Nem hozott meglepetést, vagyis nem hozott semmi jó hírt a Statisztikai Hivatal legújabb munkaerő-piaci havi jelentése. Március-május időszakban a munkanélküliségi ráta 7,2 százalék volt, vagyis – ahogy gazdasági elemzők várták – nem mozdult el az egy hónappal korábbi rekordmagasságról. A ráta az idei első negyedév végén törte át a 7 százalékos határt, meglehetősen erős növekedéssel, hiszen a korábbi hónapokban még csak 6,9, 6,6, illetve 6,3 százalékos munkanélküliséget mértek. A növekedés az egy évvel korábbi szinthez képest immár óriási: akkor még csak 5,8 százalékon állt a munkanélküliség.

Félmillió láthatatlan

Pedig korábban úgy tűnt, a magyar munkaerőpiac megnyugodott, s beállt az 5-6 százalék közötti munkanélküliségre. A statisztikai adatok azt sugallták, a kilencvenes évek második felétől mérséklődött a rendszerváltozás sokkja, a munkanélküliség az évtizedre jellemző 10 százalékról 1998-ra 8 százalékra csökkent, 2000-ben 6,4 százalékos volt, majd 5-6 százalék között ingadozott. 2002-re már az ingadozások is megszűntek: egész évben sikerült az 5,6-5,9 százalékos sávban tartani a munkanélküliségi rátát.

Újra 6 százalék fölé 2003 elején csúszott a munkanélküliség, ekkor azonban még sikerült visszanyomni a fenyegetést: nyár végére a kormány mintegy százezer új munkahelyet teremtett (igaz, ebből 50 ezret a közszférában), s így a Medgyessy-kormány még a korábbi időszaknál is kedvezőbb, 5,5 százalékos munkanélküliséggel dicsekedhetett. Később azonban romlott a helyzet: 2003"2004 fordulóját már ismét 6 százalék körüli értékek jellemezték, 2004 őszén pedig beindult a tragikus egyensúlyborulás. Napjainkban 303 ezer munkanélküli van, 62 ezerrel több, mint egy évvel korábban.

– A kormány kijelentéseivel ellentétben nő a munkanélküliség, a beharangozott intézkedések semmilyen pozitív hatást nem gyakorolnak a munkaerőpiacra – vélekedett a tendenciáról Balsai István, a Foglalkoztatási Bizottság fideszes elnöke.

Csizmár Gábor munkaügyi miniszter ellenben árnyaltabb értelmezésre szólított fel. Szerinte a nagyobb munkanélküliség még jót is jelenthet: a kormány intézkedéseinek köszönhetően jó néhányan végre megmozdultak, s a korábbi passzivitás helyett ismét megjelentek a munkát keresők között.

A KSH statisztikája ugyanis megkérdezésen alapul, s azt jegyzi fel munkanélkülinek, aki a megelőző négy hétben aktív álláskeresést folytatott. Eszerint tehát nem tarják munkanélküliként nyilván azt, aki már a próbálkozást is feladta, vagy aki nem is akar dolgozni. Ahogy a miniszter fogalmazott: félmillió emberről semmit nem mondanak a statisztikák.

Csizmár Gábor szerint a munkanélküliségnél tehát sokkal pontosabb képet adnak a foglalkoztatási mutatók, s ebből kiderül, hogy Magyarországon a kormányváltás óta jelentősen javult a helyzet.

Emlékezetes, hivatalba lépésekor a szocialista kormány százezer új munkahely megteremtését ígérte a ciklus végére. S a miniszter arra hívja fel a figyelmet: ma 150 ezerrel kevesebb az inaktívak száma, mint a kormányváltás idején. A magyarázat nemességét azonban megtépázza, hogy Gúr Nándor, a Foglalkoztatási Bizottság szocialista alelnöke két héttel korábban ugyanerről a témáról azt mondta: „az elmúlt három évben 300 ezer új munkahely jött létre, 270 ezer azonban meg is szűnt”. Vagyis a foglalkoztatottak száma mindössze 30 ezerrel nőtt.

Kicsit gonoszan: kevesebbel, mint az az 50 ezer, amivel hatalomra jutása után a kormány túlduzzasztotta az állami alkalmazottak számát. Csizmár adataival szemben a Gúr-féle számokat már alá is támasztják a KSH adatai. Amiből azonban az is kiderül: valójában a foglalkoztatottság csak 2003 első felében nőtt jelentősen, azóta nemhogy megtorpant a növekedés, de egyenesen csökkent a munkahelyek száma. 2003 nyarán 3,97 millió foglalkoztatottat talált a Statisztikai Hivatal, ami év végére 3,90 millióra esett. 2004-ben ekörül stagnált a foglalkoztatottság, 2005-ben pedig tovább csökkent, 3,88 millió körüli értékre.

Az állását elveszítő mintegy 90 ezer fő 70 ezerrel növelte a munkanélküliek számát, a többiek – a miniszter szavaival ellentétben – kikerültek az ellátórendszerből. S a 2003 közepi állapotokhoz képest már messze nem igaz az inaktívak (tehát aki nem dolgozik, és munkanélkülinek sem számít) számának csökkenése: ma szinte pontosan ugyanannyian vannak, mint két évvel korábban. S ne feledjük: a gazdaságilag aktívak számának növekedése önmagában azért sem eredmény, mert ebben a kategóriában a munkanélküliek is benne vannak…

Leszakadó régiók

Hogy a kormány munkaügyi politikájával nagy baj van, arról leginkább a pályakezdő munkanélküliség rohamos növekedése árulkodik. A 2002-es kormányváltás időszakában a 15-24 éves népességnek mindössze 11,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy keres munkát, de nem talál. Mára 19,2 százalékra nőtt a legfiatalabbak munkanélküliségi rátája, ráadásul úgy, hogy hónapról hónapra emelkedik 0,1-0,2 százalékponttal.

A magyar fiatalok napjainkra Európa mostohagyermekeivé váltak: az Európai Unióban 18,8 százalékos a korosztály munkanélküliségi mutatója, sőt a régi tagállamokban csak 17,2 százalék. A különböző korcsoportokat vizsgálva egyébként mindenhol nőtt a munkanélküliség 2002 óta.

A 25-29 éves korosztály rátája 6,9 százalékról 8 százalékra, a harmincasoké 5,7 százalékról 6,6 százalékra, a negyveneseké 4,3-ról 5,6-ra, az ötveneseké 3,7-ről 4,2-re. Csupán a hatvan fölöttiek körében csökkent a munkanélküliség, 1,8-ról 1,5 százalékra (nem nyugdíjazások miatt történt így, körükben tényleg nőtt a foglalkoztatottság). A munkanélküliség növekedése ismét erősíti az ország szétszakadását.

Budapest környékén nem nehéz munkát találni, az ország közepén továbbra is 4-5 százalék közötti a munkanélküliség. Nyugat-Dunántúlon szűntek meg munkahelyek, de csak néhány tizedponttal romlott a helyzet. Dél-Dunántúl már jobban megszenvedte a multik kivonulását: a 2001-es 7,6 százalékról 8,6-re nőtt a régió munkanélkülisége.

Borsos József, a Zala megyei közgyűlés elnöke például épp a múlt héten kért hatékonyabb munkahelyteremtő támogatásokat a szakminisztertől, mivel a megyében másfélszeresére nőtt a munkanélküliség a kormányváltás óta. Ahogy fogalmaz: a kis- és középvállalkozások fokozott támogatására lenne szükség, ezek tudnák hosszú távon is foglalkoztatni az egyre jelentősebb számú munkanélkülit.

Hiába épült meg Miskolcig, s majdnem Debrecenig az autópálya, Kelet-Magyarország ismét távolodik Európától. Dél-Alföldön egyetlen év alatt 6,3-ról 8,1 százalékra nőtt a munkanélküliség. Észak-Alföldön 7,3 százalékról 9,1-re. S a legszegényebbnek számító Észak-Magyarország régióban 9,9 százalékról 11 százalékra. Borsodban tragikus a helyzet, a helyi munkaügyi központ közlése szerint a tavalyi 17,6 százalékkal szemben immár a lakosság 18,3 százaléka munkanélküli.

A tendenciák már-már visszaszoruló etnikai feszültségeket is újjáélesztenek a munkaerőpiacon. Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke egy konferencián arra hívta fel a figyelmet: a hazai cigányság körében soha ilyen munkanélküliség és leszakadás nem volt tapasztalható. Településtől függően a romák körében 50-90 százalékos a munkanélküliek aránya, bizonyos falvakban egyetlen cigánynak sincs munkahelye, Szabolcsban naponta 120 roma válik munkanélkülivé.

Az elnök úgy vélekedik, amennyiben nem történik változás, a helyzet társadalmi békétlenséget fog előidézni a cigányság és a többségi társadalom között. Csökkenő támogatás Csizmár Gábor munkaügyi miniszter nyugodt. Gondolatmenete szerint az sem baj, ha a következő hónapokban tovább nő a munkanélküliségi ráta, akár 1-2 százalékponttal is, hiszen az csak azt jelenti, hogy még több inaktív jelenik meg a munkakeresők között.

S egyébként is, még messze vagyunk az Európai Unió 9 százalékos mutatójától, nem is beszélve a szlovákok 11,4, vagy a lengyelek 18,3 (!) százalékos munkanélküliségétől. Ennek ellenére a kormány néhány változtatással próbálkozik a munkaerő-támogatási rendszerben. A fiatalkorúak elhelyezkedésének megkönnyítésére októberben indul a Start-program, amely lehetővé teszi, hogy pályakezdők foglalkoztatása esetén a munkaadók a 34 százalékos járulék helyett egy évig csak 15 százalékot fizessenek, s további egy évig 25 százalékot.

A kedvezmény nem csak egy munkahelyhez köthető, munkahelyváltás esetén a fiatal magával viheti azt a következő céghez. A kormány élénkülő munkakeresést vár a munkanélküli segély rendszerének reformjától. Az elképzelések szerint a segély maximumát az eddigi 44 ezer forintról 68 ezer forintra emelik, ez azonban a jelenlegi háromnegyed év helyett csak negyed évig jár, utána 34 ezer forintra csökken. Ha azonban a jogosult nem tölti ki a teljes időszakot, a megspórolt pénz felét egy összegben kifizeti számára a kormány.

Batiz András kormányszóvivő pedig azzal nyugtatta a közvéleményt a Statisztikai Hivatal közleményének másnapján: a kormány fokozott támogatást nyújt a kis- és középvállalkozások munkahelyteremtéséhez, különös tekintettel a hátrányos régiókra. Idén eddig 68 cég kapott 1,5 milliárd forintot 1704 munkahely létrehozására. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy ezzel a kormány ki is osztotta a Munkaerő-piaci Alap teljes idei támogatását, ami ráadásul jóval kevesebb a tavalyi 2 milliárd, a tavalyelőtti 5,6 milliárd vagy az azt megelőző 3,6 milliárdos összegnél.