Élelmiszermentés

Fejenként napi 4600 kilokalória ennivalót takarítunk be a Földön, és ebből mindössze kétezret eszünk meg, a többi kárba vész. A háztartásokban is jelentős mennyiség kerül a kukákba, de nagyon sok vész el a termesztés, a gyártás és a forgalmazás folyamatai során: alacsony az átvételi ára, ezért nem éri meg leszedni a fáról, behorpad a konzerv, lejár az akció, nem lenne gazdaságos átcímkézni, stb. Világszerte alakultak szervezetek arra, hogy megpróbálják megmenteni az élelmet: a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnél jártunk, és azoknál, akik számára a felajánlások jelentik a minőségi étkezést.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Magyarországon évente fejenként 200 kilogramm élelmiszer marad felhasználatlanul, ebből a végfelhasználók által kidobott étel 40 kiló. A pazarlás tehát inkább az élelmiszerlánc különböző pontjain keletkezik, az ennivaló például túl hosszú utat tesz meg: a kakaó hazája köztudottan Dél-Amerika, ám feldolgozásának folyamatai különböző földrészeken zajlanak, és ennek minőségi eltérései, továbbá a fogyasztók igényei miatt Nagy-Britannia ugyanannyi csokoládét exportál Kínába, mint amennyit Kína Nagy-Britanniába. A kakaó ide-oda megy a világban nem kevés energia árán, aztán lehet, hogy végül a kukában végzi, mert csokimikulás formájában éppen a leghátsó sorba kerül a polcokon… Az pedig már viccszámba megy, hogy például a himalájai só évmilliók óta kiváló minőségben létezik a Földön, de attól a pillanattól kezdve, hogy eladásra becsomagolják, csak három év a szavatossági ideje, utána szintén a kukába kerül.

Az élelem külalakjában, méretében és színében is lehetnek nemkívánatos eltérések, amelyek miatt a modern gazdaságban értéktelenné válnak, a legnagyobb mértékben talán a zöldségek és gyümölcsök vesznek kárba, 58 százalékos arányban. Az is előfordul, hogy azért maradnak a földeken, mert a termelőnek többe kerülne leszednie, mint az átvételi ár. Egy másik jellemző termékcsoport a pékáru. Alapvető igény a frissesség, tehát a tegnap sütött termékek már a kukában végzik.

Aztán ott a vákuumcsomagolva kapható felvágott, ahol a szalámivégek szintén feleslegessé válnak. Nem kapni olyan savanyú uborkát sem, amiben teljesen különbözőek lennének a darabok, márpedig a földeken biztosan nem katonás rendben nőnek. Gyakran előfordul az is, hogy egy termelő vállalat rosszul méri fel a piacot, túl sokat gyárt valamiből, amit aztán nem tud értékesíteni. Vagy a kifutott promóciós termékek, amiket szintén nem lehet átcímkézni…

Sczígel Andrea. Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Hirtelen segítség

Az Egyesült Államokban 1966-ban indult az Élelmiszerbank nevű kezdeményezés, ami aztán világszerte elterjedt. Magyarországon 2005-ben jött létre a nonprofit szervezet azzal a céllal, hogy közvetítsen a felesleget termelő gazdasági szereplők és rászorulókat képviselő civilek között. Felkutatják azokat a fogyasztásra alkalmas élelmiszereket, amelyeket a gyártók és a kereskedők nem kívánnak vagy nem tudnak kereskedelmi forgalomba hozni, megszervezik ezek elszállítását, biztonságos tárolását és kiosztását.

Természetesen ezekre az élelmiszerekre is ugyanolyan szabályok vonatkoznak a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) és az ÁNTSZ részéről, mint azokra, amelyek kikerülnek a polcokra. Az átadó cég felelőssége ezek betartása, az átvevő szervezetek pedig vállalják, hogy a rászorulók számára még a lejárati idő előtt kiosztják. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület közvetítésével a nagy országos szervezetek, a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, illetve rengeteg kisebb, összesen 350 helyi szervezet kap az élelmiszerekből, ők így összesen 300 ezer rászorulóhoz juttatták el tavaly az adományokat. Az élelmiszeripari partnerek száma közel száz, a nagy kereskedelmi láncok közül az Aldi, a Metro, az Auchan, a Tesco üzleteiben zajlik napi szinten a mentés.

– A legnagyobb logisztikát a napi szintű mentés igényli a boltokból, hiszen itt pékáruról, zöldségről, gyümölcsről van szó, egyes láncok esetében tartós élelmiszerekről, hűtött áruról, ezeket pár óra alatt célba kell juttatni – mondja Sczígel Andrea, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatója. – A mentés nagy munka az áruházak számára is, miután napi szinten ki kell válogatniuk, a polcról időben le kell venniük a megmentésre szánt termékeket. Azok a termékek, amelyek nem kerülnek az Élelmiszerbankon keresztül a nélkülözőkhöz, az élelmiszer-biztonság szabályainak megfelelően hulladéklerakóba, bioüzemanyagot gyártó üzembe vagy komposztálóba kerülhetnek. Ennek is vannak költségei, miközben az élelmiszermentés esetén az adomány szállítását a civil szervezetek vállalják magukra.

Célba érkező csokik

Vidéken és a kisebb boltokból közvetlenül viszik el az egyesületek a napi szintű adományt, a főváros szélén azonban vannak akkora áruházak, ahol már túl nagy mennyiségről van szó, így az először az Élelmiszerbank Egyesület raktárába megy. Ott szétporciózzák, és úgy osztják el a partnerszervezetek számára: igyekeznek kiegyensúlyozottan mindenkinek adni, figyelembe véve a karitatív szervezetek működési sajátosságait is, hogy csomagot osztanak-e a rászorulóknak, vagy esetleg napi szinten főznek nekik. A délelőtt folyamán mi is azt láttuk a raktárnál, hogy mindenféle autók jöttek-mentek – voltak köztük furgonok, és voltak önkéntesek is személyautóval.

Érkezik élelem a gyártók és forgalmazók raktárából is, ezek hosszabb lejáratúak, több idő van a kiosztásukra, habár akad köztük húsáru, tejtermék is. Most dömping volt csokimikulásból, de akadtak más típusú csokoládék, teák és raklapnyi borsó- és kukoricakonzervek is, némelyik csomagolása behorpadt: ettől még kiváló minőségűek, csak a polcról nyilván senki nem fogja levenni őket. Arra pedig nincs kapacitás, hogy az egész raklapot átválogassák, pedig a konzervek egy része ép lehet. Az Élelmiszerbank majdnem minden multinacionális céggel szerződött, amely gyártást folytat Magyarországon, ilyen a Nestlé, a Coca-Cola, a tejipari gyártók, a Pick, a Kométa.

– Nyilván a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is szívesen oszt csokoládét, de ez a hajléktalanellátásban is fontos. Kapunk aztán olyan alapanyagokat, mint a muffin süteménypor, amit a hajléktalanoknak nincs értelme kiosztani, ám családok, idősek vagy bentlakásos otthonok számára jó lehet – mesél Sczíegel Andrea. – Szoktunk tematikus pályázatot is kiírni, például gyereknapra, karácsonyra, nyári táborokra, kifejezetten a gyermekek segítésére.

2018-ban összesen 6,4 milliárd forint értékű élelmiszert osztottak szét. Számításaik szerint évente 2 millió tonna felesleg keletkezik az országban, ebből 80-100 ezer tonna menthető, ennek tavaly már a 10-15 százalékát tudták megfogni, és az arányok évről évre növekednek. Az Élelmiszerbank részben vállalati és egyéni adományokból, gyűjtésekből, állami támogatásból, illetve európai uniós pályázatok révén működik.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Minőségi plusz a Válaszútban

Az egyik élelmiszercsomag útját követve az Üdvhadsereg által fenntartott, rákoscsabai Válaszút Házába jutottunk: van egy népkonyhájuk 140 főre, egy 30-40 fős nappali melegedőjük és egy női rehabilitációs otthonuk 20 főre. Közvetlenül egy üzletből szállítanak heti ötször, illetve az Élelmiszerbank raktárából heti háromszor. Jellemzően zöldséget, gyümölcsöt, pékárut kapnak, néha hús­árut, tejterméket: egy-egy alkalommal 140-150 kiló élelmiszert a raktárból, 10-25 kilót az üzletből, ez inkább pékáru.

– Ezek egy részét megfőzzük, egy részét reggeli keretében adjuk oda, illetve kenyeret és gyümölcsöt is osztunk – mondja Győri Anna, a Válaszút Háza vezetője. – Az adomány számunkra elsősorban nem is mennyiségi, inkább minőségi hozzájárulást jelent az étkeztetéshez, változatosabbá tudjuk tenni vele, ugyanis kötelezően biztosítanunk kell a napi energiabevitel 120 százalékát egy adagban, és arra kevéssé tudnánk áldozni, hogy gyümölcsöt, zöldséget, savanyúságot, salátát is adjunk.

A népkonyhára rengeteg idős ember érkezik a környékről, Pécelről is akár. Ez a magányosabbak számára programot és társaságot is jelent, amikor megérkezünk, sokan beszélgetnek az ebédre várva, látszik, hogy régóta ismerik egymást. A heti menü alapján az étel hasonlónak tűnik az iskolai vagy a kórházi menzához. Aznap bolognai spagetti volt reszelt sajttal, az Élelmiszerbank révén pedig 35 kiló krumpli és öt kiló paprika érkezett, ami a konyhára került másnapra, emellett rengeteg kenyér, péksütemény, málna, citrom, mandarin, ezeket kiosztották. Az látszott, hogy a málnát át kell válogatni, de egyébként a pékáru másnaposan is pont ugyanolyan finomnak tűnt.

A kiosztás úgy működik, hogy felmérik, mennyi élelmiszer érkezett összesen, majd elosztják a jelenlévők számával, így jön ki egy adag.

– Péksüteményt szoktam vinni, jó, meleg ételt a népkonyháról – mesél Ágnes, aki négy hónapja lakik a rehabilitációs otthonban. Kétoldali tüdőgyulladása volt, sokat feküdt kórházban, és közben elvesztette az albérletét, a munkáját is, illetve még most is lábadozik. – Kezelnek, kapom a gyógyszereket, van itt pszichológus, aranyos, kedves a vezetőnő, nőnapkor is kaptunk ajándékot. Nagyon hálás vagyok, nem voltam még ilyen helyzetben, noha anyukám cigány, apukám magyar, gyerekkoromban is szegénységben éltünk, vályogházban. Lassan tudok majd dolgozni, van mentorom, ketten együtt szerzünk nekem munkát a Főkefénél. Takarításból szoktam élni, régen az újpesti kórházban hattól kettőig, az SZTK-ban este tízig dolgoztam, tizenhat órákat bírtam egy nap.

A rehabilitációs otthonban hajléktalan, aktív korú nők számára három évig biztosítanak szállást – ezt szükség esetén két évvel lehet meghosszabbítani –, illetve segítséget a talpra álláshoz.

– Nagyon kevés sikerrel dolgozunk, talán tíz százalékuk tud a családjánál élni tovább, esetleg albérletben, eltartani önmagát, megmaradni a munkahelyén. Általában átmennek egy másik otthonba, és szomorú látni, hogy a körforgásban végül ugyanide kerülnek vissza, néha rosszabb állapotban. A belső motiváció a siker kulcsa – mondja Győri Anna.

Megnyugvást adni

Ha tudnak, az Üdvhadseregnél is adnak munkát, két takarítónőt alkalmaznak a korábbi gondozottak közül, és van egy sikersztori is: az ételkiadó ablakból Éva mosolyog ránk, aki a konyha szíve-lelke. Hatvanöt éves, most albérletben lakik.

– 2005-ben kerültem ide, mert megszakadt egy kapcsolatom, mindent otthagytam, az egyik gyerekemnél laktam. Nem mondták, hogy jöjjek el, de éreztem, már nem jó ez a helyzet, kicsi volt a lakás, unokák is voltak. Közben nagyon beteg lettem, 37 kilóra fogytam le, a hasnyálmirigyem felmondta a szolgálatot, de ennek nem volt semmi fizikai oka, súlyos depresszióval küzdöttem. Nehéz volt az életem, és nagyon lelkis voltam – meséli Éva. – Amikor idekerültem, megtértem. Sokat köszönhetek ennek, mert az Úr végezte el a munkát bennem, hogy rendbe jöttem. Két évvel később sikerült albérletbe mennem, akkor már ötven kilónál tartottam, most meg hatvanhét vagyok, szóval meggyógyultam testileg és lelkileg is. Most már én is tudok adni, nagyon sokat a konyhán keresztül, nemcsak ételt, hanem azt is, ami velejár, egy kis megnyugvást a testnek, és biztatást, mosolyt, hogy sikerülhet, talpra lehet állni.