Aranyszál, csipke, rőt bársony

Kína a selyem őshazája. Már önmagában ez a tény is roppant izgalmassá teszi az Iparművészeti Múzeum Hercegi selyemköntösök – Luxus selyemszövetek és bársonyok a magyar Esterházy-kincstárból címmel rendezett kiállítását a Kínai Állami Selyemmúzeumban, ahol különleges kontextusban, önálló tárlatként mutatkozhat be a magyar anyag.

– A válogatáskor a korszak legértékesebb selyemszöveteiből készült műtárgyakra helyeztük a hangsúlyt: a XVI–XVII. századi magyar főúri életmódot reprezentáló tárgyak felvonultatásával a kor magyar ünnepeinek, divatjának, lakáskultúrájának és hadászatának történetébe is szeretnénk betekintést nyújtani. Az Esterházy család férfitagjai által viselt és ereklyeként őrzött díszöltözeteken kívül a szintén különleges selyemszövetből szabott kárpitokat, valamint az ünnepi alkalmakkor használt díszlóöltözeteket és díszfegyvertokokat is bemutatjuk – mesél a távol-keleti városban bemutatkozó magyar anyagról Pásztor Emese, a múzeum textilgyűjteményének vezetője, a kiállítás kurátora. A Kínába utazó műtárgyak mindegyike a fraknói Esterházy-kincstárból származik, mind kimagasló értéket képvisel, közülük is kiemelkedik a gyűjtemény egyik most utazó darabja, a maga nemében egyedülálló XVI. századi perzsa szafavida selyemkárpit. Nem csoda hát, ha az utaztatás meglehetősen kényes művelet, a műtárgyakat rendkívül körültekintően, a műtárgyvédelmi szabályok betartásával csomagolják, a kínai kiállításon pedig a magyar múzeum munkatársai bontják ki és helyezik el az installációban a textileket – a tárlat zárásakor pedig újra elvégzik majd e bonyolult procedúrát.

Hét lakat alatt

Az Iparművészeti Múzeum raktárhelyiségét hét lakat alatt őrzik; szinte krimibe illő, ahogyan a vaskos páncélajtóval lezárt folyosón, a ráccsal ellátott helyiségek mentén sétálunk az egyik hátsó raktárhelyiségig, ahol egy jókora asztalon már ott sorakoznak a csomagolásra váró műtárgyak. Például egy XVII. század közepéről való, arannyal díszített magyar nyereg, mellette egy török lótakaró díszpáncél fekszik – ez utóbbi felülete aranyozott szegecsekkel, díszekkel gazdagon telehintve: egykor az Esterházy család hatalmi reprezentációjának részeként funkcionált, vagyis a családi hintó elé befogott lovakat ehhez hasonló öltözettel ékesítették. A Selyemmúzeumban rendezett tárlaton tizenhárom férfiöltözet szerepel majd, ezek közül kettő egyelőre még a csomagolás fázisa előtt áll: egy XVI. századi vörös bársonydolmány, ami vertarany és ezüst csipkerátéttel, szív alakú zománcgombokkal készült, a másik pedig egy XVII. századból származó, herceg Esterházy Pál számára készített díszmente.

– A törökös szabású mente lovaglásra is alkalmas volt, a ruha ujja a korabeli divatnak megfelelően túllógott viselője karja hosszán, ezért hasítékot vágtak bele, hogy kényelmes legyen. A mente egykor vörös volt, mára azonban kifakult, csak a bélésén mutatóba maradt vöröses folt mesél valamit egykori színéről. Az Esterházy-kincsek a II. világháború bombázásait követően négy évet töltöttek a romok alatt a földben, ennek következtében vesztették el a textilek a színüket. Az arany- és ezüstfonallal vert csipkedíszítés azonban még ma is fényűzővé teszi a ruhadarabot – magyarázza Pásztor Emese. Mesél a vörösbársony dolmányról is, amelynek ujján a kézfejet takaró anyagdarab, az úgynevezett leppentő védelmi célokat szolgált, ugyanis vívás közben védte a kézfejet. A divat változása, alakulása folytán ez az aprócska anyag elhagyta hasznos funkcióját, ám nem váltak meg tőle: a későbbi korokban ebből alakult ki a kabát visszahajtott ujja, a mandzsetta.

E ruhadarabok persze nemcsak most, hanem készítésük idején is hallatlan nagy értéket képviseltek. Magyarországnak nem volt önálló selyemipara, ezért a középkor idején is már külföldről hozattak selyemszöveteket az országba, kezdetben a török és a perzsa, később az itáliai, míg a XVII. században már a francia selyemszövet volt a legkeresettebb. Persze a ruhadaraboknak egészen más funkciójuk volt, mint manapság: egy-egy ilyen felsőkabát a családi kincstár részeként öröklődött a következő generációra.

Ötcsillagos luxus

Miután megcsodáltuk a műtárgyakat, kezdődhet a csomagolás: a nyerget vastagon körbeborítják selyempapírral, majd műtárgybarát szivaccsal bélelt, kimondottan e célra készített, zárható ládába teszik. Hasonlóan járnak el az öltözetekkel: a bélelt kartonláda valódi luxuskörülményeket biztosít majd az utazás során. Moór Anikó főrestaurátor egyike a műtárgyakat kísérő szakembereknek; mint elmondja, minden egyes tételt hosszú adminisztrációs procedúrán vezetnek végig: csomagoláskor állapotleírást készítenek – a drágakőberakások esetén milliókat érhet ez a fajta aprólékosság –, a protokollt pedig a tárlat lebontásakor, a visszacsomagoláskor megismétlik.

– A II. világháború alatt súlyosan sérült textileket a nyolcvanas évek végén restau­rálták, azóta csak kisebb kiigazításokra volt rajtuk szükség – tudjuk meg Moór Anikótól. Hozzáteszi, hogy a tárlat előkészületei során az öltözetek installációjával volt a legtöbb munka. A textilekhez méretarányos bábukat kellett készíteniük, amelyeken kifogástalanul mutatnak az öltözetek. A selyemkárpit szállítása talán mind közül a legnagyobb kihívás, és nem csak az értéke okán. A jókora kárpitot felgöngyölt állapotban szállítják, a tárlaton pedig síkra tűzve csodálhatják majd meg a látogatók – magyarázza Moór Anikó. Szerinte az, hogy az Esterházy-kincsek túlélték a világháború pusztításait, kisebb csodának tűnhet. A talaj ugyanis erősen rongálja a textileket, nem véletlen, hogy az itteni mikroklíma miatt a földes temetkezésekből szinte alig marad fenn ilyen jellegű lelet. Sivatagi körülmények között persze más a helyzet, a Kr. u. IV. századból származó kopt textilek – az Iparművészeti Múzeum Gyűjteményében is vannak ilyen anyagok – másfél évezreden át álltak ellen az enyészetnek. A selyem, a pamutszövet különösen tartós, főként ha olyan gazdagon borítja fémszálas díszítés, mint az Esterházy-viseleteket.

Hazánk a díszvendég

Az Iparművészeti Múzeumot a 2023 Selyemút Hete rendezvénysorozat részeként kérte fel a Hangcsoui Kínai Állami Selyemmúzeum, hogy díszvendégként mutatkozzon be a kínai közönség előtt.

– Mivel egy igen tekintélyes, selyem tematikájú múzeumban lesz a kiállítás, szempont volt, hogy selyemalapú műtárgyakat válogassunk össze. Ugyanakkor e műkincseknek Magyarországot kell képviselniük, éppen ezért az újkori magyar főúri divatot képviselő tárgyakat választottunk, a tizenhárom viselet mellett olyan tárgyakat is, amelyek a főúri háztartásban megtalálhatóak voltak a házi öltözetektől a selyemkárpitoktól és az ágyterítőktől a lóöltözeteken át – mint például a nyeregtakaró, a tegez, az arany- és ezüstdróttal hímzett díszkengyel – a díszfegyverekig. Ez utóbbira példa a dísz­szablya is, vagy az ékszerfinomságú hegyes tőr, ami ugyancsak a férfi díszöltözet része volt – magyarázza Pásztor Emese. A tárlat anyaga tehát igen reprezentatív, és mint ilyen, kiváló lehetőség a múzeum számára az ázsiai bemutatkozásra. A Kínai Állami Selyemmúzeum a világ egyik legimpozánsabb textil tematikájú történeti anyagával büszkélkedhet, ahol nem csak több száz vagy ezer éves selyemszöveteket őriznek, hanem a selyemszövés technikatörténeti emlékeit is.