Alapos meglepetéssel szolgált a gazdasági miniszter, amikor múlt héten bejelentette: november elsejétől 19 százalékkal emelik az üzleti fogyasztóknak szóló gázárakat. Az idei évben ugyanis ez a harmadik gázáremelés, noha a jogszabályok csak két gázár-felülvizsgálatot tesznek lehetővé. Januárban 10,8 százalékkal nőtt a gáz ára, augusztusban pedig 8,1 százalékos volt a drágulás. S Hatvani Lajos, a minisztérium helyettes államtitkára nyár végén meg is erősítette, hogy idén már nem lesz több gázáremelés.

Diszkriminatív árképzés

Csakhogy a gázpiacot ugyanúgy szorongatja a nemzetközi árrobbanás, mint a benzin esetében. A gázárak mintegy kilenc hónapos csúszással követik a kőolaj árazását. Ennek megfelelően 2000-2004 között duplájára nőtt a gáz világpiaci ára: 80 dollárról 170 dollárra ezer köbméterenként. S a folyamat azóta is folytatódik, idén ősszel már 220 dollárért volt beszerezhető a gáz, s a kőolaj elmúlt hónapokban tapasztalt, újabb 20 százalékos emelkedése további rekordárakat ígér a következő hónapokra. A Magyar Energiahivatal előrejelzésében 2006 tavaszára már 300 dolláros árral számol. A Medgyessy Péter-Lendvai Ildikó által szónokolt „nem lesz gázáremelés” szlogennel szemben Gyurcsány Ferenc tavaly év végén már azt hangoztatta: valakinek ki kell fizetnie a gázt. A dilemmát akkor a miniszterelnök úgy érzékeltette, hogy az érintett fogyasztók, vagy – az állami támogatás következtében – az összes adófizető állja-e a többlet-számlát. Most azonban úgy tűnik, a választások közeledtével a kormány megtalálta a legkevésbé kellemetlen megoldást: a három áremelés együttesen 42,5 százalékkal növeli az üzleti szektor számláját, miközben az egyéni fogyasztók csupán januárban szembesültek átlagosan 5,8 százalékos áremeléssel. Ráadásul a legfrissebb kormányzati ígéretek az idei fűtési szezon végéig garantálják a jelenlegi lakossági árakat.

– Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány az üzleti szektorral fizetteti meg az olcsó lakossági gázt – mondja Szaniszló Ferenc, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke. Az érdekképviselet azon gondolkodik, hogy Alkotmánybírósághoz fordul a diszkriminatív árképzés miatt. A jelenlegi áremelés után ugyanis a nagyfogyasztók 17 százalékkal drágábban kapják majd a gázt, mint a lakosság. Pedig a nagy tételben való vásárlás épp fordított rendszert indokolna. Nyugat-Európában, ahol a gázszektorban is működik a piacgazdaság, a nagyfogyasztók 40-50 százalékkal olcsóbban kapják az energiát, mivel kiszolgálásuk lényegesen gazdaságosabban megoldható, mint a lakossági szektoré.

Hegedűs Miklós a GKI Gazdaságkutató Rt. témafelelős ügyvezetője szintén úgy véli, az üzleti szféra tarifái jóval erősebben emelkedtek, mint amit a világpiaci tendenciák indokoltak volna. A kutatóintézet a nemzetközi árrobbanás miatt szeptemberben a gázár 15-20 százalékos általános emelését tartotta szükségesnek. Ehelyett az ügyvezető szerint politikai döntés született, amely hátrányosan befolyásolja a vállalkozások versenyképességét. A kiélezett verseny miatt ugyanis a kisebb cégek nem lesznek képesek továbbgörgetni az áremelést a fogyasztóárakba, kénytelenek lesznek lenyelni a magasabb energiaszámlát. Ahogy Ilonka Boldizsár, a Magyar Pékszövetség elnöke már eddig is arra panaszkodott: a kenyér ára a korábbi gázáremelések ellenére is csökkent az idei évben.

A nagyfogyasztók a környező országokra mutogatnak, ahol a politikusok lényegesen egyenlőbben osztják el a nemzetközi áremelkedés terheit: Csehországban szeptemberben, Szlovákiában pedig ezekben a hetekben a lakosság számára is nőtt a gáz ára, az ottani áremelkedések ezzel együtt szintén 20 százalék körül mozognak. A lakossági gázárak befagyasztásával nálunk viszont újabb komor gázfelhők bontakoznak az üzleti szereplők fölött: a GKI ügyvezetője nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a tovább emelkedő nemzetközi árak miatt januárban újabb drágítással sújtja a kormány a nem lakossági fogyasztókat.

Kísértő ígéret

Pedig északi szomszédainknál szintén országgyűlési választások lesznek a következő évben, amit ott is komolyan befolyásolhat egy esetleges gázáremelés. Úgy tűnik, magyar specialitás, hogy a kormányok úgy érzik, a gázár kérdése központi helyet foglalhat el a pártok megítélésében. A helyzet kísértetiesen hasonlít 2000 novemberére, amikor a polgári kormány terhelte az ipari fogyasztókra a világpiaci áremelkedést: akkor a jelenlegivel szinte egyező mértékben, 43 százalékkal növelték az üzleti szektor tarifáit, miközben a lakossági árat csupán 12 százalékkal emelték fél évvel később. Lényegében ebből született a 2002-es választásokat meghatározó – s a lakosság számára azóta is hasznot hozó – gázáremelési hisztéria. Horn Gyula ugyanis szóvá tette, hogy „a lakossági gázárakat előbb-utóbb emelni kell, mert az Európai Unió nem nézi jó szemmel, hogy az üzleti szektorral finanszíroztatják az olcsó lakossági fogyasztást”. A Fidesz azonban ebből azt hallotta ki, hogy az MSZP 50-60 százalékos gázáremelésre készül, márpedig Varga Mihály pénzügyminiszter úgy vélte, hogy csak „lépésről lépésre szabad a tarifákat a piaci szinthez közelíteni” (Demokrata, 2002/13). Horn Gyulától való elhatárolódásában azonban az MSZP még Varga Mihályon is túl akart tenni: így mondta ki a Medgyessy-Lendvai páros a „nem lesz gázáremelés” meggondolatlan ígéretét. A szocialistákat azóta is üti adott szavuk. Bár az elmúlt három évben 14-67 százalékkal emelték a különböző lakossági kategóriákra vonatkozó gázárakat, folyamatosan kommunikálják a „társadalmilag elfogadható áremelés” látszatát. Ennek legújabb fejleménye Kóka László kijelentése, amely szerint „a lakosság döntő többsége számára a gázárak csupán az infláció alatt növekedtek az elmúlt években”.

A szocialista csűrés-csavarás másik eredménye a többfokozatú lakossági tarifarendszer. 2003 őszétől a kormány megbontotta a korábban egységes lakossági tarifákat, s a fogyasztás nagyságától függően különböző díjszabásokat állított fel. A legutolsó, januári áremelés óta 1500 köbméter éves fogyasztásig csupán 40,4 forintot kell fizetni köbméterenként, 3000 köbméterig 44,7 forintot, afölött viszont már 58 forintra nő az ár (a gazdasági miniszter szerint a két alsó kategóriába tartozik a magyar háztartások 54+34 százaléka). Az árnövekedést illetően a legalsó kategóriába tartozó fogyasztók valóban meglehetősen mérsékelt, csupán 11 százalékos drágulást tapasztalhattak az elmúlt három évben (plusz 3 százalékot azért, mert tavaly januárban a kormány 12-ről 15 százalékra emelte a gáz áfáját). A legnagyobb lakossági fogyasztók ellenben 67, az ipari fogyasztók pedig több mint 100 százalékkal kénytelenek többet fizetni, mint 2002-ben.

A világpiacon jelenleg 44 forint (0,22 dollár) egy köbméter gáz ára. A szállítás, raktározás, elosztás költségeit is figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a 40, de még a 44 forintos lakossági gázár is ráfizetéses. A veszteséget jelenleg a költségvetés állja: a legolcsóbb kategóriában köbméterenként 20,7, a középsőben 15,7 forintot jóváírás címen valójában az állam fizeti a számláinkon. Pontosabban egy állami kompenzációs alap, amelyet a Moltól beszedett bányajáradékból töltenek fel – idén 70 milliárd forint értékben.

A jelenlegi világpiaci árszint mellett azonban már a 70 milliárdos kompenzáció is kevésnek tűnt. Az áremelés bejelentése előtt a Mol háza tájáról ismét felröppentek a „gázüzletág veszteségéről” szóló hírek, amelyek az előző kormányzati ciklusban a mélybe nyomták a társaság részvényeinek árfolyamát. Most azt jósolták, hogy azt olajtársaság 8-10 milliárd forint veszteséget lesz kénytelen elszenvedni az utolsó negyedévben a költségeknél alacsonyabb értékesítési ár miatt. A váratlan áremelést tehát örömmel nyugtázták az olajtársaságnál. Bár a lakosságnak értékesített gáz továbbra is veszteséges, az eladott mennyiség kétharmadát jelentő ipari fogyasztás 19 százalékos áremelése – a Mol közleménye szerint – legalábbis „fedezi az indokolt költségeket”.

Mini szocializmus

Bizonyos elemzések szerint éppen a Molnak tett gesztust a kormány a rendkívüli gázáremeléssel. Amivel szintén a kisembereknél próbál begyűjteni jó pontokat. A Mol ugyanis meglepően készséges volt, amikor néhány héttel ezelőtt Gyurcsány Ferenc visszafogott benzinárképzésre szólította fel a társaságot, s rögtön 4, majd egy héttel később 3 forinttal mérsékelte az üzemanyagok árát – noha ezt akkor nem indokolta a nemzetközi olajpiaci helyzet. A benzin ára azóta tovább mérséklődött a kormány áfa-csökkentése miatt – s a hírek szerint a kormánynak rendkívül fontos, hogy a lehető legnyomottabb szinten maradjon a következő hónapokban. Ebben az esetben viszont nem kizárt, hogy a kormány az ipari gáz árának emelésével kompenzálta a Molt a benzinpiacon kieső bevételeiért.

2006 nyaráig tehát afféle mini szocializmus tér vissza hazánkba. Mint a kádári időkben, Magyarország úgy csinál, mintha függetleníthetné magát a nemzetközi energiahelyzettől: a kisemberek olcsóbban kapják a benzint, és még olcsóbban a gázt, csakúgy mint régen, fizetnek helyettük a nagyfogyasztók. A választások után azonban véget ér a nosztalgiázás, különösen gázügyben. A Gazdasági Minisztériumban már készül az új árrendszer, amely a jelenlegi, mennyiség alapú kedvezmények helyett rászorultsági alapon osztaná a támogatást. Becslések szerint az új szisztémával a jelenlegi kedvezményezettek 80 százaléka támogatást veszít. S amennyiben a támogatások megvonása valóban 300 dolláros gázár mellett történik, az a „kevésbé rászorulóknál” a gázszámlák 70-90 százalékos növekedéséhez vezethet.