Rohamosan nő Magyarország államadóssága. Csak a tavalyi év folyamán 2000 milliárd forinttal lett nagyobb az összeg, így a teljes adósságállomány elérte a 15,5 ezer milliárd forint. Mindez a központi költségvetés több mint kétéves bevételének felel meg – s azt jelenti, hogy minden magyar emberre másfél millió forint tartozás jut. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 65,7 százalék, ami idén 70 százalékra emelkedik. Tizenkét éve nem volt ennyire eladósodva az ország.

– Ami dübörög, az már nem a gazdaság, hanem éppen a hiány – szentelt külön részt az államadósság kérdésének évértékelő beszédében Orbán Viktor. – Csak a kamatteher annyi, mint az összes magyar állampolgár által befizetett személyi jövedelemadó. Vagyis az Önök adójából egyetlen forint sem megy oktatásra, kultúrára, a szegények támogatására, gazdaságfejlesztésére. A befizetések már mennek is külföldre, kamattörlesztésre. 4,5 millió családonként A Fidesz elnökének szavait sajátos-tréfásan erősítette néhány nappal később Veres János, amikor az idei államkötvénytervekről beszélt. Mint mondta: – Ha idén csökkenteni akarjuk a hiányt, márpedig akarjuk, akkor hétezermilliárd forint állampapír-kibocsátása várható. Ennyi tehát az az összeg, amire idén szüksége lesz az országnak, hogy fenn tudja tartani működőképességét. Ez részben a lejáró tartozásokból, részben a kamatokból, részben pedig a költségvetés idei hiányának betöméséből áll össze. Valójában azonban – a jövőre vagy még később lejáró tartozásokat együtt – Magyarország államadóssága jóval magasabb az említett összegnél. A Nemzeti Bank napokban kiadott összegzése szerint a bruttó adósságállomány immár 15,5 milliárd forintnál tart. Valamivel kedvezőbb az Államadósság Kezelő Központ kimutatása: az általuk nyilvántartott nettó statisztika „csupán” 14,95 milliárd forintos tartozást mutat. A tartozás több mint kétharmada (10,7 milliárd forint) forintban áll fenn, a maradék összeg euróalapú adósság. Valójában azonban a forintkötvények is döntő részben külföldiek tulajdonában vannak. A mintegy 15 ezer milliárd forintnyi adósságra idén – a költségvetési tervek szerint – 1112 milliárd forint kamatot kell fizetni. Vagyis hétmilliárd forint híján tényleg igaz a Fidesz elnökének az állítása: a kamatfizetés elviszi az 1119 milliárd forintos személyi jövedelemadó-bevételeket. Vagy más megközelítéssel: csak a kamatteher ötször annyi, mint a Gyurcsány-csomag idei intézkedései által kipréselt összeg. S kétszerese a családtámogatásra és szociális célokra fordítható keretnek. Az átlagember fel sem tudja fogni, mit jelent 15 ezer milliárd forint. Nos, hazánk lakosságszámával elosztva minden egyes főre másfél millió forint adósságot. Hiszen az államadósságot végső soron az államban élő emberek fizetik vissza. Mivel azonban az átlagolásba csecsemőktől az idősekig mindenkit belevettünk, a keresőképesekben gondolkodva helyesebb így fogalmazni: minden magyar családnak előbb-utóbb 4,5 millió forintot kell kifizetnie a magyar állam eladósodása miatt.

Elfelejtett rém Pedig a kilencvenes évek végén, sőt az ezredforduló utáni években úgy tűnt, végleg búcsút inthetünk az államadósság miatti aggodalmaknak. Emlékezetes, a magas államadósság már a nyolcvanas évektől szorongatta a magyar gazdaságot, s a rendszerváltás utáni évekre az első számú problémává vált. Kupa Mihály, az Antall-kormány pénzügyminisztere utólag bevallotta: sokszor csak az utolsó tartalékok, és éppen beeső bevételek hihetetlen gyors átpakolgatásával tudták megakadályozni, hogy az ország fizetésképtelenné váljon. S a helyzet nem javult a Horn-kormány alatt sem, amelynek első pénzügyminisztere, Békesi László folyamatosan az államcsőd és az adósságspirál veszélyéről beszélt. Utóbbi azt jelenti, hogy már kamatokra is többet kell kifizetni, mint a teljes bevétel, vagyis az adósság akkor is nő, ha minden pénzt kamattörlesztésre fordítanak. Aztán a helyzetet a Suchmann-féle energiaipari privatizáció oldotta meg: a megabevételeknek köszönhetően a magyar állam adóssága hirtelen a GDP 90 százalékáról 75 százalékra csökkent. Ezután úgy tűnt, a helyzet immár magától javul tovább. Az uniós csatlakozás reményében beáramló működőtőkének és a kiegyensúlyozott költségvetésnek köszönhetően a polgári kormány alatt különösebb erőfeszítés nélkül csökkent az államadósság. Pontosabban az államadósság összege – már csak az infláció miatt is – nőtt, az ország GDP-je azonban ennél jóval erőteljesebben gyarapodott, így az adósság GDP-hez viszonyított aránya 2001-re 54 százalékra csökkent. A 2002-es választások után azonban azonnal fordult a trend. Csak a választási évben 4 százalékponttal nőtt az adósság, meghaladva az 57 százalékos mértéket, majd a következő évben már az 59 százalékot is túllépte. S ebben a tempóban jutott el a tavalyi évben kimutatott 65,7 százalékhoz. Jelentős különbség van azonban a nyolcvanas-kilencvenes évek és napjaink államadósságának okai között. Míg ugyanis korábban a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozatlansága okozta a hiányt – a kivitt termékek nem voltak képesek kitermelni a behozott termékek árát, ma már konvertibilis a forint, vagyis az ország nincs „valutaszerzési kényszerben”. Ugyanakkor Medgyessy Péter óta gyakorlattá vált, hogy a költségvetés túlköltekezését is – amelyet korábban a lakossági megtakarításokból fedeztek, ezért is nevezték belső államadósságnak – külföldi befektetőkkel finanszíroztatják. Becslések szerint a magyar állampapírok közel fele külföldi befektetési alapok tulajdonában van. S mivel a magyar állam az utóbbi években jócskán túlköltekezett – vagyis az országnak nagy szüksége van a pénzre -, a külföldi befektetők immár csak jókora kamatfelárért hajlandók megvenni állampapírjainkat. A legutoljára kibocsátott államkötvényekre az Államadósság Kezelő Központ 8 százalék fölötti hozamot kénytelen hirdetni, szemben az egy évvel korábbi 6,5 százalékkal. Könynyen kiszámolható: ha nem lenne kénytelen az államkincstár megszorult helyzete miatt kamattöbbletet felajánlani, máris a 250 milliárd forinttal több maradna az államkasszában. Emlékezetes: az egészségügyben bevezetett díjak 30 milliárdot, az eva kulcsának 15-ről 25 százalékra emelése 53 milliárdot hoz a költségvetésnek…

Elvettek 12 évet Bár Orbán Viktor beszédében Gyurcsány Ferencet tette felelőssé a kialakult helyzetért, valójában a problémák gyökere Medgyessy Péterig, az általa meghirdetett osztogató politikáig nyúlik vissza. A minimálbér adómentessé tétele a magánszemélyek közül, az eva bevezetése a cégvilágból vont ki tömegeket az adófizetői körből. Tanulságos, hogy 2003-ban csupán 909 milliárd forint személyi jövedelemadó-befizetést teljesítettek az állampolgárok, 32 milliárddal kevesebbet, mint a megelőző évben. Ráadásul a kormány ezzel párhuzamosan csökkentette a társadalombiztosítási járulékokat is, 50 százalékkal növelte ellenben a közalkalmazottak, köztisztviselők bérét, s bevezette a 13. havi nyugdíjat. Medgyessy Péter maga is kijelentette: nem bánja, ha a gazdaság nem bírja azonnal kitermelni ezeket a terheket, átmenetileg az államadósság növekedése árán is megvalósítja elképzeléseit. A miniszterelnök akkor úgy képzelte: a gazdasági növekedés néhány év alatt helyre rakja az államháztartás egyensúlyát. Csakhogy a növekedés a következő években lelassult, s Magyarország beszorult a túlzottan eladósodott állam pozíciójába. Sokáig még közgazdászok sem észlelték, milyen viharosan nő az államadósság. Ennek oka, hogy a Pénzügyminisztérium sokáig kozmetikázott adatokat jelentetett meg. Draskovics Tibor ugyanis még pénzügyminisztersége elején kijárta Brüsszelben, hogy a magán-nyugdíjpénztárakra való áttérés többletköltségei miatt Magyarország maximum 2 százalékkal kedvezőbb költségvetési deficitadatokat jelenthessen meg a valóságosnál. Bár arról megoszlottak a vélemények, hogy a kedvezményt az államadósság elszámolására is lehet-e alkalmazni – a Pénzügyminisztérium folyamatosan a kedvezőbb statisztikákat adta hírül. Így például a hagyományos módszertant alkalmazó Nemzeti Bank – s vele az Európai Unió – már 2004-ben riasztott, hogy Magyarország átlépte az euró bevezetése szempontjából kritikus, 60 százalékos határvonalat, ugyanekkor a Pénzügyminisztérium még csak 57,6 százalékot ismert el. A trükközés lehetőségének mindenesetre vége: az elszámolási könnyítést Brüsszel csak 2007-ig engedélyezte, vagyis jövő év elejétől minden szervezet elszámolásában 70 százalék körüli GDP-arányos államadósságnak kell szerepelnie. Az eset azért is tanulságos, mert mutatja: Magyarország megint nem tudott élni egy lehetőséggel. Az elszámolásbeli könnyítést ugyanis az euró bevezetésének a megkönnyítésére ajánlotta fel Brüsszel, ehelyett a magyar kormány a parttalan költekezés elrejtésére használta fel. Bár az osztogató politikának vége, az államadósság növekedése még jó darabig nem áll meg. Most már ugyanis nem elég leállítani az osztogatást, de a normál bevételekből kellene kigazdálkodni a kamatokat, hogy legalább megálljon az adósság burjánzása. Erről azonban szó nincs: még a kormány is úgy számol, hogy év végére 70,1 százalékra, jövőre pedig 71,3 százalékra nő az államadósság. A folyamat csak nagyon-nagyon lassan, rendkívül szigorú és következetes gazdaságpolitikával állítható meg – az 1995-ös privatizációhoz hasonló gyors megoldásra immár nincs megfelelő állami vagyon. A 70 százalék körüli államadósság tizenkét éve nem látott rossz eredményt jelent. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: – Csak ahhoz, hogy visszajussunk oda, ahol 2002-ben voltunk, átlagosan jó kormányzás esetében 16 év szükséges. De még kiemelkedően sikeres kormányzás esetén is 12 év kell. Elvettek az életünkből 12 évet. Kárász Andor