Követhetetlen és kideríthetetlen, mennyi GMO-termék kerül a hazai boltok polcaira
Kell a magyar lencse
Közkedvelt élelmiszer-alapanyag a lencse, de a hazai üzletek szinte kizárólag ismeretlen hátterű külföldi, főleg kanadai, etiópiai, kínai termékeket árulnak. Annyi bizonyos, hogy aki biztonságos, magyar lencsére vágyik, annak nyomoznia kell utána, sőt valószínűleg csak nagy nehézségek árán talál. A magyar lencsetermesztés szinte megszűnt, a Demokrata utánajárt, mi az oka.Kezdjük néhány fontos adattal! Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO szerint a világ lencsetermése 2022-ben 6,65 millió tonna volt, ez 17 százalékkal több, mint a 2021-es 5,65 millió tonna. Még úgy is, hogy a világ összes lencsetermő területe 2017-től 2022-ig 6,5-ről 5,5 millió hektárra csökkent.
Vigyázz, GMO-gyanú!
Európa sajnos kis túlzással nincs jelen a globális lencsepiacon, legalábbis termelőként. Földrészünk behozatalra szorul ebből az étkezésben és a takarmányozásban is kiválóan használható haszonnövényből. Cseh Tibor, a Magosz főtitkára ugyancsak a FAO adataira támaszkodott, amikor a világ legnagyobb lencsetermesztő országait sorolta. Ezek szerint 2017-ben Kanada 2,46 millió, India 1,65 millió, az Egyesült Államok 413,5 ezer, Törökország pedig 340 ezer hektáron termelt lencsét. Európában Oroszország vezeti a sort a maga 217 ezer hektárjával, őt Spanyolország követi 36,5 ezer hektárral, majd Franciaország 15,5 ezer, Görögország pedig közel 8 ezer hektárral következik.
Az Európai Unió évente átlagosan 250 ezer tonna lencsét importál, főként Törökországból. Itt az összes termés 90 százalékát a vöröslencse adja. De érkezik lencse, és ezt látjuk a hazai csomagolásokon is, az USA-ból és még inkább Kanadából.
Ez az ország tehát a világ legnagyobb lencsetermesztője és exportőre. A baj csak az, hogy az észak-amerikai országban mintegy 140 különböző génmanipulált élelmiszer van forgalomban. Valójában a nagy termesztők, főként az USA, Kanada vagy Kína a GMO bajnokai. Azt pedig szintén nehéz elhinni, hogy például Etiópiában vagy Marokkóban, ahol a legnagyobb nyugati multinacionális agrárcégek eresztettek gyökeret, ne használnák a GM-technológiát úgy is, mint a modernitás szimbólumát és a lassan tízmilliárdosra duzzadó emberiség élelmezésének állítólag legjobb eszközét.
Igen, jó volna hazai lencsét vásárolni. Nemcsak a GMO elutasítása mondathatja ezt velünk, de a magyar termék hamisítatlan íze is. Ismerjük a jelenséget, a magyar hagyma, a holland hagyma nem ugyanaz.
Ugyanakkor a hazai lencse vetésterülete nagyon lecsökkent az elmúlt évtizedekben. Pedig a két világháború között még tízezer hektáron termesztették Magyarországon, és az 1960-as évek közepéig fontos népélelmezési cikként számoltak vele, bár a kolhozosítás után erőteljesen zsugorodni kezdett a termőterület, mivel a tervgazdálkodás a búzát, a repcét, a napraforgót, részesítette előnyben, mondván, ezeket sokkal gazdaságosabban lehet termeszteni.
Ezért már az 1970-es évektől kanadai és akkoriban kínai lencsét importált Magyarország. Aztán 1987-ben még fellobbant a szalmaláng, amikor történelmi csúcsot döntött a hazai lencsetermő terület mérete a maga több mint tízezer hektárjával, de ez a szám 2002-ben már ezer alá, 2008-ban pedig 50 hektárra süllyedt. 2017-ben pedig már kevesebb mint 24 hektáron termesztettek lencsét Magyarországon.
Túlélés Nemesvámoson
Nem értettek hozzá a téeszelnökök, legyint Pásztor Miklós.
– És ez a piaci keresletet is hosszú távra döntően meghatározta – mondja. A nemesvámosi gazda talán a legjelentősebb hazai egyéni lencsetermesztő. Gazdacsaládba született, dédszülei, nagyszülei egyaránt földművelők voltak, édesapja kertészként dolgozott. Az ő javaslatára fordult a lencse felé.
– Nemesvámos a feljegyzések tanúsága szerint már az 1880-as években lencsetermő vidék volt, jó a földje, a klímája. De aztán jöttek a kolhozok, és itt is inkább búzát, kukoricát vetettek. 1990-ben egyedüliként újrakezdtem itt a lencsetermesztést – eleveníti fel a kezdeteket Pásztor Miklós, aki ma azon a területen gazdálkodik, ami valaha az ükapjáé volt. Egykor 160 hektáron termelt búzát, takarmányt, merthogy lovat is tartott.
Idővel úgy döntött egészségi okokból, hogy lassít a tempón. Ma már összesen csak 12 hektárt művel, egyéb haszonnövényeket is termeszt, a lencse általában 4-5 hektárt tesz ki. De idén mindössze kettőt.
Amikor belefogott a lencsézésbe, a termést a veszprémi piacon értékesítette. Országszerte érdeklődnek a nemesvámosi lencse iránt. Mindig félretesz valamennyit az aktuális termésből, vetőmagnak. A többit főként postai úton küldi szét a megrendelőknek, de Veszprém környékén még a 2000-es évek elején is ő volt a gyermekétkeztetési rendszer és az egyetemi menzák egyik fő beszállítója is, a visszajelzések alapján mindig nagy sikert aratott a nemesvámosi lencse.
Viszont bizonytalan a termésmennyiség. Jobb évjáratokban akár egy tonnát is be lehet takarítani egyetlen hektárról, a tavalyi és az idei hozam azonban messze elmaradt ettől.
– A tavalyi termést elvitte a sok eső, idén nagyjából 250 kilót arattunk, az vetni talán elég lesz – mondja Pásztor Miklós, hozzátéve, hogy ma a lencse kilóját nagyjából ezer forintért lehet eladni, ez elég jó ár, de figyelembe kell venni, hogy ugyanekkora mennyiség termelési költsége 5-600 forint. Összességében tehát nem kiugró, de tisztességes haszonnal lehet lencsét termelni.
Célzottan támogatni!
Talán ezért javult valamit a helyzet, 2020-ban már 284 hektáron termesztettek lencsét hazánkban, igaz, majdnem kizárólag Győr-Moson-Sopron vármegyében. 2023-ra ismét csökkent a hazai termésterület, viszont újabb vármegyék kapcsolódtak be a termelésbe, ilyen értelemben napjainkra színesebb lett a paletta. A termelés a 2010-es években néhány tíz tonnát tett ki, de 2020 és 2023 között már 217 és 340 tonna között takarítottak be Magyarországon. Ám nem ez a legkönnyebben termeszthető haszonnövény.
– Mivel mérsékelten szárazságtűrő, az időjárási változások és szélsőségek, a hőhullámok és a száraz időszakok hatással vannak a lencse egyedfejlődésére is, illetve megnehezítik a növény termesztését. A lencse reproduktív fázisában kimondottan érzékeny a hőmérséklet növekedésére és a légköri aszályra, amely nemcsak mennyiségi veszteséggel, de minőségi romlással is járhat – avat be a növényélettani háttérbe a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Mendlerné dr. Drienyovszki Nórától megtudjuk, hogy hazánkban jelenleg a két elismert, fajtaoltalommal védett lencsefajta szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben, a Pinklevi és a Rézi, ezeket a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézete nemesítette. 2019-ben kaptak állami elismerést.
Nehezíti azonban a lencsetermesztést, hogy kifejezetten lencsére nincs támogatás. A vetőmagvásárlást állná ugyan az unió, de számlát kell felmutatni arról, hogy a termelő megvásárolta a vetőmagot. A FAO adatai szerint 2017 óta nem folyik érdemi vetőmagtermesztés Magyarországon, igaz, a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetének őszi vetésű fajtái 2022 óta hozzáférhetők. Hagyományos tavaszi vetésű mag azonban nincs a piacon, így Pásztor Miklós a saját termését veti vissza. Mint mondja, egy alkalommal kísérletképpen boltban vásárolt külföldi lencsét vetett. Tanulságos volt, merthogy a kikelt növény nem hozott magot.
– Zöldítés címén sem kapható támogatás a lencsére, pedig a gyökérzetén keresztül nitrogént pótol vissza a földbe, így javítja a talaj állapotát – magyarázza a nemesvámosi gazda hozzátéve, hogy egyedül a területalapú támogatást tudja igénybe venni.
Ezt egyébként idén az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint 13 termelő igényelte összesen 264 hektár lencsére.
Cseh Tibor, a Magosz főtitkára szerint általában is igaz, hogy itthon – elsősorban nagyfokú ökológiai érzékenységük miatt – háttérbe szorult a magfehérje-pillangósok termesztése. Ráadásul hazánkban még nem alakult ki a lencse stabil felvásárlói piaca, így bizonytalan az értékesítése is. Amúgy pedig az import termény két és félszer olcsóbb is, mint a hazai, ezen az árszinten sajnos nem tud termelni a hazai gazdálkodó.
Mégis van benne fantázia
Mendlerné dr. Drienyovszky Nóra szerint feltétlenül változtatni kell a fehérjenövények támogatási gyakorlatán, és a forrásokat kell nyitni a lencsetermesztők számára is. Ennek a növénynek ugyanis élelmiszer-alapanyagként van távlata, így a szakértő a vetésterület dinamikus növekedésére számít, már csak azért is, mert a szójatermesztő gazdaságok vetésforgójukba a lencsét is gond nélkül beilleszthetik, elsősorban öntözött körülmények között.
– A lencse termesztésének jövedelmezőségét több tényező határozza meg: a termőterület, a fajta helyes megválasztása, a meghatározó művelési, technológiai módszerek megfelelő alkalmazása és nem utolsósorban a kiépített, jól bevált piaci kapcsolatrendszer. Az sem mindegy, hogy étkezési célra vagy vetőmagnak termesztjük-e. A lencse alapvetően viszonylag csekély ráfordítást igényel: ősszel egy műtrágyázás, egy tavaszi rovarirtás és betegségekkel szembeni védekezés. A mi őszi vetésű fajtáink vetőmagigénye hektáronként nagyjából 50 kilogramm, ebből másfél-két tonna termés lehet – summázza Mendlerné dr. Drienyovszky Nóra hozzátéve, hogy az általuk nemesített őszi lencséből tavaly és tavalyelőtt már vetettek néhányan. Úgy látja, nő az érdeklődés.
Az Agrárminisztérium is a hazai termelés gyenge versenyképességében látja a legfőbb problémát, ennek ökológiai okai vannak, ráadásul más növények magasabb jövedelmezőséggel termeszthetők. Ezért a szaktárca is úgy véli, hogy fejleszteni kell a hazai termesztéstechnológiát, a nagyobb termésbiztonságú őszi vetésű fajtákra kell átállni, valamint szervezett termékpályát kell létrehozni integrációval, feldolgozóháttérrel. A kulcs a biztonságos eladás és a koncentrált, egységes minőségű árualap.
Az Agrárminisztérium érdeklődésünkre hangsúlyozta, hogy bár valóban nincs célzott lencsetermesztési támogatás, több forrás más jogcímen lehívható, például az alap-, az újraelosztó támogatás, a fiatal gazdák területalapú kiegészítő támogatása vagy a környezet- és klímavédelmi szempontból kedvező gazdálkodási módok alkalmazására ösztönző Agroökológiai Program.
A Magosz is úgy véli, célzott támogatások segítségével és a feldolgozókapacitás megteremtésével kellene stabilizálni a lencse kereskedelmi pozícióit. Cseh Tibor főtitkár szerint különösen az őszi fajták termesztésével lehetne növelni a termésbiztonságát és termőképességét. Fontos szempont az elővetemény-értéke is, mivel megköti a levegő nitrogénjét, ezáltal a talajt nitrogénben gazdagítja, így sokkal kisebb termesztésének az ökológiai lábnyoma.
A célzott támogatások szükségességére utalt Medlerné dr. Drienyovszky Nóra is. Hangsúlyozva, hogy ha a döntéshozók, a termelők és a fogyasztók egyaránt jobban megismernék a lencsét, stabil piac jöhetne létre. A szakértő is sürgetné az integrált termelési forma és a feldolgozóipar kiépülését, mert így több gazdálkodó is látna fantáziát a lencse termesztésében. És akkor, tesszük hozzá már mi, nem kétes importáruval lennének tele a magyar üzletek…