Egy csapatnak, amely több mint két évtizedes pályafutása során hetven-nyolcvan perces lemezeket készített, nem egyszerű feladat a műsor összeállítása, különös tekintettel arra, hogy a korábbi koncertek három és fél órás időtartamát kettőre csökkentették. A június 23-án megjelenő Black Clouds & Silver Linings CD-jük hat szerzeményéből négy most is átlépi a tíz percet, így Mike Portnoy dobos, zenekarvezető nem véletlenül nyilatkozta, hogy számukra a tizenöt-húsz perc a természetes, az igazi kihívást inkább a hagyományos terjedelem jelenti. Boltokba kerül még egy korlátozott példányszámú hanganyag is, ami további két CD-t tartalmaz, egyiken az album ének nélküli változatával, a másikon hat feldolgozással. Esetükben ez nem ritkaság, hiszen már eddig is játszottak fel többek között Led-Zeppelin és Deep Purple-számokat, a Pink Floydtól pedig a teljes Dark Side Of The Moon lemezt.

Progresszív stílusuk ezer pontból építkezik, elsősorban a Rush, Yes, King Crimson, Metallica, Iron Maiden vonalát követi, de felléptek már szimfonikusokkal is. Magánéletük is sajátosan alakult, hiszen hárman az egykori Meanstreak nevű női thrash/power metal csapatból választottak feleséget. John Petrucci gitáros az egyik, Mike Portnoy dobos a másik gitárost, míg a bőgős John Myung a szintén basszusgitáros lánnyal kötötte össze életét és alapított családot.

Noha a zenekar sokáig testi-szellemi tisztaságát hangoztatta, a háttérben dobosuk súlyos küzdelmet vívott az alkoholizmussal és kábítószerekkel. A megrázó időszakról és gyógyulásáról a lemez Shattered Fortress című dalában számol be leplezetlen őszinteséggel. A mérgek ellen folytatott pokoli küzdelemben jelentett igazi változást, amikor orvosai azt jósolták neki, hogy nem éri meg a negyvenedik életévét. Ettől kezdve követte tanácsaikat és hagyott fel teljesen ártalmas szenvedélyeivel.

Az új lemez, noha címéhez méltóan több más keserű témát is felölel, végkicsengésében, ahogyan Portnoy gyógyulása esetében is, derűlátó. A nemzetközi szinten progresszív műfajában páratlanul népszerű, eddig nyolcmillió eladott lemezzel büszkélkedő csapat kezdeti útkeresése évekig tartott. A Berklee College of Music hallgatóiból 1985-ben Majesty néven történt megalakulásukat követően első énekesük, Chris Collins kiválása egy évig tétlenségre kárhoztatta őket.

Az utód Charlie Dominicivel sem volt több szerencséjük, mivel a Dream Theaterré átkeresztelt felállás első albumának bemutató körútja olyan rosszul indult, hogy az énekest a negyedik buli után ki kellett tenniük. Újabb két éves idegtépő várakozás után tudták csak kiválasztani a jelentkezők közül a kanadai James LaBrie-t, akivel azóta is együttműködnek.

A tagok szólólemezeken is dolgoznak, miközben saját maguk szórakoztatására különféle szabadidős társulatokat hoztak létre, illetve működnek közre másokkal. Petrucci például meghívást kapott a gitárzene népszerűsítésére alakult, változó felállású G3 tagjai közé, ahol Joe Satriani és Steve Vai társaságában adott koncerteket.

A Dream Theater a rock egész történelmében is ritka, huszonnégy éves működése ellenére nem kacérkodik a visszavonulás gondolatával. Portnoy szerint addig játszanak, amíg igény lesz zenéjükre, a kérdés csak az, hogy ennek határát hol húzzák meg, de annyi bizonyos, hogy az Álom Színház idei darabjának bemutatása után sem gördül még le az előadás végét jelző függöny.

Budapesten hatodszor járnak, ahol 2007-ben a hatezer fős Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpada sem tudta befogadni az érdeklődők tömegét, ezért próbálkoznak most a szervezők a Sportarénával. Az európai szereplés után Észak-Amerikában folytatják a Progressive Nation 2009 körutat, ahol többek között Frank Zappa gitáros fia, a Grammy-díjas Dweezil lesz a vendégük Zappa Plays Zappa műsorával.

Szakács Gábor