Háború a gazdaságban
A koronavírus-válság után újabb gazdasági mélyütést vihet be a világnak az orosz–ukrán háború. A termelési láncok ismételt megszakadása, a nyersanyag- és élelmiszerpiacok borulása, az energiaválság súlyosbodása, a turizmus összehúzódása, a globalizált befektetési rendszer szétesése gazdasági pangást, a vártnál is magasabb inflációt okozhat. Az újabb válság erőteljesebben sújtja az európai országokat, a konfliktushoz közel fekvő államok, így Magyarország is különösen érintett lehet.A Demokrata hetilap március 9-i számában megjelent írás.
Az arany 19, az ezüst 21 százalékkal drágult a háború kitörése óta eltelt másfél hétben. Az olaj 43 százalékkal kerül többe, a gáz tőzsdei ára megduplázódott. A magyar kormány kiviteli korlátozásokat rendelt el a hazánkban megtermelt gabonára, tekintettel arra, hogy a búza, kukorica, de a repce ára is történelmi rekordokra ugrott a nagyvilágban. A nagy autógyárak pedig ismét kénytelenek termelési korlátozásokat vagy akár hetekre szóló szünetet elrendelni, miután nem érkeznek meg az ukrajnai gyárakban előállított alkatrészek vagy nyersanyagok. Néhány a közelmúlt azon hírei közül, amelyek normál körülmények között önmagukban is jelentősen befolyásolhatnák a világgazdaságot, a háború sokkjában azonban ezúttal egyszerre jelentkeztek. Mindezt Magyarországon még kiegészítette az orosz tulajdonú Sberbank csődje, amelyet a miniszterelnökséget vezető miniszter az uniós szankciópolitika első áldozatának nevezett.
Kettős présben
Az orosz–ukrán háború két oldalról szorítja présbe az európai gazdaságot. Egyrészt Ukrajnában tönkremennek a termelési kapacitások, ami például a mezőgazdaságban a kontinens legnagyobb termelőjének kiesését jelenti: végtelen gabona- és kukoricamezői mellett az ország a világ legjelentősebb napraforgóolaj-termelője is. De például a magyar építőiparban felhasznált fa jelentős része is Ukrajnából érkezett. Másrészt a világban kevésbé ismert, hogy az országban számos nyersanyag, köztük ritka fémféleségek is megtalálhatók. Maroš Šefčovičnak, az Európai Bizottság alelnökének tavalyi értékelése szerint az EU által kritikusnak minősített 30 nyersanyagból 20 fellelhető Ukrajnában, többek között titán, mangán, kobalt, lítium és nikkel. A térség fontos tényezővé vált az elektromos autók, chipek érzékeny alkatrészellátásának biztosításában. Jelentős ezenkívül Ukrajnában a szénbányászat és az olajtermelés is.
Magyarország számára Ukrajna fontos felvevőpiac is volt, a 14. legnagyobb exportpartnerünk. A magyar–ukrán külkereskedelem tavalyelőtt mintegy 700 millió euró többletet hozott úgy, hogy kivitelünk másfélszeresen haladta meg a behozatalt. Főleg villamos berendezések, járművek és alkatrészek, gyógyszerek adták a többletet. Az OTP az országban közvetlenül is jelen van, de jelentősek a kisvállalkozások közötti kapcsolatok is: közel 900 magyar tulajdonú céget jegyeznek Ukrajnában, ezek felét Kárpátalján. Ezekre is gondolt Orbán Viktor, amikor a hétvégén kijelentette: a háború miatt át kell gondolni a külkereskedelmi stratégiát.
Bár a magyar kivitelben az orosz részesedés valamivel kisebb, mint az ukrán, Oroszország hatalmas energiapotenciálja miatt az itt megszakadó kapcsolatok még súlyosabbak lehetnek mind az európai, mind a magyar gazdaság számára. Oroszországot mostantól a nemzetközi szankciók vágják el a nyugati világtól, számos multinacionális vállalat már meg is kezdte a kivonulást, az ott szintén leánybankot működtető OTP azonban kivár. Az energiapiacot, vagyis az olaj- és gázszállításokat ugyanakkor egyelőre még nem érintik a tiltások, ezek leállítása az Európai Uniónak és Oroszországnak is rendkívüli veszteséget hozna. Bár Európa régóta célként tűzte ki az orosz energiafüggőségtől való megszabadulást, a kontinens gázszükségletének 47 százalékát még mindig az orosz szállítások fedezik, másfelől Oroszország kivitelének 60 százalékát az energiahordozók adják. Jogosan vetik tehát fel az ukrán oldalon: miközben Brüsszel súlyos szankciókat emleget, az olaj- és gázvásárlásokon keresztül az EU napi 800 millió euróval finanszírozza Oroszországot.
Tarol a pánik
A nyugati világ az elmúlt két hétben pénzügyi és befektetési szankciókat vetett be. Az informatikai cégek – vélhetően jogtalanul – felfüggesztették az orosz állami szereplőkhöz telepített szoftvereik működtetését, több autó- vagy repülőgépgyár bejelentette eladásaik pótalkatrészekre is vonatkozó szüneteltetését, és még az Airbnb is törölte oldalairól az orosz és fehérorosz tagokat. E vállalati döntések egyébként észszerűek annak tükrében, hogy egyes orosz bankokat kizártak a pénzintézetek nemzetközi kommunikációs rendszerének (SWIFT) használatából, ami azt jelenti, hogy rendkívül nehézkessé válnak a pénzügyi tranzakciók Oroszországgal. A befektetések további elrettentéseként pedig Moszkva válaszul korlátozza a tőkekiviteli lehetőségeket, sőt a hivatalos kommunikációban is sugallja az államcsőd eshetőségét. A három nagy hitelminősítő pedig mélyen a spekulatív kategóriába értékelte le az orosz állampapírokat. Végeredményben tehát – az energiapiacot leszámítva – megszűnik az üzleti kapcsolat Oroszország és a nyugati világ között.
Mégis, most a világnak és főleg a magyar gazdaságnak a pánikreakciók okozzák a legnagyobb károkat. A magyar forint lapzártánk idején több mint hétszázalékos gyengülésben állt a háború előtti napokhoz képest, de tízszázalékos mélyrepülést is mutatott, ahonnan az MNB szóbeli intervenciója térítette vissza. Az ideges légkörhöz adalék: amikor a lengyelek bejelentették, hogy fegyvert is szállítanak Ukrajnának, nemcsak a złoty esett azonnal négy százalékkal, de a forint is. A válságforgatókönyvek szokásos menete szerint minél közelebb van egy ország a konfliktushoz, annál inkább kerülni kezdi a tőke. Az OTP tőzsdei árfolyama például több mint 30 százalékot zuhant, miközben ukrán és orosz kitettsége csupán 15 százalék, ráadásul éppen aktuális gyorsjelentésében kitűnő nyereségadatokról számolt be. De egyébként a magyar tőzsdeindex is több mint húsz százalékot esett, miközben a német részvénypiac megúszta 14 százalékos veszteséggel, az Egyesült Államok tőzsdéje pedig 1,5 százalékot még emelkedni is tudott.
Utóbbi nem is annyira meglepő: Amerika nemcsak távol van, de az energiaválság réme kelendőbbé teszi palagázát Európában, fegyvergyáraiknak megrendelést hoz a Biden elnök által bejelentett ukrán fegyversegélyprogram, arról nem is beszélve, hogy az Európából menekülő tőke minden bizonnyal a tenger túloldalán talál magának új lehetőségeket. Emiatt erősödött egyébként az elmúlt másfél hétben az euróval szemben a dollár is közel öt százalékot. Egyelőre az olaj is inkább csak a félelmek és a spekuláció miatt drágul, az orosz szállítások korlátozása ugyanis egyelőre még csak amerikai javaslatban létezik, bár a banki műveleteket és a pénzmozgást érintő korlátozások az orosz olajügyletek elszámolását is nehezítik.
Magyar hatások
Nyilvánvalóan minél tovább tart a háború és a bizonytalanság, annál inkább, jószerivel napról napra súlyosbodnak az európai és főleg a környező országokra nehezedő következmények. A magyar gazdaság esetében például már a legjobb forgatókönyv szerint is elveszhet a koronavírus-válságból való kilábalás lendülete, ami tavaly 7,1 százalékos GDP-növekedést hozott. Az idei évre már csak 2-3 százalék körüli bővülést valószínűsítenek elemzők, ráadásul ennek egy részét is a még háborútól mentes első két hónap adja.
Amennyiben tartósak maradnak a rendkívül magas energiaárak, nyilvánvalóan tarthatatlan lesz – vagy rendkívüli költségvetési áldozatokat kíván – a rezsicsökkentés. Az olajár vágtázásának előbb-utóbb meg kell jelennie a hazai üzemanyagok árszintjében is, és kiegészülve az ukrán mezőgazdaság kiesése miatt várható élelmiszerár-ugrással, mindez jókora lökést adhat az amúgy is erőre kapó inflációnak. A válságból újabb válságba sodródás agyonnyomhatja a fogyasztói bizalmat, amit a vásárlások, beruházások visszafogása követhet – főleg, ha a térséget a háború szele miatt amúgy is kerülni kezdik a külföldi befektetők. Vagyis a konfliktus elhúzódása a térségi országokban tipikus recessziós folyamatokat indíthat el.
Mindez ugyanakkor nem feltétlenül igaz a világ más részeire. Ahogy Amerika egyelőre gazdaságilag nyert az orosz–ukrán konfliktuson, a nyugati bojkott a közeledést hozza el Oroszország és az ázsiai térség között. Bár Moszkva eddig is a keleti gazdaságok felértékelődéséről beszélt, a gyakorlatban külkereskedelmének még mindig kétszer annyi részét bonyolította le a nyugati világgal, mint Kínával vagy Dél-Koreával. Pekinggel egyébként három gáz- vagy olajvezeték építéséről is szerződése van Moszkvának, amelyek lehetőséget adnak az energiabevételek átstrukturálására a keleti térség felé.
A magyar kormány által sokat emlegetett keleti nyitás Moszkva számára most menekülőutat jelenthet. Annak ugyanakkor kicsi az esélye, hogy a nyugati világba integrálódott Magyarország maradéktalanul fenn tudja tartani ez irányú törekvéseit a tartós konfrontációval átalakuló új világgazdasági rendben. Orbán Viktor előrejelzése, amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett Gazdasági Évnyitó ülésén mondott a 2030-ra esedékes globális léptékű átrendeződésről, amely súlyos gazdasági próbatételt okoz, a jelek szerint már valósággá is vált.
