Az amerikai hitelválság globális gazdasági krízist okozhat

Ha volt olyan közgazdász, aki eddig nem tudott a másodlagos jelzálogpiac létezéséről, most egy életre megtanulta a működését. A kölcsönök tömeges bedőlése lavinát indított el, közvetve neves befektetési alapokat és bankokat ingatott meg szerte a világon. Miközben a nemzetközi tőkepiacok új csontvázak előbukkanását várják, a jegybankok és tőzsdék egységes reagálása felhívta a figyelmet arra, hogy mára egy lényegében egységes és egynemű világgazdaság alakult ki, amelynek szegmensei minden eddiginél jobban megérzik a másik gondját-baját. A globális hullámverésben a kis magyar vitorlás bármikor léket kaphat.

A 2001-es New York-i terrortámadás okozta pánik óta nem tett ilyet az Európai Központi Bank. Augusztus 9-én és 10-én több mint 150 milliárd euróval árasztotta el a kontinens pénzpiacait, miután a bankok az őket is elérő válság és bizonytalanság hatására egyre gyanakvóbban kezdték méregetni egymást, és ezt megérezték a kamatlábak is. Hasonló lépést tett az amerikai, a japán és az ausztrál jegybank is. Ezzel párhuzamosan öntötték el a világ értéktőzsdéit: mindenekelőtt a banki részvények okozták az indexek hanyatlását.

Áldozatok

Armando és Elizabeth, egy négygyermekes amerikai házaspár 2005 novemberében döntött úgy, hogy 540 ezer dollárt fizet a főváros közelében található Clarksburg elővárosában álmaik lakásáért. A Beazer Homes USA, az ország egyik legnagyobb építő vállalata felajánlotta nekik, hogy a bank helyett elintézi a jelzáloghitelüket. Hamar kiderült azonban, hogy gyenge a hitelképességük. A cég erre azt javasolta nekik, hogy „papíron” növeljék meg a bevételeiket: a kölcsönt igénylő dokumentumokban állítsák azt, hogy jövedelmük származik korábbi otthonuk bérbeadásából. Vonakodva bár, de belementek. Ma már közel egymillió dolláros adósság terheli a két ingatlant, melyek az árverés szélére kerültek. Az évi 145 ezer dolláros családi kassza nem sokat segít.

Minderről az amerikai BusinessWeek hetilap számolt be. A vállalat tömegesen alkalmazta ezt a taktikát, hogy új lakóparkjaiba vevőket toborozzon. Talán már bánja: az amerikai tőkepiaci felügyelet vizsgálatot indított, és bejelentkezett az igazságszolgáltatás is. Főhet a cég vezetőinek feje amiatt is, hogy augusztus elsején részvényeik egy nap alatt húsz százalékot veszítettek értékükből azon tőzsdei pletykák hatására, hogy a céget csőd fenyegeti.

A kis sorstragédiák közvetve óriási hatással vannak a tőkepiacokra. A pénzügyi recessziót még a legügyesebbek is megérzik. „A Harvard a világ legjobb egyeteme. És a leggazdagabb. Mégis, az elit intézmény 350 millió dollárt veszített, amikor egy olyan befektetési alapba invesztált, amelyik a minap majdnem összedőlt” – írta némileg ironikusan a Financial Times német kiadása. Persze az intézményt nem kell sajnálni, hiszen vagyonának alig több mint egy százalékát bukta el, és korábban évekig busás hasznot húzott ebből a befektetésből. Figyelemre méltó tény, hogy a Harvard alapítványának kezelője az a Mohamed el-Erian, aki korábban 15 évig dolgozott annak a Nemzetközi Valutaalapnak, amely ezekben a napokban nem győzi hangsúlyozni, hogy pánikra semmi ok.

A bóvli bosszúja

A tőkepiacok szempontjából jelentős nagyvadak azonban az említett spekulatív, magas kockázatú és hozamú befektetési alapok (hedge fundok) és kezelőik, illetve az ezekből jócskán bevásárló kereskedelmi bankok. Előbbiek ugyanis az utóbbi évekre jellemző hatalmas kockázatvállalási hajlandóság és likviditás közepette felvették alapjaikba a kockázatos jelzáloghitelek fedezetével származékos (különböző nyelveken bóvlinak vagy hulladéknak nevezett) értékpapírokat. Ez volt az egyik hiba.

Az eredendő bűn azonban korábbról eredeztethető. A már évtizedek óta létező másodlagos jelzálogpiac az Egyesült Államok ingatlanpiaci boomja közepette kapott szárnyakat, és a központi bank monetáris lazítása erre csak ráerősített. Az utóbbi évek kamatemelései, és az ingatlanlufi kipukkadása oda vezetett, hogy a felvett hitelek jó részét nem tudták visszafizetni. Amerikában a pénzintézetek az elmúlt években már úgy hiteleztek az építkezőknek és a lakáskeresőknek, hogy a kölcsönt felvevőknek még saját tőkét sem kellett felmutatniuk.

A figyelmeztető jelek hónapok óta sokasodtak: a New Century, az USA második legnagyobb másodlagos jelzálog-hitelezője tavasszal vált fizetésképtelenné. A válság mára elérte a „normál” jelzálogpiacokat, sorra dőlnek be a hedge fundok, és meginogtak a hagyományos befektetési alapok is. A Bear Stearns brókerház két alapjának is befellegzett, csődöt jelentett az egyik legnagyobb amerikai jelzálog-hitelező, az American Home Mortgage. Nehéz helyzetbe került a Goldman Sachs két alapja is, és persze a cég részvényei is lejtmenetbe kezdtek. Több alap zárolta a befektetők pénzét „a piaci helyzet stabilizálódásáig”.

A bajok tehát hamar átgyűrűztek Európába. Németországban a kormány és a bankok tettek össze több milliárd eurót az amerikai jelzálogpiacon óriási veszteséget szenvedett IKB Deutsche Industriebank megsegítésére. A hitelintézet temérdek német kis- és középvállalat pénzszükségletét biztosítja, de kimerészkedett a tengerentúlra is. Mind több pénzintézet ismeri el a legnagyobb európai gazdaságban, hogy anno sokat vásároltak a bóvliból.

A következő hetek és hónapok döntik el, mely szektorokba ér el a válság, és érinti-e a reálgazdaságot is. Egyes elemzők szerint a piac hamar észhez tér, sőt most éppen egy egészséges öntisztítási folyamat vette kezdetét. Más jóslatok szerint, ami most jön, olyat a világ az 1929-es gazdasági válság kezdete óta nem látott.

Az optimisták, mint például a Nemzetközi Valutaalap, de számos bróker és szakértő is azt hangsúlyozzák, hogy a teljes amerikai jelzáloghitel-állománynak csak 14 százaléka tartozik a másodlagos körbe, így nincs miért válságot vizionálni. A világban sehol nincs inflációs nyomás, javulnak a termelékenységi mutatók, rugalmas és erős az Egyesült Államok gazdasága, jól teljesítenek a nagyvállalatok szerte a glóbuszon – mondják. Mindaz, amit látunk, csak félelem az ismeretlentől.

A borúlátóbbak arra hívják fel a figyelmet, hogy az új kibocsátásokat óvatosan fogadó nemzetközi kötvénypiacok fékezhetik a likviditás- és a kockázatvállalási hajlandóságot, ezek csökkenése pedig drágíthatja a vállalati hiteleket. Ez a beruházási ütem csökkenéséhez, az pedig a lakosság visszaeső fogyasztásával a gazdasági növekedés gyengüléséhez vezethet. Megérezték a felfordulást a pénzhiány rémétől bepánikolt nyersanyagpiacok is. Ketyeg a hitelpiaci bomba: egyre több kölcsön dől be ezekben a hetekben és hónapokban, ahogy a feltételek szigorodnak, és a havi törlesztőrészletek emelkednek. Mindez már érintheti a jó hitelképességű ügyfeleket is. Ez visszaveti az ingatlanpiaci keresletet, ami a lakásárak csökkenését és az adósok helyzetének további romlását eredményezi. A dominósor bármeddig elérhet. További alapok és pénzintézetek megrendülése mellett hatalmasat zuhanhatnak a részvénypiacok: a befektetési guru és önjelölt jós Marc Faber szerint Amerikában 20-30 százalékos zuhanás is elképzelhető.

Főpróba összeomlás előtt

Hazánkban is érezhető a negatív hatás: a Budapesti Értéktőzsde, amely nemrégen 30 ezer pont felett is járt, múlt pénteken megközelítette a 27 ezret. Persze a magyar bankok, hasonlóan európai társaik többségéhez, nem foglalkoznak másodlagos jelzálog-hitelezéssel. Három befagyasztott alap (a francia BNP Paribasé) egyébként itthon is kapható volt. A legtöbb szakértő úgy véli, a robusztus világgazdasági növekedésnek köszönhetően a válság kezelhető lesz, ám egy recesszió esetén könnyen beüthet a krach.

A The Economist arról ír, hogy a legfontosabb gazdasági mutatóival együtt az utolsó oldalakon felsorolt 42 ország között jelenleg az USA gazdasági növekedési kilátásai a leggyengébbek: kereken kétszázalékos emelkedést prognosztizálnak. A helyzet még romolhat. Számos kedvezőtlen adat látott napvilágot a fogyasztás, autóértékesítés, termelékenység terén. Az említett listán Magyarország 2,7 százalékkal szerepel, és ezzel a 8., de nála lassabban csak olyan gazdaságok növekednek, mint az Egyesült Államok, Japán, Svájc, Franciaország vagy Kanada. A brit hetilap azt is írja, hogy a feltörekvő piaci országok, melyekhez hazánk is tartozik, erőteljesen bővülnek; hatalmas devizatartalékaikkal és fizetésimérleg-többletükkel mintegy bebiztosították magukat a piac szeszélyei ellen. Bár nem írják, a táblázatból kiolvasható: Magyarország az a bizonyos kakukktojás. Meglátásuk szerint a világgazdaság elég rugalmasnak tűnik, hogy ezt a krízist túlélje, de a mostani piaci nyugtalanság talán a főpróbája az igazi válsághelyzetnek, amely majd akkor fog kialakulni, ha visszaesik a fellendülés.

Úgy tűnik, Magyarországnak továbbra is „undorító szerencséje” van, és elkerüli a pénzügyi válságot – így fogalmazott még júliusban a londoni folyóiratnak Juliet Sampson, az HSBC bankcsoport szakértője, persze nem az idei, hanem a tavalyi évre utalva. A szó (disgustingly) egyébként a legtöbb magyarországi médiumban különös metamorfózison ment keresztül, és valami különös véletlen folytán a szóösszetételből a (Piszkos Fredék óta talán még elismerést és vállveregetést is kiváltó) „piszok szerencse” lett.

Feltörekvő piaci válság a következő hetekben nem várható. Miként arról a portfolio.hu beszámol, a Creditsights elemzésében az elmúlt éveket tekintve történelmi mélypontra helyezi ennek esélyét. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az amerikai hitelpiaci elemző cég 25-ös toplistáján (mely a 30 napon belül bekövetkező pénzügyi válság kockázatának szintjét mutatja) Magyarország – kiigazítás ide, brüsszeli támogatás oda – jelenleg a 7. helyen áll Venezuela, Törökország, Oroszország, Peru, Horvátország és Pakisztán után.

Egy esetleges devizaválság esetén a Creditsights minket tart az egyik legesélyesebbnek arra, hogy azt megérezzük. Köszönhető ez annak, hogy a mienk az egyik legnyitottabb gazdaság a világon. A lanyhuló európai fellendülés, a növekvő válságjelek közepette sereghajtó hazánk lélekvesztőjének kormányosai a sokadik figyelmeztetést kapták.

Monostori Tibor