Tessedik Sámuel 1786-ban Szarvason adta ki klasszikus könyvét: „A parasztember Magyarországon micsoda és mi lehetne?” címmel, amelyben megfogalmazta a népfőiskola célját: „Akkor leszel igazán és egészben művelt, ha gondod lesz rá, hogy a néptől a restség és tétlen nyugalom távol maradjon, s az egész ifjúság, kivált az iskolában, de az iskolán kívül is hasznos tevékenységgel legyen elfoglalva, hogy az egész nép olyannak tűnjék fel, mint a méhek vagy hangyák közössége…”

Tessedikhez hasonló szervezetet hozott létre báró Wesselényi Miklós Makfalván, amely 1835-ben kezdte meg működését. Célja a népfőiskola a parasztság műveltségének emelését szolgáló, öntevékeny népművelődési forma.

Magyarországon a népfőiskolai mozgalom kibontakozása régen ott parázslott a hamu alatt, de igazi hivatását 1920 után, a trianoni veszteség enyhítésére töltötte be. A megbénult ország mezőgazdaságát a népfőiskolák állították helyre és fejlesztették világszínvonalra. Ilyen csodára kevés ország lett volna képes. Mi volt a siker titka? Az oktatás, az, hogy a népfőiskolákon sajátos értékrenden alapuló életvitelt oktattak a fiatal felnőtteknek. Nem afféle „esti iskola”, volt, hanem egy olyan képzés, ahol a legelesettebb rétegnek – a szegényparasztságnak – mezőgazdasági szakmai ismereteket adtak át, mellette szabad, öntudatos és művelt hazafiakat nevelnek.

A magyar népfőiskolákon belül külön hely illette meg a KALOT-ot (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete), Kerkai Jenő jezsuita szerzetes vezetésével. Jelmondata a következő volt: Krisztusibb ember, Műveltebb falu, Életerős nép, Önérzetes magyar. Hamarosan százezres nagyságrendre emelkedett a tagok száma és megalakult a KALÁSZ (Asszonyok-Lányok Szövetsége), a KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület), a Keresztyén Leányegyesület.

A két világháború közötti időben 57 helyen vezettek tanfolyamokat, amelyeken egyszerre mintegy ötezren vettek részt; az 1938-as Eucharisztikus Kongresszuson százezer falusi népfőiskolás legény vonult fel. A hódmezővásárhelyi, a tatai, a szatmári és a mosonmagyaróvári népfőiskolák a faluban maradó parasztságot gyűjtötték maguk köré abban a reményben, hogy majd egy-két évtized múlva ezek az ifjak fogják a parasztság gerincét alkotni. Az ország értelmisége, látva a sikert, a népfőiskolák mellé sorakozott fel. A leglelkesebb támogatók között volt Móricz Zsigmond, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Féja Géza, Németh László, Csepregi Béla és Illyés Gyula.

A magyar népfőiskolai mozgalmat az egyházi iskolák államosításával szinte egy időben szüntették meg, intézmények működésének lehetősége 1949. július 10-én zárult le. A Népfőiskolai Tanács vezetőinek egy részét bebörtönözték, és a hallgatók közül is sokakat internáltak.

Az első Országos Népfőiskolai Baráti Találkozót 1983. március 17-én szervezték a Hazafias Népfront keretén belül, amelyen Pozsgay Imre is részt vett. 1988. június 2-án megalakult a Magyar Népfőiskolai Társaság, amelyet 1990-től az Antall-kormány anyagilag is támogatott. Nagy segítség volt, hogy a magyar értelmiség újra a mozgalom mellé állt (Csengey Dénes, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Csurka István, Czine Mihály, Varga Csaba, Hámori József, Makovecz Imre, Fekete Gyula, Hankiss Elemér, Andrásfalvy Bertalan, Fekete György, László Gyula, Benda Kálmán és sokan mások), így mára újra működik a népfőiskolai mozgalom. Legtöbb főiskolája a Magyar Népfőiskolai Collégiumnak van a Kárpát-medencében (Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken) Kis Boáz református tiszteletes vezetésével, de újjáéledt a KALOT és a KALÁSZ is.

Népfőiskoláink profilja az erős mezőgazdaság, a magyarságtudat fejlesztése és az önképzés. Céljuk elsősorban a hazánkban levő több mint ezer, 500 fősnél kisebb települések elindítása a fejlődésben és a felemelkedésben, mert a helyi kezdeményezésekhez az ott lakóknak több évtized diktatúra után nincs elég ereje. Ehhez kell segítséget, szakmai ismeretet, pályázati lehetőséget adni. Az EU-ban gyorsan föl kell zárkóztatni a vidék fejlesztéséből szinte teljesen kimaradt fiatal parasztságot, hogy saját hagyományaira építve válhasson versenyképessé Európa többi országával. A vállukra állva emelheti ki fejét a nemzet abból az erkölcsi fertőből, ahová nemzetellenes erők taszították.

Kiszely István