Jön, de nem félünk tőle

Új adósságcsapda alakult ki a világban, amelynek a magyar gazdaság kevésbé van kitéve, mivel a fundamentumok erősek, de ettől még számolni kell a nemzetközi pénzpiaci turbulenciákkal, akár a spekulánsok támadásaival is – mondta a Demokratának dr. Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Egyre több közgazdász állítja azt, hogy fordulóponthoz ért a világ, lezárult az ingyenpénz korszaka, és küszöbön az újabb válság. Tényleg baj van?

– A 2008-as válság után az amerikai jegybank és az amerikai kormány intenzív válságkezelésbe kezdett. A Fed több mint négyezer milliárd dollárt bocsátott a piacra, államkötvényeket vásárolt, illetve megvette a kereskedelmi bankoknál beragadt hiteleket, amivel konszolidálta a bankokat. Ez a folyamat 2014 végére befejeződött, az USA túljutott a válságon. Az Európai Központi Bank fáziskéséssel ugyan, de hasonlóan járt el: 2500 milliárd eurót, azaz 800 ezer milliárd forintot öntött a pénzpiacra. A Fed és az EKB pénzkibocsátása világszerte pénzbőséget okozott. Az EKB viszont nemrég bejelentette, 2018 szeptemberéig csak havi 30 milliárd euróért vásárol állampapírt, illetve nyújt vállalkozásokat serkentő hiteleket. Szeptember és december között a fenti összeget lecsökkenti 15 milliárd euróra, az új évtől pedig befejezi a támogató programját. Ezért mondjuk azt, hogy vége lesz az olcsó hitelek és az olcsó államkötvények világának, a konjuktúra mérséklődni fog. A világban nem lesz annyi elkölthető pénz. Csökken a kereslet a feltörekvő piacok állampapírjaira, amely adósságfinanszírozási feszültséget generálhat. A nemzetközi piacokat már a kockázatkerülő eladási hullám jellemzi. Azok a nemzetközi befektetők, akik eddig a feltörekvő országok állampapírjait vásárolták, most próbálják ezeket eladni, főleg a legsérülékenyebb országok adósságleveleit. Ez a feltörekvő piacok nemzeti valutáinak árfolyamait is rontja, ezért drágul az államadósságok finanszírozása.

– Mi az oka, hogy a globális eladósodás mértéke jelenleg meghaladja a 2008-as szintet is?

– A válságkezelés során mind a fejlett, mind a feltörekvő országok kiemelten támaszkodtak a monetáris politikára. A jegybankok alapkamatot csökkentettek, beruházási hiteleket nyújtottak, állampapírokat vásároltak. A kormányok és a piaci szereplők az alacsony kamatok függőivé váltak. Ez elkényelmesítette a fiskális politikát, amely világszerte alulteljesített. Elmaradtak azok a strukturális reformok, amelyek a költségvetési kiigazítást lehetővé tették volna. Ennek következtében a világ adósságállománya 2008-hoz képest 40 százalékkal nőtt.

– Ez miért baj?

– Az extrém alacsony jegybanki alapkamatok, amelyek stimulálják a kereskedelmi bankok hitelkamatait és közvetve az állampapírokét is, túlzott optimizmust okoztak a világban: alacsony lett a munkanélküliség, a gazdaságban pedig kialakult egy alacsony inflációs nyomás. 2017-2018-ra úgy is tűnt, hogy megoldódtak a problémák, de most már egyértelműen látszik, hogy nem ez történt. A világgazdaság a potenciális lehetőségeitől továbbra is messze van. A lehetséges növekedési tér kihasználásához a hosszú távú gazdasági növekedés alapjait kellene megteremteni, magyarul a fiskális politika eszközeivel megvalósítani a strukturális reformokat. Nem volt szerencsés kizárólag a jegybankokra bízni a válságkezelést, közben a fiskális politikát elhanyagolni, mert a fájdalmas kiigazításokkal járó strukturális reformok mind a fejlett, mind a feltörekvő országoknál elmaradtak. Beigazolódott, hogy a gazdaság strukturális problémáit, mint például az egészségügyi, oktatási, munkaerőpiaci, társadalombiztosítási, államháztartási ügyeket nem lehet ad hoc fiskális kiigazításokkal, megszorításokkal, IMF- és világbanki hitelekkel foltozgatni.

– Mely országokat érinti majd a válság?

– Mint említettem, a világ adósságállománya 40 százalékkal nőtt. De nem is ez a legsúlyosabb gond, hanem az, hogy a feltörekvő országok esetében 63 százalékkal nőtt a GDP-arányos adósság. Ha emelkednek a kamatok, a sérülékenyebb piacok – a posztszovjet országok, az ázsiai, az afrikai, a dél-amerikai gazdaságok – még súlyosabb helyzetbe kerülnek. Az előttünk álló válság nem olyan lesz, mint a 2007–2008-as, amely a magánhitelpiacokon, jobbára a lakosság túlhitelezéséből alakult ki. A következő világgazdasági krízis alapvetően a fiskális politikai intézkedések elmaradásából fakad, és államadósság-válságban fog kiteljesedni.

– Bennünket is fenyeget?

– Magyarországnak csekély ráhatása van a nemzetközi pénzpiacokra, ezért idő kérdése, hogy a válság mikor következik be, és mikor ér el bennünket.

– Varga Mihály pénzügyminiszter szerint nőtt a magyar gazdaság válságálló képessége. Reménykedhetünk?

– A magyar gazdaság jól teljesít, az államadósságunk 85 százalékról több mint 10 százalékkal csökkent, a magyar állam­adósság devizakitettsége pedig több mint 50 százalékkal mérséklődött. A lakossági devizahitel-állomány lényegében megszűnt, a vállalati devizahiteleket az MNB a Növekedési Hitelprogram keretében kitisztította. A magyar adósságállomány a devizáról forintalapú finanszírozásra állt át. Az MNB 2013 után mindent megtett, hogy ez a konszolidált állapot bekövetkezzen a gazdaságban. 2010 és 2013 között új típusú, úgynevezett szektoriális, a nemzetközi vállalatokat és bankokat érintő adókat vezettek be, megkezdődött a feketegazdaság kifehérítése, majd a kereskedelmi bankokkal megtörtént a kiegyezés, ami után aktív hitelezési tevékenységbe kezdtek. 2013-ban kikerültünk az Európai Unió túlzottdeficit-eljárásából, az államadósság csökkenésnek indult, a gazdasági növekedés és a reálbérek növekedése folyamatos. Ezek a fiskális kiigazításokból fakadnak, vagyis a költségvetési egyensúly megteremtéséből. A beruházásélénkítő, a termelékenységet növelő intézkedések azonban elmaradtak. Az a fiskális dinamizmus, amely a Nemzetgazdasági Minisztériumot 2010-től 2013-ig jellemezte, jelentősen mérséklődött. Elszalasztott lehetőségnek tartom, hogy az utóbbi években, a fiskális és monetáris politikai fordulat után nem került sor azokra az intézkedésekre, amelyek a versenyképességi fordulatot már meghozták volna.

– Mindennek milyen következményei lehetnek?

– 2013 és 2018 között az MNB kamatpolitikájának köszönhetően 2700 milliárd forint kamatmegtakarítás keletkezett a költségvetésben, amelynek egy jelentős részét béremelésre fordították. A nemzetközi körülmények következtében azonban a magyar monetáris politika a jövőben már nem tudja olyan intenzív mértékben támogatni a fiskális politikát. A válság következtében a bérek növekedése biztosan mérséklődik. A magyar export 80 százaléka az eurózónába megy. Ha ott csökkennek a növekedési kilátások, kevesebb magyar terméket vesz fel a német és a francia piac. A GDP is mérséklődik, főleg az elmaradt fiskális politikai és technológiai, fejlesztési és képzési hiányosságok miatt. A magyar gazdaságot még az olcsó jegybanki hitelek fűtik, de mindig nem elég erősek a beruházást serkentő fiskális intézkedések. Ebben a gazdaságpolitikai helyzetben a miniszterelnök által kitűzött négyszázalékos gazdasági növekedés fenntartása rövid távon még lehetséges, de hosszabb távon csak úgy valósulhat meg, ha a versenyképességi fordulathoz szükséges fiskális politikai beavatkozások is megtörténnek.

– Mire gondol?

– Akkor éljük túl zökkenőmenetesen a válságot, ha a fiskális szabályozás kikényszeríti a gazdasági növekedést. A termelékenységet fel kell húzni a reálbér növekedési ütemhez. A magyar államadósságot kezelhető pályára tettük, és megvannak a növekedés tartós alapjai. Ahhoz, hogy ez fenntartható legyen, erősebb fiskális aktivitásra lesz szükség. A labda immár nem az MNB, hanem a Pénzügyminisztérium, illetve az Innovációs és Technológiai Minisztérium oldalán pattog, még annak ellenére is, hogy a jegybank újfent elindította a piaci növekedést támogató programját, segítve ezzel az átmeneti időszakot.

– Az említett fiskális intézkedések hatására a válság alatt is nőhetnek a bérek?

– A bérek további emelkedéséhez teljesítménynövekedésre van szükség. A jövőben az extenzív válságkezelési időszakból át kell lépnünk egy tudásintenzív fejlődési szakaszba, amelyet a tartós növekedés jellemez. A kkv-szektorba – ez nagyrészt magyar tulajdonban van, a GDP 50 százalékát adja, és a hazai munkaerő 75 százalékát foglalkoztatja – kellene a fejlesztési és innovációs pénzeket irányítani. Fontos, hogy termelékenységbővülés itt is bekövetkezzen. A munkaerőt hatékonyabban kell foglalkoztatni, a szabad munkaerőpiacról még több munkavállalót kell bevonni. Azok a feltörekvő országok lesznek versenyképesek, amelyek a termelékenységi versenybe időben beszállnak.

– Elemzők szerint a forint folyamatos gyengülése ellenére továbbra sem valószínű, hogy az MNB kamatemeléssel reagál. Milyen következményei lennének a jegybanki alapkamat-emelésnek?

– A Magyar Nemzeti Banknak törvényi felhatalmazása, hogy az árstabilitás elérését és fenntartását biztosítsa. Az MNB inflációs célkövetési rendszert működtet, amiben akkor kell a kamatot emelni, ha ez szükséges a háromszázalékos inflációs cél fenntartható eléréséhez. A jegybank legfrissebb, júniusi inflációs jelentése alapján nem ez a helyzet. Az MNB nyilvánvalóvá tette, hogy egyetlen igazodási pontja az infláció kézben tartása. Amennyiben a nemzetközi inflációs folyamatok begyűrűznének, úgy időben lesznek kamatemelések. Mindaddig, amíg az alacsony infláció miatt alacsonyak a kamatok, a jegybank tudja segíteni a gazdasági növekedést. Vagyis, a fiskális politika elmaradt növekedéstámogató intézkedéseit kell helyettesítenie: ameddig csak lehet, be kell várnia, hogy a fiskális és a technológiai intézkedések felpörögjenek.

– Mikorra várható alapkamat-emelés?

– Az MNB előbb-utóbb, a globális infláció visszatérésével rákényszerül a kamatemelésre. Valószínűleg 2020-ra akár másfél-két százalék közelébe is emelkedhet a jegybanki alapkamat, a Fed, illetve az EKB ténykedéseinek függvényében. De ennek pozitív kihatása is lehet, mert a lakosság jelentős része rendelkezik forintmegtakarítással, így ha emelkednek a kamatok, még jobban megéri a forintot banki betétben, illetve magyar állampapírban tartani. A jegybanki szerepek világszerte megváltoznak, ezért a magyar jegybanki politikának is meg kell változnia. A jegybankok önmagukban már nem tudják a válságot kezelni, és egyben a gazdasági növekedést fenntartani, mert a kamatok csökkentésének már nincs további mozgástere, és nagymértékű kamatemelést sem tudnak végrehajtani, mert azt is figyelembe kell venni, hogy ez hirtelen drágítaná meg a hiteleket világszerte, ami visszafogná a növekedést.

– Meddig gyengülhet a forint?

– A forint gyengülése akár tovább is folyatódhat, mert a nemzetközi nagybefektetők a forint árfolyamának gyengítésére játszanak, noha a magyar gazdaság fundamentumai stabilak, és semmilyen forintgyengülést nem indokolnak. A magyar gazdaságra leselkedő veszélyek nem csak a világgazdasági konjunktúraciklus lecsengéséből fakadnak. Az IMF-nek és a Világbanknak ajtót mutató szuverén magyar gazdaságpolitika és a migrációellenes kormányzati tevékenység miatt számolni kell azzal, hogy a spekulatív nemzetközi pénzpiaci szereplők gyengítik a forint árfolyamát, amivel megnehezítik a magyar államadósság finanszírozását. Márpedig számos nemzetközi példa van arra, hogy a pénzpiacok az államadósság finanszírozásán keresztül akár egy demokratikusan megválasztott kormányt is megdönthetnek. Hangsúlyozom, a válság azokat a feltörekvő országokat fogja a leginkább érinteni, amelyek az elmúlt nyolc évben nem tudták csökkenteni az államadósságukat, mint például Görögország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország. Amelyek csökkentették, mint például Magyarország, azok könnyen túljuthatnak a válságon, sőt még a további növekedés lehetősége is fennáll, ha a jövőben bátrabb adópolitikai és technológiafejlesztési intézkedések történnek. A feltörekvő piaci szektorban nyolc év alatt 63 százalékkal nőtt a GDP-arányos adósságállomány, míg Magyarországon közel 15 százalékkal csökkent. Minden esélyünk megvan arra, hogy ezt a válságot leküzdjük, és a magyar gazdaság a nyolc év alatt kiharcolt növekedési pályán tudjon maradni.