális a jelenlegi 196 forint/dollár helyett, a benzin ára már most meghaladná a 350 forintot. S mivel a olaj világpiaci ára jelenleg növekvő tendenciát mutat, a forintot mintegy 10 forinttal túlértékeltnek tartják az elemzők az euróhoz képest, s a szakma már régóta várja a dollár erősödését is az euróhoz képest (vagyis a forinthoz képest is), rendkívül erős esélye van, hogy a Mol vezető közgazdásza által említett három tényezőből legalább egy beüssön, ami 300 forint fölé röpíti a benzinárat. De még az sem valószínűtlen, hogy a háromból kettő, esetleg mindegyik beüt…

Bár az autósoknak nyilvánvalóan idegesítő 10-15 ezer forintot fizetni egyetlen tankolásért, a Mol szakemberei mégis úgy vélik: több éves viszonylatban tulajdonképpen nem nőtt erőteljesen az üzemanyagok ára. A 2000-ben jegyzett 234 forintos árhoz képest 17,5 százalékkal kerül többe a benzin, miközben az infláció 33 százalékkal növelte az általános árszínvonalat. A Mol vezető közgazdásza szerint 310 forint lenne az a benzinár, ami az inflációt is figyelembe véve megfelelne a 2000 évi árszintnek.

Érdekes összehasonlítást kínál az 1990-es taxissztrájkkal való összevetés. A hivatásos sofőrök akkor azért zárták le a fővárosi utakat, mert a kormány 36-ról 60 forint közelébe kívánta emelni a benzin árát. A demonstrálók félsikert értek el, az üzemanyag ára végül csak 49 forintra nőtt, viszont a következő egy évben a Mol apránként mégis 60 forint fölé emelte az árakat. Ha az akkori átlagfizetéshez viszonyítjuk a benzinárakat, kiderül: egy liter benzin ára 4,4 ezrelékét emésztette fel egy ember keresetének, amit a kormány 7,4 ezrelékre kívánt emelni, azonban végül csak 6 ezrelékre tudott. A jelenlegi benzinár azonban csak 2,5 ezreléke az átlagfizetésnek, vagyis mondhatjuk: a csillagászati számok ellenére fizetésünkért még mindig közel kétszer annyi benzint tudunk venni, mint 1990-ben, az áremelés előtt. Nem is beszélve arról, hogy az akkori gépkocsik 10 literes fogyasztásával szemben a legtöbb autó ma már 5-7,5 literrel is beéri száz kilométeren.

Nincs kibúvó

Ennek megfelelően egyelőre nem látszik, hogy az autósok a magasabb üzemanyagárak miatt visszafognák fogyasztásukat. Bár a Gazdasági Minisztérium adatai szerint az első félévben 5,2 százalékkal csökkent az eladott benzin mennyisége, a közel ugyanolyan nagyságrendű gázolajfogyasztás viszont 5,1 százalékkal nőtt. Vagyis a takarékosság egyelőre csak annyiban figyelhető meg, hogy a gépkocsivásárlásoknál egyre inkább a kisebb fogyasztású dízeljárművek felé terelődik az érdeklődés. Az árakat immár a kormány sem fogja vissza. Tavaly még érvényben volt az a csillapító mechanizmus, amelyik 250 forintos benzinár fölött legalább az áremelkedésre jutó áfát visszajuttatta az autósoknak, idén januártól azonban megszűnt ez a lehetőség. Külföldön sem nagyon lehet spórolni. Az egykori „olcsó szomszédok” ma már nem annyira olcsók, hozzájuk is begyűrűztek a nemzetközi hatások. Szlovákiában 238, Horvátországban 261, és még Romániában is 222 forintot kell fizetni a benzin literjéért. Már csak Ukrajna igazán olcsó, azonban a kormány ott is bejelentette: a jövőben szabadon hagyja érvényesülni a piaci folyamatokat. Ma már a magyar benzin csak annyival drágább, amennyivel az adótartalom magasabb – Magyarország ugyanis Európa egyik legnagyobb összegű jövedéki adóját veti ki a benzinre, az összesített adótartalom közel 150 forint -, ahogy azonban nőnek az olajárak, arányaiban ez egyre kisebb különbséget okoz.

A tendencián nem sokat tudnak változtatni az egyre népszerűbb diszkont-benzinkutak sem. Az első olcsó láncot a Magyar Autóklub által működtetett Klub Petrol nyitotta, amelyik a tavalyi év végére hat százalékos piacrészesedést ért el, s az idei évre 9 százalékot céloz. Tavaly pedig megjelentek a Tesco, az Auchan, legújabban pedig a Metro által működtetett kutak. Csakhogy a 10 forintos árkedvezmény csepp a tengerben, a gyorsan növekvő árak mellett legfeljebb arra elég, hogy az autósok egy hónap csúszással szembesüljenek a múlt havi Mol-árakkal. S a diszkonttársaságoknak e kis kedvezmény biztosítása is rengeteg energiájába kerül. A Mol nagykereskedelmi árainak maximum 20 forintos árrése ugyanis nem ad lehetőséget ekkora kedvezményre, ezért Hajdú Vilmos, a Klub Petrol ügyvezető igazgatója szerint folyamatosan kutatják a legolcsóbb európai beszerzési lehetőségeket.

Tagadhatatlan: itt az újabb olajválság, amelyik ráadásul jó néhány évre elhúzódni látszik. Elemzők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy az olajárrobbanás ma már nem rázza meg annyira a gazdaságot, mint akár egy évtizeddel korábban. A világ tanult a korábbi olajsokkokból, egységnyi GDP előállításához ma már harmadannyi energia is elég, mint néhány évtizeddel ezelőtt. S ez Magyarországra is igaz. Hegedűs Miklós, a Gazdaságkutató Rt. energiaipari vezető szakértője szerint az üzemanyagok ma már mindössze 5 százalékot képviselnek a háztartások fogyasztásában, s a cégek költségeinek is csupán 3-4 százalékát képviselik. Ennek megfelelően a legtöbb ágazatnál egyelőre szóba sem kerül áremelés a növekvő benzinárakra hivatkozva. Egyedül a taxisok növelték díjaikat augusztus elején 10 százalékkal. Hegedűs úgy véli, az idei, mintegy 15 százalékos benzináremelés csupán 0,5 százalékkal növelte az inflációt. Így az egekbe szökő benzinárak a gazdasági növekedést sem vetik vissza annyira, mint a korábbi olajválságok időszakában: elemzők szerint éves szinten 0,5 százalékponttal csökkenti az európai országok GDP-növekedését. Más kérdés, hogy az olaj árát általában követi gázé. Mosonyi György, a Mol vezérigazgatója már jelezte: az év második felében a gáz import árának komoly növekedésére kell számítani, s amennyiben a kormány nem igazítja ennek megfelelően a hazai árakat, a társaság gázüzletága jövőre ismét veszteségessé válik.

Kilátások 380 forintra

A terméket azon az áron kell eladni, amennyit a vevő még hajlandó érte megfizetni – szól a kereslet-kínálat egyik első törvénye, a szabadpiaci kapitalizmus egyik alaptétele. Márpedig az olaj iránti kereslet jelenleg meglehetősen rugalmatlannak bizonyul. A termelő országok azt tapasztalják: csillagászati szintűre emelt áraik ellenére sem csökken – sőt, emelkedik – a világ üzemanyag-kereslete, jó kereskedő módjára egyre följebb és följebb srófolják az árakat.

Szakértők szerint tehát rövidesen elképzelhető 80 dolláros, átmeneti megtorpanás után pedig akár 100 dolláros olajár is. Most úgy látják, a 100 dolláros szintnél ér biztosan véget az áremelkedés. Ilyen árszint mellett ugyanis a közlekedésben már megéri olyan alternatív meghajtási módokat széles körben elérhetővé tenni (elektromos autók, hidrogénmeghajtású motor), amelyek 10-20 dolláros benzinár mellett még nem voltak versenyképesek. Az iparban pedig újra megéri megnyitni a korábban gazdaságtalannak minősített szénbányákat, de ezen az áron már versenyképes lehet a szél- és napenergia is.

A 100 dolláros benzinár természetesen már jóval komolyabb megterhelést jelent a gazdaságnak, mint a jelenlegi 60-70 dolláros szint. Magyarországi üzemanyagárra átszámolva a 100 dolláros olajár 380 forintos literenkénti benzinárat jelent – amennyiben a forint nem gyengül az euróval vagy a dollárral szemben. Energiapiaci szakértők úgy vélik: jelenleg hazánkban 330-340 forintos szintnél van a tűréshatár, ahol az autósok nagyobb számban hagynának fel járműveik használatával. Egyetlen jó hír: a kormány ígéretet tett, hogy januárban az áfacsökkentésnél – a korábbi tervekkel ellentétben – nem növeli a benzin jövedéki adóját az áfacsökkenéssel arányosan. Ez a jelenlegi árszint mellett 11 forintos árcsökkenést jelent.