Az MSZP szerint ezzel évi 15-20 ezer forint veszteség érné az időseket. A Fidesz viszont úgy véli: mivel tavaly 4,2 százalékkal csökkent a nyugdíjak értéke, a „befagyasztás” épp őrizné a vásárlóerőt. Idén januárban egyébként a szocialisták csökkentették 8 százalékkal az induló nyugdíjellátásokat. Hosszú távon szakértők szerint fenntarthatatlan a jelenlegi rendszer.

„Orbán ismét a nyugdíjasoktól venne el” – jelent meg több lapban fizetett hirdetésként a szocialista érzelmű Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének felhívása, amelyben számításokkal próbálják igazolni: 2010-ben évi 16 ezer, 2011-ben 17 ezer forint veszteség érné a nyugdíjasokat, amennyiben a jelenlegi rendszerről átállnának egy olyanra, ahol az infláció értékével növelnék a nyugdíjak összegét. A számításokat a Fidesz elnökének egy zártkörű beszélgetésről kiszivárgott kijelentése ösztönözte, amelyben elhangzott: a Gyurcsány-kormány bukása után két év válságmenedzselés és megszorítások várhatók, ennek ellenére nem vennék el a 13. havi nyugdíjat, de befagyasztanák az ellátásokat, vagyis legfeljebb az inflációnak megfelelő mértékben emelnék. Orbán Viktor azonban a héten az Idősügyi Tanács előtt állította: csupán arra célzott, nem fordulhat elő még egyszer, hogy 3,8 százalékkal csökkenjen a nyugdíjak értéke. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a gazdaság stabilizálása érdekében végrehajtandó megszorítások reálbércsökkenéssel járnak, ebben az esetben pedig az inflációhoz történő rögzítés épp segítene a nyugdíjak vásárlóerejének őrzésében.

Évtizedes szárnyalás

A nyugdíjakat ugyanis pillanatnyilag az úgynevezett svájci indexálás alapján határozzák meg, ahol 50 százalékban az infláció, a másik 50 százalékban viszont a béremelések átlagos szintje határozza meg az emelés mértékét. Nyilvánvaló, hogy ha a bérek az infláció fölött nőnek, akkor ennek hasznából – 50 százalékos mértékben – a nyugdíjasok is részesülnek. Ha viszont a béremelés alatta marad az inflációnak – vagyis csökkennek a reálbérek –, a nyugdíjasokat is veszteség éri. A növekvő időszakot példázza az 1997–2006 közötti korszak, 2007-ben azonban megfordult a tendencia, és nagyon úgy tűnik, hogy az idei év is a csökkenés jegyében telik.

Hogy az inflációhoz, vagy a bérek emeléséhez kössék a nyugdíjemelést, már a kilencvenes évek elejétől komoly vitákat keltett. A rendszerváltozás előtt az állam egyedi döntésekkel határozott a nyugdíjemelésekről. Az MDF-kormány 1992-ben vezette be az úgynevezett „bérkövető” nyugdíjemelést, vagyis amikor a nyugdíjak a bérekkel azonos mértékben változtak. Csakhogy ekkoriban évi 2-4 százalékkal csökkent a fizetések értéke, s velük együtt a nyugdíjaké, úgyhogy az idősügyi szervezetek azt követelték: inkább az inflációhoz kössék a nyugdíjemeléseket. Végül 1997-ben döntöttek a kettő kompromisszumát jelentő svájci indexálás bevezetése mellett.

A nyugdíjasok egyébként rosszul jártak a változtatással, ugyanis épp 1997 volt az, amikor a bérek növekedése hirtelen az infláció fölé került, és ott is maradt egy évtizedig. A nyugdíjasok így csupán a dolgozók „nyereségének” feléből részesülhettek, 2001-től azonban már ez sem volt kevés. Különböző rendkívüli intézkedések miatt ebben az évben a nyugdíj növekedése már 7 százalékponttal meghaladta az inflációs rátát. 2002-ben 10 százalékpont volt a különbség, és évi 8-4 százalékpontnyi többlet egészen a 2006-os választásokig fennmaradt. A Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének számításai szerint az időskori juttatások értéke ekkor 40 százalékkal haladta meg a 2001. évi értéket.

Valójában azonban a növekedés nagy részét nem a svájci indexálásnak köszönhetik a nyugdíjasok. Sokkal inkább annak, hogy 2003-tól bevezették a 13. havi nyugdíjat, ami 2006-ig minden évben egyheti többletet hozott. Csak ennek köszönhető, hogy például 2004-ben is nőtt a nyugdíjak értéke, noha abban az évben a reálbérek 1 százalékos csökkenést mutattak (a svájci indexálás szerint ez 0,5 százalékkal húzta volna le a nyugdíjak értékét).

Rosszul jártak

2007-től azonban megváltozott a helyzet. Tavaly 4,8 százalékkal csökkent a bérek értéke, aminek eredményeként a nyugdíjak vásárlóereje is 2,4 százalékkal esett vissza. S nem várható fordulat az idei évben sem. A jegybank legújabb prognózisa szerint az infláció aligha süllyed 6,3 százalék alá, a KSH tájékoztatója viszont arról szól, hogy a nettó bérek mindössze 6,2 százalékkal gyarapodtak az első negyedévben.

Ennél azonban sokkal rosszabb a helyzet, ha az úgynevezett „nyugdíjas inflációhoz” viszonyítjuk a nyugdíjak elmúlt két éves alakulását. A nyugdíjas inflációs rátát azóta tartja külön nyilván a Statisztikai Hivatal, amióta felismerték: az idős korosztály egész más arányban fogyaszt a különböző javakból, mint az aktívak. Kevesebbet költenek tartós fogyasztási cikkekre, kulturális javakra, s egyáltalán nem gyermeknevelésre. Ugyanakkor jövedelmük jóval nagyobb hányadát kötik le a lakásfenntartással, élelmezéssel és gyógyszervásárlásokkal kapcsolatos kiadások. Nos, pont ezek a tételek azok, amelyek kirívóan drágultak az elmúlt két évben. A KSH adatai szerint az energiaárak például 24,6 százalékkal nőttek tavaly. Csak akinek a nyugdíja 60 ezer forintnál kevesebb, az úszta meg a kompenzációs rendszer miatt 5 százalékos költségnövekedéssel a tavalyi évet. Ez azonban a nyugdíjasok többségére nem terjed ki, az átlagnyugdíj ugyanis Magyarországon 82 ezer forint, amely már csupán 14 százalékos kedvezményre jogosít.

Szintén nagyot drágultak az élelmiszerek, tavaly 12,5 százalékkal nőtt az árszínvonal. Ráadásul különösen nagyot ugrott az alapvető élelmiszerek: a kenyérfélék, a liszt, az étolaj ára. S a harmadik „nyugdíjas fogyasztási cikk”, a gyógyszerek sem maradtak ki a sorból: tavaly 13,5 százalékos drágulást jegyeztek fel a statisztikusok. S a helyzet idén tovább fokozódik. Ezúttal 8-10 százalékos élelmiszer- és mintegy 30 százalékos gázáremelést valószínűsítenek a szakemberek. Ráadásul ezúttal a fűtéskompenzációra fordítható keret sem emelkedett, vagyis a rászorulók is teljes mértékben kénytelenek szembesülni a többletterhekkel. A Statisztikai Hivatal szerint tavaly – a 8 százalékos hivatalos rátával szemben – 10 százalék volt a nyugdíjas infláció. Ilyesmi a kilencvenes évek óta nem fordult elő. S idén is a normál inflációs rátánál másfél százalékponttal magasabb, 7,5-8 százalékos nyugdíjas inflációt valószínűsítenek az elemzők. Mindez pedig azt jelenti, hogy a nyugdíjak emelése tavaly 4,2, idén pedig 1,2-1,7 százalékkal marad alatta a nyugdíjasokat sújtó inflációs rátának.

Az igazi változást tehát az hozná, ha a nyugdíjemelést a nyugdíjas inflációhoz igazítanák. Erre azonban kevés az esély. A döbbenetesen magas nyugdíjas inflációs adatok napvilágra kerülésekor Gyurcsány Ferenc inkább „a nyugdíjas fogyasztói kosár felülvizsgálatára” kérte a Statisztikai Hivatalt.

Megszorítás szocialista módra

A hirtelen fellángolt nyugdíjvita kapcsán számos szakértő arra hívta fel a figyelmet: gazdaságilag nem lenne ésszerűtlen, ha valamilyen módon lassítanák a nyugdíjemeléseket. Furcsa módon ebben épp az Orbánt támadó szocialisták tették meg az első lépéseket. Bár Nyakó István az Orbán-beszédre reagálva kijelentette: „nem hajlandók a gazdasági versenyképesség oltárán feláldozni a társadalmi igazságosságot”, valójában idén januárban kemény megszorítást hajtott végre a kormányzat. Az idei évtől nyugdíjba vonulók esetében ugyanis az ellátás alapjául szolgáló életpálya-jövedelembe immár nem számítják bele a járulékokra kifizetett összeget, ami gyakorlatilag 8 százalékos nyugdíjcsökkentést jelent. S azt, hogy a szocialisták visszaveszik a 13. havi nyugdíjat. Bár senki nem állítja, hogy jól élnének nyugdíjasaink, a társadalom eltartóképességéhez képest valóban magasnak tűnnek a nyugdíjra kifizetett összegek. Az úgynevezett nettó helyettesítési ráta (az első nyugdíj és az utolsó fizetés hányadosa) ugyanis hazánkban a 13. havi nyugdíj bevezetése óta 80 százalékra nőtt. Ugyanez a többi uniós országban 65-70 százalék körül alakul. Vagy másképp megközelítve: hazánkban 3,9 millió dolgozó tart el 2,8 millió nyugdíjast. Azonban a társadalom elöregedésével 2025-re már minden dolgozóra egy nyugdíjas jut majd. A magyar nyugdíjrendszer pillanatnyilag 450 milliárd forintos hiánnyal működik – a dolgozóktól és a munkáltatóktól érkező 2200 milliárdnyi nyugdíjjárulékot ennyivel kell kipótolnia az államnak. S ha nem történik semmi, a következő évtizedekben a teljes költségvetést ellehetetleníthetik az elszabaduló nyugdíjkiadások.

Érdekes módon a nyugati országok pont azt a megoldást alkalmazzák a nyugdíjrendszer kiegyensúlyozására, amit most Orbán Viktor szemére vetnek a vetélytársai. Egyre több ország tér át a svájci indexálásról a pusztán inflációkövető nyugdíjemelési rendszerre. Amennyiben azonban a Fidesz hisz saját programjában, nem muszáj ezt tennie. Köztudott: hatalomra kerülése után a polgári párt egymillió új munkahely megteremtését ígéri. Amennyiben ezt tényleg sikerül megvalósítani, az hosszú évekre megoldást hozhat a nyugdíjrendszer problémáira is.

Kárász Andor