Valójában a „híres magyar pirospaprika” már sok változáson ment át. A XX. század első harmadáig csupán a duhaj magyar virtushoz illő erős paprika jelentette a fűszerpaprikát. Mivel a külföldiek ízlésének ez legfeljebb kuriózumként felelt meg, 1928-ban jött az első nagy áttörés.

Kifejlesztették a csípős-mentes változatot, amelyből a korábbi mennyiség többszörösét sikerült exportálni. A hatvanas évekig maradt ez a két fajta típus, a nagyüzemi termelés azonban újabb kihívást jelentett az ágazatnak. A gépi szedés igényeinek megfelelő bokortípusú, csokros termés elhelyezkedésű fajtákat állítottak elő. A kor igényeinek megfelelően jelenleg a vegyszeres védekezés nélkül is termeszthető, betegségekkel szemben ellenállóbb fajták nemesítése folyik.

Valójában az a növény, amit az átlagember egyszerűen pirospaprikának lát, húsz államilag elismert különböző fajtát takar. A feladat a jelen szakemberei számára is ugyanaz: úgy fejleszteni a magyar paprikát, hogy jellemzőiben tökéletesedjen, de lényegét tekintve megmaradjon hungarikumnak. S az idei hűvös-esős nyár a magyar paprika számos gyengeségét tette láthatóvá.

– Emberemlékezet óta a legnehezebb éven van túl az ágazat – mondja Katona Antal, a Fűszerpaprika Terméktanács titkára. – Az uniós csatlakozással megszűnt a 42,5 százalékos védővám, s az olcsóbb spanyol, dél-amerikai fűszerpaprika elárasztotta az országot. A húsfeldolgozók egyből átálltak erre, mert azt gondolják, nincs jelentősége, hogy a termékeikbe 2-3 százalékban bekevert paprika jobb vagy gyengébb minőségű. Ráadásul a kedvezőtlen időjárás miatt tavaly a szokásosnál jóval gyengébb termést tudtak produkálni termelőink, idén pedig még a tavalyinál is rosszabbak a kilátások. A tavalyi rossz idő kétszeresen is sújtotta a magyar termelőket. A gyengébb hozamokat áremeléssel próbálták kompenzálni, azonban kiderült, hogy az erős versenyhelyzetben a nemzetközi vevők még a magyar paprika esetében sem fogadják el a nagymértékű áringadozást. Másrészt az itthon fellépő paprikahiányt a feldolgozók úgy próbálták kiegyensúlyozni, hogy külföldről vásárolt alapanyagot kevertek a hazai őrleményekbe. Az eredmény, az aflatoxinbotrány nemzetközileg is sokat ártott a magyar paprika hírnevének, hiszen itthon és külföldön is többtonnányi terméket kellett levenni, és megsemmisíteni a boltok polcairól (Demokrata, 2004/44. és 46.).

– Valójában erősen túlzott a sajtó, amikor illegális bekeverésről, mérgezésről cikkeztek – vélekedik Kapitány József, a Kalocsai Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht. igazgatója. – Zamatában a magyar fajták elsők a világon, de mivel itt kevesebb a napfény, mint a déli országokban, megengedett, hogy a gyárak színjavítóként bekeverjenek egy bizonyos mennyiséget.

Más kérdés, hogy a forgalmazók nem ellenőrizték a bekevert paprika minőségét, nem vették észre, hogy az a szállítás alatt berothadt. Az aflatoxint termelő gomba ugyanis természetes módon jelen van a paprika bogyóján, de szakszerűtlen szárítás és tárolás esetén komoly rothadást okoz, melynek következménye a gomba mérgező anyagcsereterméke.

A magyar fűszerpaprika-őrlemény kereskedelme hamar kiheverte a tavalyi botrányt, Nyugat-Európában továbbra is a magyar paprikát tartják etalonnak. A bekeverést azonban idén sem kerülhetik el a gyártók. A napsütésben szokatlanul szegényes nyár miatt a hazai paprika a szokásosnál is sápadtabb, s a gyakori esők miatt a termés is kevesebb, silányabb minőségű, mint a normális években. Így idén is mintegy 1500-2000 tonna őrleményt kell importálni Magyarországra.

A nemesítők örök törekvése: olyan növényt kifejleszteni, amely ellenálló a fertőzések legszélesebb skálájával szemben, s mostoha időjárás mellett is kedvező hozamokat biztosít. Az elmúlt években azt hitték, hogy a Fűszerpaprika Kutatóban kifejlesztett, a különböző kórokozók ellen védő, a növényekbe beépített specifikus rezisztenciagének tökéletes védelmet biztosítanak a paprikának. A rezisztenciagénekkel gazdagított új fajtákra büszkék a kalocsaiak, ami a fantázianevekben is megmutatkozik.

A „Kaldóm”-ot például a kalocsai dómból rövidítették, felálló termésével templomtoronyra emlékeztető formája miatt, a „Kalmár” névvel a közelmúltban elhunyt nemesítő kolléga Márkus Ferenc emlékének állítottak emléket, de a „Kalóz”, a „Kalorez” fajtanevek is a kalocsai eredetre utalnak. Az idei nyár azonban megcáfolta a rezisztenciagének mindenhatóságába vetett hitet.

– A nyár nagy részében rendkívül magas volt a levegő páratartalma. A növény nem tudott párologtatni, minden légzőnyílását kinyitotta, így viszont óriásira nőtt a fertőzés lehetősége. A kórokozók ezt követően a vízzel telt levelekben tovább terjedtek, egészen addig, amíg szárazabbra nem fordult az idő, majd az újabb nedves időszakokban megint tovább. Ennek következtében a specifikus rezisztenciagéneket is tartalmazó növényeken is fertőzésre utaló foltok jelentek meg – magyarázza Szarka János, a Primordium Kft. kutatója.

A rezisztens fajtákon a szélsőséges időjárási körülmények között megjelenő betegségtünetek oka, hogy a specifikus rezisztenciagének beépítése során lerombolódott a növényeknek általános védekezőképessége. Másfél évtizede a növényi betegség ellenállóságának kutatása során egy olyan génre bukkantak, amely az általános védekezési rendszert olyan magas szinten állítja helyre, hogy a növény specifikus rezisztenciagének nélkül, saját erejéből is képes megvédeni magát a különböző kórokozókkal szemben. A gén az általános védekezési rendszer angol megfelelőjére (general defense system) utaló, nemzetközileg elfogadott gds jelet kapta – tájékoztat Csilléry Gábor, a Budakert Kft. nemesítője. A kutatók be is mutatták új fajtáikat a Kht. tenyészkertjében.

A fertőzésekre fogékony fajták mellett valóban diadalmasan emelkedik az új fejlesztés eredménye. Erőteljes növekedésű, levelei és bogyói sűrűbben állnak, termése hosszabb. S a lényeg: semmiféle elszíneződés, fertőzésre utaló folt nem csúfítja sem a termést, sem a leveleket. A tudósok azt ígérik: az új technológiával lényegesen egyenletesebb hozam mellett dolgozhatnak a termelők, jelentősen csökkennek a növényvédelemre fordított költségek, s így megduplázódhat a paprikán elérhető nyereség. A kutatók tisztában vannak vele, hogy a nemesített fajták és a vad fajok egyesítése, vagyis szupernövények létrehozása tökéletesen szinte kivitelezhetetlen.

A nemesítő munka következő lépéseként most mégis erre törekednek. A gds-gén és a specifikus rezisztenciagének egy fajtában történő egyesítése nemcsak gazdasági, hanem fajtavédelmi szempontból is indokolt. Bár a fajtavédelmi szabályok miatt pirospaprika- őrleményt most is csak olyan növényből lehet gyártani, amelynek szaporítóanyagát a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht. biztosította (lásd keretes írásunkat).

A létrehozandó, ún. multirezisztens hibridek további előnye, hogy a jog mellett biológiai eszközökkel is gátolja a feketén-termesztést. A hibridek ugyanis nem szaporíthatók tovább, ráadásul a gds gént sem lehet könnyen elkülöníteni bennük. Utóbbi már a találmány ellopása ellen biztosít védelmet, amit komoly veszélynek tartanak a kutatók. A hibridértékesítés hátránya ugyanakkor, hogy a termelőknek a magas hibridmag-árak miatt a korábbinál nagyobb befektetést jelent, így az új fajtákkal csak akkor lépnek majd piacra, amikor ennek meglesznek a feltételei.

A lehetőség tehát adott, hogy a pirospaprika a XXI. században is hazánk egyik büszkesége maradjon. A kutatók szerint a siker másik része már nem rajtuk múlik: ez a magyar termelők érdekeit messzemenően figyelembe vevő kereskedelmi tevékenység.

* * *

Elhagyatott paprikaágazat

A kalocsai Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht.-t 1917-ben alapították, abból a célból, hogy őrködjön a magyar paprika minősége fölött. Az országban egyedülálló cég fejlesztette ki mind a húsz, államilag elismert pirospaprika-fajtát, amelyek a szabadalmaztatás után 25 évig a tulajdonát képezik – termesztésükre tehát csak a Kht. engedélyével kerülhet sor. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hivatásos paprika-termesztők 90 százaléka az intézettől veszi a magot. Aki nem a Kht. által engedélyezett magot használja, semmiféle mezőgazdasági támogatást nem igényelhet. A magok egyharmadát (8-10 ezer tonnát) maga az intézet termelteti, a többit (10-15 ezer tonnát) a feldolgozókkal szerződésben álló termelők – de ezt is az intézet ellenőrzése alatt. A minőségmegőrzés jegyében a kht. évente többször tanácsadásokat, konferenciákat, bemutatókat szervez a termelőknek. Az utóbbi években azonban a kht. egyre nehezebb körülmények között harcol a magyar paprika minőségéért.

– Elmaradtak, vagy csökkennek a nemzeti támogatások, a költségvetés ma már csupán 10-15 százalékát biztosítja az intézet működési költségeinek – szembesít a borús helyzettel Kapitány József igazgató. – A hiányt hazai és uniós pályázatokon próbáljuk pótolni, három cég pedig élt azzal a törvényi lehetőségével, hogy inkább közvetlenül ide fizesse az innovációs járulékot. Összességében azonban jelentősen csökkentek a kutatás-fejlesztésre fordítható költségek. Pedig a paprikára különösen igaz, ami általában is a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos „megtakarításokra”: a jelenben megspórolt pénzek többszörösét veszítjük el a jövőben, ha nem haladunk a korral. Egyelőre azonban úgy tűnik – s a támogatások hiánya csak egy a jelekből -, hogy a politikai döntéshozóknak nem dobogtatja meg a szívét az erős paprika.

Az igazgató szavai szerint az ágazat csak a szokásos földalapú támogatást kapja meg, fajtavédelemre, fejlesztésre már nem biztosít keretet a költségvetés.